A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
nappalosok megjegyzéseit, pelenkáztunk, mértünk, majd kivittük őket az édesanyjukhoz, a mai utolsó szoptatásra. Az ügyetlen mamákat szoptatni, az ügyetlen gyerekeket szopni tanítottuk, akinek szüksége volt rá a kismamák közül, annak egyéb tanácsot is adtunk. Aztán visszahoztuk, lemértük a csecsemőket. Hajnalban majd fürdetni kezdünk, hogy hatra szopni vihessük őket; azután átadjuk a szolgálatot és mehetünk haza. Milyen egyszerű ez, s főként milyen könynyű — így elmondva. A valóságban egyetlen szoptatáshoz a nővér hétszer emel meg egy újszülöttet. Kiveszi a kiságyból, réteszi a pólyázóasztalra. A pólyázóról a mérlegre. A mérlegről a kocsira. A kocsiról odaadja a kórteremben az édesanyának. Szopás után az anyától elveszi és kocsira teszi, a kocsiról a mérlegre, a mérlegről a kiságyba. Ha — ruhástól együtt — csak három és fél kiló egy apróság, és ha Valéria nővérnek a szóban forgó szolgálatban „csak" tizenöt gyereke van, az is tizenötször hét, azaz százöt emelés. Ez szorozva három és fél kilóval több mint három és fél mázsa! Az éjszakás nővér kétszer „szoptat", így a műszakja alatt — 15 gyerek esetében — hét mázsát mozgat meg. Ha nappalos — a négyszeri szoptatást számítva — ennek dupláját! Nem könnyebb feladat a fürdetés sem. Otthon ez, az elő- és utómunkálatokkal együtt, legalább háromnegyed óra. Az újszülött-osztályon viszont sokszor két tucatnyi, vagy ennél is több gyereket fürdet a nővér — egyedül. Igaz, nagy gyakorlata van és csap alatt, folyó vízben fürdet. De akkor is! Ennyi gyereket levetkőztetni, fürdetni, felöltöztetni, miközben a többi is felébredt és ordít az egész társaság — nem kis megterhelést jelent. Mire végez, már ő is fürödhetne, hiszen csorog róla a víz... Ennek ellenére csecsemős nővérnek lenni a kórházi munka egyik legszebbike. Megkapják a szülőszobáról a néhány perces apróságot, az új embert, aki eleddig védett helyen volt, biztonságban. S aki most annyira védtelen és kiszolgáltatott! A nővér feladata, hogy hozzászoktassa a világhoz, hogy figyelje: úgy viselkedik-e, ahogyan viselkednie kell. És ha a legkisebb változást észleli, azonnal szólnia kell az orvosnak. A kórházi ágyak mellől hazánkban évente másfél millió újszülöttet és lábadozó felnőtt beteget bocsátanak el. Ők: az ápolónők foglalkoznak velük. Pontosabban : velünk. Gyógyultakkal és majdani betegekkel. MIKLÓSI PÉTER Illusztrációs képek: BORSKÝ és PŔIBYL Rangsorban a betegek első számú bizalmasai. Ölykor közelebb állnak hozzájuk, mint az orvosok. Hiába van rajtuk a személytelenségüket hangsúlyozó formaruha és a betegek igényeihez képest mérsékelt mosoly, nekik általában mégis többet megvallanak, mint az orvosoknak. Még a férfibetegek is. Hajnali megjelenésükkel új remények suhannak be a kórtermekbe. A járóképtelen betegnek egy agyonverítékezett éjszaka után a megújulás ígéretét és a törődés valóságát hozzák el a kis lavómyi mosdóvizzel. A betegség okozta kínokat csökkentik azzal, hogy az ágytálat éppoly természetességgel hozzák-viszik, mint amilyennel a hőmérözést, a gyógyszerosztást, az injekciózást, vagy az ágyhúzást végzik. Sok héten át gyámolításra szorult betegek is jobbára csak a keresztnevükön ismerik őket: Mária nővér, Anna nővér, Éva nővér... Az ápolónők a kórházak minden betegének nővérei. Éva Ha utcán találkoznék vele, alig hinném, hogy ez a törékeny termetű nő képes ölbe venni egy hetvenkilós, magatehetetlen embert. Szűkszavú, de sohasem mogorva. Pontos, és jó időbeosztással végzi el egy-egy zsúfolt nap munkáját