A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
A kökeszi óvodába négy csemete jár Györkiből za, máshová mennek dolgozni, házat építeni, lakni, otthont alapítani. Mert ültess csak fát a gyökereivel föl, hogy táplálkozzon a levegőből, s lombja nöjjön a talajba — ha tud! Hm, bizony, aligha sikerülne. 1 Gyürki ősrégi település. — Valaha, több száz esztendővel ezelőtt — újságolja a maholnap hetvenéves Gyürky Ernő, a falu „élő krónikája" — a község másfél kilométerrel odébb, hegykaréj óvóvédő ölelésében, a Kopasz-domb tövében húzódik meg, s csupán az úthálózat építését követően kezdtek az emberek a Káposztások nevű mostani területen házakat építeni. A környék lankáit, rétjeit, erdeit, szántóit, legelőit a Gyürky-család birtokolta. A fiatalos mozgású férfi agyonolvasott, múltigazoló okmányokat rak elém. „Az ősök — olvasom az iratokban — szállásfoglaló, törzsökös nemesek voltak. Árpád vezér hadaival érkeztek a vidékre. A Gyürky-család birtoki adománylevele 1315-ből származik." Gyürky Ernő a falualapitó család egyenesági leszármazottja, 1945 óta párttag. — A híres-neves famíliából — jegyzi meg — már csupán hárman élünk idehaza. A századforduló éveiben cselédnek. Cseriből, Csalról néhány szlovák család is került a faluba. Mintegy három évtizeddel később, 1931-ben pedig, a szétdarabolt földbirtokra Handlováról érkeztek telepesek. Azóta a Mucha, Černák, meg a Madaj, Meliško, Gilan famíliák szintén gyökeret eresztettek Györkiben. Az aprócska, csip-csup parcellákon szűkösen termett az élelem, az emberek hát szegényesen éltek. Nem épültek az Ipolynyék (Vinica) érintésével Ipolyságot (Šahy) Kékkő vei (Modrý Kameň) és Losonccal (Lučenec) összekötő főút zajától távolabb megbúvó falucskában emeletes paloták, csak szerény sátortetős lakások. Az asszonyok nehezen, körülményesen tudtak eljutni terményeikkel — Dologszerető emberek lakják a kisközséget — jelenti ki Krnáč Vince hnb-elnök Fábry Ilonka néni 101 esztendős már AZ ELDUGOTT FALU Györki (.Űurkovce) — zsákfalu: csak bekötőútja van. — Eldugott község — kesereg ismerősöm —, még a madár is elkerüli lassan a fáinkat, máshová megy fészket rakni. Az iskolát körzetesitették. A fiatalok nem maradnak idehaa városok piacára, a férfiemberek elégedetlenek voltak a földműves-szövetkezetben kapott keresetükkel, hát sokan otthagyták szülőfalujukat, s más, idegen vidékre mentek munka után. Előbb-utóbb azonban — legfőképp a fiatalabbja — ráuntak az emberpróA postásnak van dolga plég! A Tesla fióküzeme sok helybéli lánynak, asszonynak is kereseti lehetőséget biztosit báló ingázásokra, hétvégi utazgatásokra, ezért inkább új munkahelyük közelében telepedtek le. Gyürki szlovák nyelven Írott krónikáját a kökeszi (Kamenné Kosihy) helyi nemzeti bizottság épületében őrzik. „A tizenhatodik században — árulkodnak a Káplár Józsefné rótta cirkalmas sorok — a török porig rombolta a falut. Még 1815-ben is mindössze egyetlen ház állt a nehezen ocsúdó egykori település helyén. Aztán újfent „talpra állt" a község. Gyürkit 1944. december 22-én szabadították fel a szovjet csapatok 1957-ben pedig, 18 taggal, 124 hektárnyi terület bevonásával közös gazdaság alakult. A legközelebbi városoktól: Nagykürtöstől és Ipolyságtól egyaránt 26 kilométer a távolság. A falut egy nevenincs patak szeli át." 2 Gyürkit ma Kőkesziböl igazgatják. — Öt éve — említi Krnáč Vince, a kedves szavú hnb-elnök — aszfaltutat kapott a község. Két esztendeje pedig, a helyrepofozott volt iskolaépületben a nagykürtösi Tesla nyitott fióküzemet. Azóta naponta két, három autóbusz bemegy a kisközségbe is. A második világégést követően közel ötszáz lakosa volt a településnek, ma viszont a 92 házszám alatt mindössze 187 ember él-lakik. 4
