A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-12 / 37. szám

A jó vezetés a siker alapja Közgazdasági kérdéseket boncolgatva már a múltban is írtunk a vezetők felelősségéről, és természetesen gondjaikról is. Most a CSKP XVII. kongresszusa után még gyak­rabban beszélünk a vezetői munka színvo­naláról, a vezetők felelősségéről, az esetle­ges rossz vezetésből adódó hiányosságok­ról, a jóból eredő eredményekről és más hasonló ide kapcsolódó kérdésekről. A köz­vetlen munkahelyi tapasztalatok mellett különösen gyakran kerülnek szóba az egész népgazdaságot érintő kérdések is. Kétségtelen, hogy az egyre intenzívebbé váló gazdálkodás nap mint nap nagyobb követelményeket ró a vezetőkre. Ami ko­rábban elég volt, az ma már nem elég, hibák amelyek észrevétlenek voltak egyszerre fel­színre kerülnek. A határozatlanságból, dön­tésképtelenségből netán felelőtlenségből vagy tájékozatlanságból eredő rossz döntés koronában is kifejezhető következménye ma súlyosabb, mint bármikor azelőtt. A vállalatok jelentős része szűkében van a jól képzett munkaerőnek, az anyagnak, a modern technikának, a legkülönbözőbb ter­melési kapacitásoknak. Különösen az olya­noknak, amelyekkel mind a hazai, mind pedig a külföldi piacokon versenyképes kor­szerű, jó minőségű és haszonnal eladható terméket gyárthatunk. Minél nehezebbek a feltételek, annál fon­tosabbá válik, annál meghatározóbb a veze­tő egyénisége, jelleme, rátermettsége. Álta­lános tapasztalat, hogy a jó vezető panasz­kodik a legkevesebbet. A másik oldalon a leghangosabban éppen ott panaszolják, hogy kevés a munkáskéz, ahol a legna­gyobb a szervezetlenség, az ácsorgás, a lógás, a fegyelmezetlenség. Nincs elég pén­zünk a korszerűsítésre, fontos beruházásra, halljuk, miközben gondatlanul bánnak azzal is, ami van. Ismétlem, mindezeket ott, és akkor tapasztalhatjuk ahol és amikor a legnagyobb szükség lenne a jó gazdálkodás­ra, összefogottságra, szervezettségre, ala­pos körültekintő merész döntésekre, az adott feltételek okos hasznosítására. Tömö­ren fogalmazva színvonalas vezetői munká­ra. A színvonalas vezetés iránt napjainkban különösképp megnőtt a kereslet, mert en­nek hiánya oly sok baj okozója lehet. Innen a téma különös időszerűsége. S egyben az ok is, a szélesebb láthatárú kite­kintésre. Mert ha igaz az is, hogy ki-ki elsősorban a maga munkaterületén felel azért, hogy jól menjenek a dolgok, akkor ugyanúgy érvényes az is, hogy rendkívül sok szálú kapcsolat fűzi össze a népgazda­ság azonos ágazataiban elhelyezkedő válla­latokat, sőt végső soron az egész népgazda­ságot. Példaként említve: egy közepes nagyságú építkezésen az érdekek százai érvényesülnek, különféle vállalatok munká­ját kell jól összehangolni, mert közülük akár egyetlennek a rossz munkája is elegendő ahhoz, hogy az építkezés szekere kátyúba jusson. Ma is érvényes tehát a régi mondás: Egy mindenkiért, mindenki egyért. Az egész népgazdaság helyzete, munkája csak a he­lyi, az ágazati, vállalati munkára alapozva javulhat és megfordítva, a népgazdasági szinten jelentkező hiányosságok megszün­tetése is szükséges a helyi teendők jobb elvégzéséhez. Nem kell bizonyítani, hogy a vezetésnek mindkettőben meghatározó szerepe van. —str— Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, a Szlovák Nemzeti Front KB elnöke augusztus 25-én Bratislavában Fábry Istvánnak, a CSKP érdemes tagjának, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének, a Szlovák Nemzeti Front KB Elnöksége tagjának átnyújtotta a Klement Gottwald Érdemrendet. A magas állami kitüntetést Fábry elvtársnak 75. születésnapja alkalmából a szocializmus építése terén párt- és közéleti tisztségekben kifejtett sokéves aktív és áldozatos tevékenységéért a köztársasági elnök adományozta. Az átadásnál jelen volt Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front KB alelnöke. VISSZAPILLANTÓ AUGUSZTUS '86 Magyarországon ünnepi gyűlése­ken, kulturális és sportrendezvé­nyeken emlékeztek meg az alkot­mány napjáról. Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi miniszter ebből az alkalomból mondott be­szédében többek között a nem-SZERDA 20 zetközi helyzetet elemezte, s rá­mutatott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország a lázas fegyverkezés megszüntetésére, a nemzetközi biztonság megszilár­dítására törekszik. Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnö-CSÜTÖRTÖK 21 ke, aki rövid szabadságon tartóz­kodott Csehszlovákiában, haza­utazott Ulánbátorba. