A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-05 / 36. szám

EMBERI SORSOK

KÍSÉRTETJÁRÁS

— Hát a barti k/sértetröl hallott-e már? — fordul felém az egyik barnaképű, huncut szemű, idősebb korára is villogó fehér fogú, sötét hajú, ünneplőbe öltözött gazda.

— Ha nem röstelli meghallgatni, hát elmondom. Az ebédig telik az időből.

Az úgy volt, hogy az antívilágban. még nagyapám idején, amikor még az utcák nem voltak kivilágítva, élt a faluban egy agglegény, aki véletlenül a nagyapám nagybátyja volt. Ez a nagybácsi egy hideglelős tavaszi éjszakán kissé kapatosán tántorgott hazafelé. Ott, ahol most a főúton a betoncsatorna van valamikor az út beszűkült és az út mellett egy gödör tátongott. Az öreg ezt a gödröt sehogyan sem tudta kikerülni, hanem zutty, belehemperedett. Csak reggel találtak rá, de akkorra már agyonfagyott az iszapos lötyétől. Hamarosan el is vitte a kaszás, ahogy mondják „tüdőgyulladás okából". Nem sokkal a temetés után a faluban az a hír ütötte fel a fejét, hogy az öreg visszajár. A vénasszonyok suttogva terjesztették, hogy többen is látták, amint egy fehér alak négykézláb mászkál a gödör környékén. Az nem lehet, hogy a jegyző elszabadult komondora volna, mert se nem ugat se nem morog, meg hát mit keresne a gödör mellett. Holdvilágos este akácvirágzás idején ott kószált a lombok között, hogy meglúdbőrözze a fonóból hazaigyekvő menyecskék hátát.

Nagyapám az egyik este késön végzett a permetezéssel a szőlőben. A permetezés után a munkát is le kellett öblíteni, azaz az esetleg beszívott gáliclevet semlegesítendő pár nyelet bort le kellett eresztenie. így aztán nem csoda, hogy minden bokorban betyárt vélt felfedezni holdfényben káprázó szeme. Aztán, uram egek! Az azóta bekotort gödör közelében egy fehér alakot látott meg imbolyogni.

— Na Kelemen, most mi légyen? — szólította meg magát — Szégyen a futás, de hasznos.

Remegő kézzel nyúlt az általvetöbe és a bekészített üvegből próbált bátorságot húzni. A néhány korty aztán azt sugallta neki. hogy mégis végére kellene járni a dolognak. Akárki, vagy akármi légyen is az ezüstös fényben felsejlö alak. Megnézi ö az elhunyt lelkit és megkérdezi, ha már itt találkoztak, hogy mi híjjá a túlvilágon, ami nem engedi, hogy békén nyugodjék. Remegő térddel, keresztvetésre emelt kézzel (merthogy ilyen

esetben az megvédi a botort, aki a kísérlethez közeledik) ráköszönt a kísérletre:

— Aggyon Isten!

A nagyapámnak háttal álló fehérgúnyás rémség hirtelen összerezzent és gyorsan megpördült, de úgy, mint akit darázs csípett faron.

— Uram ne haggy el! — nyikkant meg a kísértet, majd örömre váltó hangon szólalt meg. — Kelemen komám, te vagy?

A kissé rezes hangról a nagyapám is ráismert az előtte állóra. Sándor komája volt az, mégpedig ingre gatyára vetkezve. Ott vacogott a boldogtalan, miközben a hűvös szellő meg-meglobogtatta lenge gúnyáját.

Te szerencsétlen istenátka, hogy kerülsz így ide? — förmedt nagyapám a komájára, viszszanyerve alig pislákoló bátorságát.

Gyere hozzátok, mert megvesz az isten hidege. Adsz rám egy kabátot, adsz hozzá egy pohár bort, oszt elmondom miért vagyok ilyen állapotban.

A kabát és pohár bor megszilárdította a koma reszketeg hangját. Az ezután elmondott mese fényt derített a kísértet járásra. Sándornak, mint fogadott éjjeliőrnek a falu utcáit kellett volna rónia, ehelyett ö pár pohár pálinkától, amit a sógora névnapján eresztett le a torkán, rosszul érezve magát elhatározta, hogy ezt az éjszakát kihagyja. Nyugodtan szundikált kint a gangon, ahol nyáron pihenni szokott. Hogy igazán kipihenje a szeszgöz okozta betegséget, ingre gatyára vetkezve bújt meg a dikón a dunyha alatt. Arra ébredt hogy zörögnek a kapun. Az asszony, aki kilesett az ablakon, riadtan szaladt hozzá.

Csöndérek vannak itt! Biztosan azért keresnek, mert nem láttak a faluban.

