A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
CMMMF Az usszurijszki tigriskölykök még nem kedvelik az állatidomító erős kezét, de majd fokozatosan hozzászoknak. Egy ismeretlen lengyel órásmester a múlt század közepén egy szép glóbusz-alakú órát készített. Ez az értékes és különleges tárgy most a Varsói Technikai Múzeumba került. HAILOTTUK- OĽWASTUK-LÁTTUK Kristó ^ Gyula: * Az ARANYBULLÁK ÉVSZÁZADA Kristó Gyula több kiadást megért könyve a magyar történelem fonalát a királyi hatalom megtörésétől az Árpád-ház férfiági kihalásáig követi. Ez az időszak nagyjából a 13. század. A királyi hatalom a királyi várbirtokokon alapszik ebben az időben. Lakossága a honfoglaló magyarság elitjéből kialakult várjobbágyi réteg és a termelő munkát végző vámép. A honalapító István halála után trónviszályok törnek ki, ennek következményei — a hívek szerzése és megtartása miatt — a birtokadományozások. Ez a jelenség III. Béla kisebbik fiának II. Andrásnak uralkodása idején felerősödik. így az egyházi és világi nagybirtok megerősödik a király ellenében. A birtok, a föld értéke pedig azért növekszik meg, mert „a 13. század elejére Magyarországon meghatározó jelentőségűvé vált a földművelés az állattartással szemben" — írja Kristó Gyula. A világi nagybirtokosok — föurak — báróknak nevezik magukat. A nemesség a királyi szolgálatban álló szerviensek és várjobbágyok rétegeiből formálódott. A bárók — tartományurak — szolgálatába állók hozták létre a familiaritás intézményét. Ez a jelenség tapasztalható az egyház hatósugarában is; ezek az egyházi nemesek praedialisok. Főleg a szerviensek érdekeit szolgálta az 1222 tavaszán kiadott Aranybulla. Fő vesztese viszont — a királyi hatalom mellett — kétségtelenül az egyház volt. Kristó Gyula könyvében elemzi az Aranybulla keletkezési körülményeit, utóhatását és politikatörténeti szerepét. IV. Béla uralkodása idején a törvényhozás egyértelműen jelzi (a birtokok rendezésének szándékát szem előtt tartva) a köznemesség érdekeit. A IV. Béla politikáját nem helyeslő uralmi csoportok fiát, a későbbi. V. Istvánt kívánták helyette a trónra. A belháborúk — szünetekkel — az 1270-es évek végéig eltartottak majd IV. (Kun) László idejére állandósultak. A magyarországi politikába lényeges beleszólásuk lett az Abáknak, Kőszegieknek, Csákoknak. A király támasza idegenekből állott (II. Andrást németek, IV. Lászlót a kunok és tatárok támogatják). Kristó Gyula könyvében a hatalmi harcoknak és a magyar királyok külpolitikájának rekonstrukciójára összpontosít, de rávilágít a kor gazdasági — strukturális változásaira, ennek függvényeként az európai művelődési-kulturális viszonyokra is. Kovács Tibor HIEDELEMRENDSZER, SZÖVEG, KÖZÖSSÉG Ez a címe annak a Néprajzi Közlemények XXVII. köteteként, a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában megjelent munkának, amelynek szerzője Fejős Zoltán, fiatal magyarországi néprajzkutató. A kétkötetes kiadvány egyetlen Nógrád megyei település, Karancskeszi néphit-anyagát tartalmazza. A monografikus igénnyel összeállított anyag, amelyet a kutató az idősebb generáció kikérdezésével gyűjtött öszsze, nagyrészt a 70-es évekre jellemző. A munka két részre tagolódik. Alapját tulajdonképpen a gazdag, sokrétű gyűjtésanyag képezi, amelynek a nagyobbik fele a kiadvány második részében található (az adattár másik fele a Néprajzi Közlemények XXVIII. kötetében jelenik majd meg). A szerző felhívja a figyelmet az anyaggyűjtés szorosabban vett technikai gondjaira, hiszen a hiedelmek összegyűjtése a szóbajöhető adatok nagy mennyisége miatt nem kis feladat. A rendszerbe sorolt adattári anyag képezi az alapját az első részben közölt elemző-feldolgozó vizsgálatoknak. Itt ismerkedhetünk meg a vizsgált település történetével, a hozzá kapcsolódó helytörténeti anyaggal és a karancskeszi néphittel foglalkozó, eddig megvalósult kisszámú kutatások eredményeivel, szórványos feljegyzésekkel, amelyek segítségével néhány esetben sor kerülhet a történeti összehasonlításra. Részletesen foglalkozik a néphit vizsgálatának alapelveivel, a hiedelemrendszer jellemzőivel, kategóriáival. Elemzi a témával kapcsolatos elért eredményeket a magyar néprajz területén, kiemelve Dömötör Tekla, Hoppál Mihály és Pócs Éva munkásságát, összegezve a néphittel, hiedelemrendszerrel foglalkozó elméleteiket. Fejős Zoltán munkája jó példa lehet egy újabb gyűjtés elvégzéséhez, segítséget nyújthat a népi hiedelmek összegyűjtött anyagának rendszerezéséhez. Ezért ajánlom a művet minden, a néprajz iránt aktívan érdeklődő, néprajzi gyűjtőmunkát szívesen végző ember figyelmébe. Danter