anélkül, hogy kapkodni látszana. Nyugalmat és biztonságot áraszt maga körül. Azért lett ápolónő, mert az alapiskola nyolcadik osztályában ezt találta a legvonzóbb pályának. Az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után azonnal el is helyezkedett. — Nem akart továbbtanulni? Például orvosnőnek? ... — Őszintén szólva eszemben sem volt. — Ma is szereti még a szakmáját? — Szeretem. Csak a túlságosan nyűgös betegekre vagyok kicsit haragos. Persze, a nyűg is a betegséghez tartozik. És a páciensek zöme elöbb-utóbb azért abbahagyja a nyűglődést. Valamikori osztálytársnői közül öten jelentkeztek egészségügyi szakközépiskolába. A felvételi vizsga hármuknak sikerült, ám ma — az érettségi után tizenkét évvel — már csak ö dolgozik nővérként. A másik kettő otthagyta az ápolónői pályát: az egyik a vendéglátóiparban helyezkedett el, a másik „felszívódott valahol". — Igaz-e, hogy sok lány azért megy nővérnek, mert azt reméli, hogy feleségül veszi egy orvos? — Nézze, ha mind azért mennénk nővérnek, akkor is ápolónöhiány lenne. Nem hiszem, hogy több van köztünk olyan, aki jó partit szeretne csinálni a munkahelyén, mint bármelyik szakmában. Aligha feltételezhető, hogy valaki azért megy el ágytálat hordani, vagy beöntést adni, hogy jó partit csináljon ... Aki ismeri a lehetőségeket, a kórházi viszonyokat, annak nincsenek ilyen ábrándjai. Különösen akkor, amikor annyi csinos és fiatal orvosnő is van — férj nélkül. Margit Éva nővér hat évvel idősebb kolléganője. Egy iskolás és egy óvodás gyermeke van. Amióta a kicsik megszülettek, viszonylag gyakran vállal éjszakai szolgálatot. — Ilyenkor mi a napi programja ? — Reggel hétkor leteszem a munkát a kórházban, hazasietek, hogy lássam, a nagyobbik fiú rendben elment-e az iskolába. A kicsit óvodába viszem, utána alszom két-három órát, majd főzök és egyéb házimunka is akad mindig. Délután hazahozom a kicsit, vacsorát adok,, és ha szolgálatos vagyok, rohanok a kórházba. Ha csak másnap kell munkába mennem, akkor együtt van a család. — Gondolom, ez a kívántnál ritkábban fordul elő ... — Sajnos, igen. De mit csináljak? Hol tudnék úgy elhelyezkedni, hogy nappal gyakran szabad vagyok, hogy a gyerekek mellett lehetek, ha megbetegszenek. — Nem árt a házasságnak ez a rendszertelen munkabeosztás? — Nem hiszem, hogy a házasságom konfliktusait a munkabeosztás okozza. Meggyőződésem, hogy az ilyen jellegű gondjaim akkor is meglennének, ha sohasem dolgoznék éjszaka. Nyugodtan, tárgyilagosan beszél. Úgy tűnik: a betegek környezetében élő egészséges ember könnyebben elviseli a maga gondjait-bajait. Margit nővér egyébként rendszeresen tanul, gyarapítja általános műveltségét és szakismereteit. Sőt! Időnként vizsgákhoz kötött tanfolyamokat is végez. Abban a tudatban, hogy egyszer egyedül is maradhat, mert a család iránti törődés mintaképét aligha faraghatná valaki az ő férjéről... Az igazi megnyugvást az irodalom jelenti számára, s azt sem titkolja, hogy régebben maga is írogatott. Természetesen, csak saját magának. Valéria A szülészet-nőgyógyászat újszülött-osztályán néma csönd fogad. Ilyen csend csak akkor lehet, ha ... — Most hoztuk vissza őket az édesanyjuktól. Aki keveset szopott, már megkapta a pótlást is, a lefejt anyatejet — mondja Valéria nővér. Az osztály harminckét kiságyának egy része üres. — Lehet, hogy holnap már megint telt ház lesz. Ezt soha nem lehet tudni. Kiszámíthatatlan. — Az éjszakás műszak mivel kezdte ma este a munkát? — Átvettük az osztályt: egyenként megnéztük a gyerekeket, elolvastuk a füzetben a APOLOOÖK 13