A koma amint meghallotta a rettenetes hírt, úgy ahogy volt, kiugrott a meleg vackáról és uzsgyi neki, vesd el magad, irány a kertek alja. Mert tudatában volt, hogy ha a csendőrök öt ilyenkor otthon fogják, fuccs a hivatalának. pedig mint szegény zsellérnek igencsak szüksége volt rá. Azért kóborolt a faluban, figyelve, nehogy csendőrökbe ütközzön.

Azóta sem hallottam újabb kísértetröl. Amit meg elmeséltem úgy igaz, ahogy itt állok, lépett hátra egyet a gazda.

bejegyezte: KEMÉNY JÓZSEF

MELYIK

A LEGISMERTEBB GYÜMÖLCS?

Ha valakit felszólítunk, hogy mondjon gondolkodás nélkül egy gyümölcsöt, szinte biztos, hogy az alma jut eszébe először. Ezt számos pszichológiai teszt igazolja, de kipróbálhatjuk magunk is. Talán azért sem véletlen, hogy a régi történetekben szintén az alma szerepel legtöbbször a gyümölcsök közül. Évszázadok óta almával ábrázolják például Ádámot és Évát a paradicsomban, holott a biblia csak a tudás fájának tiltott gyümölcséről tesz említést, arról azonban, hogy ez a tiltott gyümölcs éppen alma lenne, szó sincs. Hófehérkének mérgezett almát

adott a mostohája. Teli Vilmos almát lőtt le a fia fejéröl, s a monda szerint a trójai háború is egy alma miatt tört ki: Erisznek, a viszály megszemélyesítőjének aranyalmájával indult a története. A művelődéstörténeti pletykák almatermése is gazdag. Newtont állítólag egy fejére eső alma indította a gravitáció törvényének megfogalmazására. Schiller meg csak akkor tudott írni, ha rothadt almát szagolgatott közben. Az is tény, hogy a koronázási jelvények között sem aranykorié vagy aranyszilva szerepel, hanem természetesen aranyalma.

BESZÉLGETÉS

EGY

NARKOLÓGUSSAL

Többen s általában szömyülködve emlegetik manapság az olyan fiatalokat, akik valamilyen túlhajszolt rossz szokás révén szinte tervszerűen teszik tönkre az egészségüket. Ilyen esetben vajon mit tehet az orvos? És mit tehet a szülő, ha rájön, hogy gyermeke e szenvedély rabja ? Erről kérdeztük a szakembert : Or. Zdenék Karabec docenst, törvényszéki orvosszakértőt.

— Elsősorban azt szeretném leszögezni — mondja az osztályvezető főorvos —, hogy a narkológia nemcsak fiatalkori és nem csupán egészségügyi probléma. A társadalom valamennyi rétegében és korosztályában találhatunk embereket, akiknél kialakult a függés valamely narkotikumtól. Szenvedélyük a dohányzás, az alkohol, élhetnek gyógyszeres függőségben, esetleg a különböző drogok rabjai lettek. Szerencsére, ez utóbbi még igen ritka.

— A dohányzás, vagy az alkoholizmus káros hatásairól, elterjedtségéről már sokat tudunk. A lágy vagy a keményebb kábítószerek élvezetének következményeiről azonban sokkal kevésbé tájékozott a közvélemény.

— Fiatal korban nagyon ritkán beszélhetünk valódi függőségi viszonyról. A tizenévesek zöme többnyire kíváncsiságból, magyarán heccből nyúl olyan szerves oldószer után, amelynek beszívásával eléri akívánt bódulatot. Arra már sokkal kevesebben gondolnak közülük, hogy ha valaki ezt hosszú időn keresztül rendszeresen csinálja, akkor nagymértékű idegi károsodást szenvedhet. Kéthárom év alatt akár a teljes leépüléshez is eljuthat. Nem kevésbé veszélyes az alkohol plusz gyógyszer párosítás: leromlik a szervezet, károsodik a személyiség. S mert ezek a szerek bizonyos idő után már nem nyújtják ugyanazt az élményt mint kezdetben, egyre növelik az adagokat. Konkrét példák alapján bizonyítható, hogy mindennek tragikus következményei is lehetnek.

— Miből veheti észre egy szülő, hogy gyermeke „szipózik", vagy alkoholos-gyógyszeres befolyásoltság alatt áll, esetleg állhatott, amíg huzamosabb ideig távol volt otthonról?