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra, köztársasági elnök a prágai várban Ľubomír Štrougalnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, szö­vetségi miniszterelnöknek jelen­létében fogadta Abdar Rauf Kasz-PÉNTEK 22 szemet, a Szíriái Arab Köztársaság miniszterelnökét. A felek részlete­sen áttekintették és nagyra érté­kelték a két ország sokoldalú kap­csolatai fejlesztésének eredmé­nyeit. A TASZSZ szovjet hírügynökség közzétette Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának a vála­szát, amelyet a „delhi hatok" üze­netére adott. Ugyancsak szomba­ton hozta nyilvánosságra a szov-SZOMBAT 23 jet hírügynökség Argentína, Görög­ország, India, Mexikó, Svédor­szág és Tanzánia vezetőinek üze­netét, amelyet augusztus 7-én küldtek Mihail Gorbacsovnak. Az amerikai haditengerészet új tá­­madó'egységek kiépítését kezdte meg, amelyek magvát atomraké­tákkal felszerelt hadihajók és cir­kálók alkotják. Ezt Sasebo japán VASÁRNAP 24 kikötőben vasárnap jelentette be Raymond Taylor ellentengernagy, az első ilyen amerikai haditenge­részeti kötelék parancsnoka. Finn parlamenti küldöttség érke­zett hivatalos látogatásra Cseh­szlovákiába A delegációt Erkkim HÉTFŐ 25 Topiasz Pysztynen, a parlament elnöke vezeti. A koppenhágai parlament székhá­zában megkezdődött a skandináv országok parlamenti képviselő­inek első ülése, amelyen megvi­tatják az észak-európai atomfegy­vermentes övezet létesítésének KEDD 26 problémáit. Áttekintik azokat a gyakorlati intézkedéseket, ame­lyek Észak-Európa atommentes státusa kötelező kihirdetésére irá­nyuló javaslatok megvalósításá­hoz vezetnének. HÉTVÉGI LEVÉL Gondolom, felnőtt és gyermek egyaránt igazat ad nekem abban, hogy a vándorkör­­hintások legnépszerűbb attrakciója a dod­zsem. Körülményesebb, de újszerűbb fogal­mazással élve a villanyautózás. Az ember két-három percre beül a fürge kisautóba, és máris roboghat felelőtlenül. Neki a palánk­nak. a másiknak; tehet nevetni, pörgetni a kormányt gázt adni és csak úgy csattannak a széles gumiövvel védett kocsitestek.. . Gyerekkoromban, valahányszor a dodzse­met bámultam, mindig eszembe jutott: mi­lyen jó a felnőtteknek, legalábbis akiknek kocsijuk van. Ők akkor és annyit vezethet­nek. amikor és amennyit akarnak. Ráadásul biztosan úgy élvezik, mint én a dodzsemet. Persze, felnőtt korban aztán az ember rá­jön, hogy a valóságban sok minden egészen másként fest, mint ahogy kölyökkorában elgondolta. Igaz. az első saját autóba beülni nagy élvezet, de később a megszokás veszi el az örömmel elegy büszkeség ízét. Már csak azért is, mert a felnőtt életet nem lehet, végigdodzsemezni. Vagy mégis? Az idei esztendő első hét hónapjának baleseti statisztikája késztetett arra, hogy erről is­mét elgondolkodjam. Egyszerűen ugyanis megfejthetetlen számomra, hogy a közúti balesetek magas száma nem hat önmér­sékletre intőleg mindazokra, akik nap mint nap volán mellé ülnek; hogy a gépkocsive­zetők — a hivatásosak meg az amatőrök egyaránt — nem képesek felmérni, hogy autójukba ülve emberi életekkel játszanak. A sajátjukkal és másokéval. Külföldet megjárt autósok állítják: a leg­több országban másképpen vezetnek, mint nálunk. Ügyesebben, fegyelmezettebben, biztonságosabban. Ki tudja mi okból, de nálunk túl sokan vannak, akik autóba ütve felnőttként is gyermeki módon viselkednek. Nemcsak felelőtlenségről van szó, hanem arról is, hogy sokak számára az autó sikerek és kudarcok forrása, miközben vad indula­tok szabadulnak föl bennük. A tét nem a biztonság, hanem a győzelem, a többiek leküzdése, megelőzése. Ez pedig a sima felelőtlenségnél is veszélyesebb mentalitás. Hamis érv volna közhelyként azt monda­ni. hogy lassan járj. tovább érsz. A személy­autóval igenis sűrűn kell előzni ha a forgal­mi helyzet megkívánja; viszont a sebesség­határ azért van, mert azzal a gyorsasággal szabad hajtani. Attól még senki sem vezet jól. ha szinte kocog az úttesten. De attól igen, ha tisztában van az autó köznapi szerepével. Hogy a gépkocsi hasznos se­géd- vagy munkaeszköz, a gyors helyváltoz­tatás segítője. Nem több ennél, nem felnőt­teknek szánt játék, és nem az önmegvalósí­tás eszköze. Amíg gyerek valaki, rá lehet szólni: a kés nem játék, a tűz meg a vasaló sem játék és így tovább. Ha a gyermek nem hallgat a jó szóra, akkor néha verés árán is lehet fegyel­mezni. Ám ha már felnőtt az illető, de a lelkében még mindig gyerek maradt, akkor nemigen lehet megnevelni. „Legföljebb" hatósági intézkedéssel megrendszabályoz­­ni. Az érthetetlen és felkavaró közúti tragé­diák sora készteti az embert arra. hogy beszéljen erről. Hogy ismét elmondja: az országúti szórakozás, az éles helyzetekbe való belemenés, a minden helyzetben elő­zés. a gyors kocsival való villogás, a sikerva­dászat egy pillanatig sem dicsőség, hanem szégyen. A felnőtt autóvezető gyerekessé­gét mutatja.

Next

/
Thumbnails
Contents