Izabella ■ •• *°v PALOCFOLD A kéthavonta megjelenő társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóirat idei, 3-ik száma ismét bebizonyította, hogy szerkesztési gyakorlatában az országhatárok nem jelentenek akadályt. A második negyedévtől jelentősen, huszonnyolc oldallal bővülő folyóiratnak, csakúgy, mint a múltban oly gyakran, most is vannak szlovákiai vonatkozásai. Az „Ablak" — rovat szlovák költők verseit közli Tóth László kitűnő válogatásában és fordításában. Az összeállítás — melyben Milan Kraus, Ivan Mojík, Ján Ondruš, Ján Kožka, Ľubomír Feldek. Voltech Kondrót, Štefan Strážay, Milá Haugová, Ivan Štrpka, Kamil Petraj, Ján Štrasser, František Lipka, Karol Chmeľ és Daniel Hevier szerepel — elé írott előszavából megtudhatjuk, hogy a magyarországi versolvasónak nemegyszer alaposabb információi lehetnek — és vannak is — a tőle távoli és idegen népek költészetéről, mint a vele szomszédságban és évszázadokig történelmi közösségben élő szlovák nép lírájáról. Igaz, ennek a tájékozatlanságnak, s igen gyakran a kiadói szakemberek, lektorok és alapszervezők részéről megmutatkozó érdektelenségeknek, bizalmatlanságnak mindenekelőtt történelmi, szociológiai, s lélektani okai vannak. Az „Élő múlt" — rovat is igazi csemegével szolgál.......Az utolsó nógrádi nagyasszony" — címen megszólaltatja a tavaly elhunyt Balogh Károlynét. A magnós beszélgetés 1984 nyarán készült Budapesten, a riportalany akkor 94 éves volt. A teljes felvételt a Nógrádi Sándor Múzeum őrzi. A beszélgetést Praznovszky Mihály, megyei múzeumigazgató (s immár a Palócföld újdonsült főszerkesztője), valamint Kerényi Ferenc irodalomtörténész készítették. Balogh Károlyné Csernyus Aline férje révén kapcsolódott bele a Madách kutatásba. „Balogh Károly Madách Imre nővérének és Bérczy Károlynak egyaránt unokája volt." Nem lehet említés nélkül hagyni Ács Zoltán dr. Petsching Mária közgazdásszal készített beszélgetését („Felépül végre a házunk?") a magyarországi lakáshelyzetről. Az utóbbi évek egyik legjobb, legokosabb és legőszintébb interjúja. A Palócföld júniusi számát Milan Sokol — Banská Bystrica-i grafikus különös hangulatú munkái illusztrálják, aki az 1985. évi mátraalmási (Nógrád megye) művésztelep vendé-9e v0't- Ardamica Ferenc NICOLAI GEDDA ^ - OROSZ DALOK ÉS ROMÁNCOK Az Opus és a Melogyija közös gondozásában látott napvilágot a fenti című kitűnő hanglemez. A legszebb és legismertebb orosz dalokat és románcokat tartalmazza (Vecsernyij zvon, A vörös szafarán. Trojka, Köröskörül sztyepp és más, összesen kilenc dal). A dalok előadója Nicolai Gedda svéd tenorista, aki orosz apától és svéd anyától született 1925-ben Stockholmban; valódi neve: Nyikolaj Usztyinov. A világhírű művész zenei tanulmányait a stockholmi konzervatóriumban kezdte, s már mint kész énekes tanult tovább New Yorkban Paola Novikovánál. A stockholmi Királyi Operában lépett fel először Adam „A Lonjumeau-i postakocsi” című vígoperájában — fergeteges sikerrel. Egy évvel később már Herbert von Karajannal dolgozik együtt a milánói La Scalában, majd Párizsban, Londonban, Rómában és Bécsben vendégszerepel. 1957-ben énekel először a Salzburgi Ünnepi Játékokon, majd a New York-i Metropolitan-ben. Jelenleg Nicolai Gedda a világ egyik legkiemelkedőbb lírai tenorja. Előadásmódját virtuozitás, kitűnő hangorgánumának a mondanivalóhoz és az adott szituációhoz való idomulása, magasfokú muzikalitás és széles dinamikus skála jellemzi. Fortissimói ugyanolyan tiszták és élvezhetők mint pianissimói, s lírai tenorja briliáns módon érvényesül még a legmagasabb fekvésű pozíciókbán is. A Melogyija és az Opus közös lemeze Moszkvában készült, ahol Gedda a Központi Televízió és az Országos Rádió Akadémiai Nagy Kórusának közreműködésével énekelte lemezre a kilenc szebbnél-szebb orosz dalt és románcot. Természetesen orosz nyelven, hiszen nemcsak oroszul, hanem öt egyéb nyelven is kitűnően beszél. A lemezen szereplő számok előadása híven illusztrálja a művészetéről fentebb elmondottakat. A szomorkás hangulatú románcokban lírai tenorja ugyanolyan jól érvényesül, mint a vidám hangulatú és ritmusú népdalokban. A Geddát kísérő vegyeskórus, melynek művészeti vezetője Klavgyij Ptyica és fő kórusvezetője Ljudmila Jermakova, rendkívül jó keretet biztosít Gedda sziporkázó produkciójának. A kórus fegyelmezetten, mértéktartóan, hatalmas mesterségbeli tudással, remek intonációval és kifogástalan csapatmunkával méltó kísérője Gedda előadott számainak, ami viszont természetes is, hiszen a Szovjetunió, de talán a világ egyik legkiválóbb kórusáról van szó. Sági Tóth Tibor 9