— Főként a külső jelek alapján. A gyerek elkezd kimaradozní, elhanyagolt lesz a külseje, a ruháján ragacsfoltok lehetnek. És mert az ilyen élvezetek pénzbe kerülnek, hát lassan kezdenek otthonról eltünedezni dolgok: először a kint hagyott pénz, aztán apróbbnagyobb tárgyak. Az alkaron levő tűszúrásnyomok is lehetnek figyelmeztető jelek.

— Milyen változások jelentkezhetnek a magatartásban?

— Ha valaki rendszeresen ól az efféle szerekkel. egy idő után réveteggé válik. Szellemi tompultság vesz rajta erőt. Nehezebben koncentrál, esetleg már nem is képes rá. Csökken a teljesítménye, megváltozik a családhoz való viszonya, gyakorta egyre inkább magába zárkózik.

— Sokan viszont azt állítják: éppen azok fordulnak az effajta pótcselekvéshez, akikre nem figyel eléggé a csatád...

— Természetes, hogy az otthoni környezettel. a társadalmi körülményekkel is számolni kell. Ha úgy tetszik, a hátrányos helyzettel, de nem a szó anyagi értelmében. Sokkal inkább a felbomlott családban élők problémáira gondolok. De figyelni kell azokra is.

akiknél látszólag minden rendben van, csak éppen a szülök túlságosan elfoglaltak, s ezért nem tudják biztosítani gyermekeiknek az érzelmi hátországot.

— Gyakran emlegetjük manapság az életmód megváltozását, az értékek válságát. Sokan itt látják a bajok gyökerét

— A mai tizenévesek valóban könnyebben jutnak hozzá mindenhez, mint az a szüleik vagy a nagyszüleik korában szokás volt. Ez akaratlanul is befolyásolja életmódjukat, értékfelfogásukat, szokásaikat, szenvedélyeiket. Ehhez hozzájárul a baráti kör is, valamint az, hogy bizonyos viselkedési és életmódminták közvetítődnek a zenén és a tömegkommunikációs csatornákon keresztül is.

— Mit tehet az orvos, ha segítségét kéri egy kétségbeesett szülő, esetleg egy fiatal ember, aki gyógyulni akar?

— Ha azt várja valaki, hogy megszűnjön a függősége valamilyen szertől, akkor az orvos feladata, hogy jobbára gyógyszeres terápiával csökkentse, majd megszüntesse a beteg függőségét a szóban forgó narkotikumtól. De ha a pszichés zavarokon is segíteni akarunk, az már hosszabb időt igényel. Ilyen esetekben a hat-nyolc hetes pszichoterápiás kórházi kezelést az úgynevezett adaptációs időszak követi, amikor is a beteg maga jár be a foglalkozásokra. Ezek után rendszeresen, esetenként néhány esztendeig is, kontrollra jelentkezik a szakorvosnál.

— Önnek milyen általánosítható tapasztalatai vannak az érintettek gyógyításával, gyógyíthatóságával kapcsolatban ?

— A betegek többnyire eléggé késői fázisban jelentkeznek orvosnál. Ez nagyban megnehezíti feladatunkat, mert nemcsak egészségügyi, hanem alapvetően pedagógiai módszereket is kell alkalmaznunk egy-egy szenvedélybetegség gyógyításában.

— Hol lehet, hol kell a gyógyítást elkezdeni?

— Lehetőleg a családban, de nem erőszakkal! Az érintettekben ki kell fejleszteni az öngyógyítás képességét. Mindenkinek elsősorban magának keli akarnia a gyógyulást. Ez persze csak akkor lehetséges, ha pozitívabb élményeket és sikerlehetöségeket tudunk ajánlani a káros szenvedélyek helyett. Mindehhez nagy-nagy szeretet, odaadás, figyelem szükséges a környezet részéről. Meg kell találni a módot arra, hogy például a válságba jutott kamaszt átsegítsük a felnőtté válás problémáin. Ehhez megfelelő arányérzék kell, hiszen a túl nagy szigor épp úgy káros lehet, mint a túlzott engedékenység.

— Nem titok, hogy vannak „problémás" családok és magukra hagyott serdülök, akiktől aligha várható, hogy bekopogjanak a nevelési tanácsadók vagy a szakorvosi rendelők ajtaján. Milyen fogódzót ajánlana az ilyen szenvedélybetegeknek ?

— Nem szeretnék az iskolai és társadalmi közösségek szerepréről általánosságokban beszélni. Inkább tippet adnék a tengő-lengő fiatalok felkarolására. Például klubszerű szabadidőközpontok létrehozásával, amelyek közösséget teremtenének a rászoruló tizenévesekből. Már a beszélgetés elején utaltam arra, hogy a narkológia nem pusztán egészségügyi prrobléma. így magát a jelenséget sem tekinthetjük csupán betegségnek.

19