A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
A CSEMADOK Közös éneklés Ág Tiborral A dunaszerdahelyi gyermektáncc söpört Népünnepély és találkozóhely A cím tömören összefoglalja a XVI. Csallóközi Dal- és Táncünnepély, valamint a Nemzetközi Szövetkezeti Nap jellegét. Tartalmát, színeit az alábbiakban ecsetelem. Délelőtt a járás élvonalbeli gyermekcsoportjai adtak találkozót egymásnak. A műsorszerkesztést, a délelőttit és a délutánit is. csak dicsérni tudom, láthattunk tánccsoportokat. énekkarokat, valamint az idei Dunamenti Tavasz győztesét, a Csipcsirip gyermek színjátszó csoportot. Kár, hogy a környék iskolásai nem jöttek el, akár tanítói felügyelettel is, e szép műsort megnézni. Akik ott voltunk, megtapsoltunk mindenkit. Először is, mert tetszett az előadásuk, másodszor pedig azért, mert a szorgalmas gyerekeknek és kitartó vezetőiknek a színpadi szereplés nyújtotta öröm mellett ez az egyetlen jutalma. A csillagszemű juhász csillagszeme sem ragyogott különbül, mint amilyen tekintettel Valacsay István figyelte „édes" gyerekeit, a Csalisokat. Feleségével, Franciskával, aki a legkisebbek népes csoportját vezeti, sokéves fáradságos munkával, simogatással, mosolygós szigorral neveli őket, tanítja a szép szóra, az énekszóra, népi táncra, játékra. A délutáni műsor nyitóképe nagyon szép volt. Tán a hangszóró hibája, hogy a három énekkar: a nagymegyeri (Čalovo) a dióspatonyi (Orechová Potôň) és a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes énekkarának, valamint népi zenekarának közös fellépését (Ág Tibor vezényelt) nem élvezhettük még jobban. A szereplők utaztatásával kapcsolatban, ha voltak is szervezési súrlódások, a színpadon történteken ez nem látszott. Fellépett minden csoport, amely valamely járási vagy országos versenyen kitűnő helyezést ért el. Ennek köszönhetően volt változatos és színes a műsor. Közben körülnéztem, mi történik a platánok alatt, a pecsenyés, sörös-boros sátrak körül. Míg a pádon ülők figyelmét egyedül a színpad folyton változó képe kötötte le, addig a hátrább állók nyüzsögtek, mozogtak, beszélgettek. Rég nem látott barátok üdvözölték egymást, gyerekek pukkantották a léggömböt és a kiürült pattogatott kukoricás zacskót. Sípol, dudál, fütyül, lendkerekes autót berregtet a sok apró gyermek. Délután öt órakor — bár már a főmüsor is a felén túl jár — még minden oldalról tódul a nép a parkba. Nem zavarja őket, hogy a kezdést két órára hirdették. Javasolom, hogy jövőre csak délutáni programot szervezzenek. Előbb a gyermekcsoportok műsorát, azután a felnőttekét, hiszen a kedves közönség alkonyattájt. estefelé is szívesen velünk maradt. Most a keretműsorokról: A szoborkiállítás osztatlan sikert aratott. Az Ember tragédiája megtorpanásra késztette a parkba igyekvőket. A Dózsa trónját, a Fáraó sorozatot és a többit is megértették az emberek. Ennél jobb helyen nem lehetett volna kiállítani a szobrokat. Lipcsey György a szülőföldjén aratott sikert. A népművészeti vásár nem volt igazán vásár. Tisztelet és köszönet a Szalay házaspárnak az eladásra kínált fazekasremekekért. Menczel Gabriellának az elönyomtatott. hímzésre váró térítőkért. Gazdag volt a kínálatuk. Juhos Rudolf képei valódi népművé-A Csalóka Péter az alistéli (Hroboňovo) Csipcsirip előadásában szetí értékek. Mások nevében is szégyenlem hogy egy sem talált vevőre. Talán majd máskor, ha változik a közízlés, vagy az árut kínáló sátrak, asztalok rendje. Hiába zárjuk ki a papírmasés. csecse-becsés árusokat a dal- és táncünnepély közvetlen közeléből, ők az oda vezető úton letelepszenek. Bármennyire is tiltakozunk ellene, a látogatóban eggyé olvad a sem nem divatos, sem nem népviselet stílusú lánykaruhát áruló asztal kínálata, a sípoló papírmadár, a nyuszi-lufi, valamint az egészen más kategóriába tartozó szoborkiállítás, a cserépedények, a nádképek. A csecse-becsét árulók is magukénak érzik a dal- és táncünnepélyt. Bármilyen hihetetlen, de igaz, hogy a szerencsejátékhoz imigyen invitált a kikiáltó: „Itt a tiket, van még tiket, senki se távozzon emléktárgy nélkül a Cse-A hodosi citerások madok ünnepélyről.'' Ö tudja, hogy miért jó üzlet a Csemadokra hivatkozni. Valószínűleg erre építenek a többiek is. Ha a bejáratnál megveszik a gyereknek a babát, az autót, a sípot, a gyűrűt, már nincs kedvük a szülőknek a száz méterrel arrébb felállított népművészeti sátornak még csak a közelébe sem menni. Volt könyvsátor is, vásádó kedvű olvasó is. Mintegy háromezer korona értékű könyv talált gazdára. Segitett ebben a helyszíni dedikálás lehetősége. Bödök Zsigmond. Mács József és Zalabai Zsigmond állt az olvasók rendelkezésére. Sokan éltek az alkalom adta lehetőséggel. A dicséret a szervezőket illeti. Közel hatszáz szereplő, körülbelül hétezer ember fordult meg a parkban azon a napon. — Szép és színes volt a műsor és minden csoport a mienk — húzta alá Koczkás Zsuzsa. egyike a nézőtéren ülő fiatalasszonyoknak. — Már nem kell idegenből szereplőt hozni, hogy jó műsort lássunk. A színpadon zajló sok népművészeti műsor között kedves színfolt volt a bősi lányok jazz-baiett bemutatója, a délidőben pattogó ritmusokat játszó nagymegyeri, dunaszerdahelyi és karosai fúvószenekar térzenéje. Mindebből jól látszik, hogy ez az idei ünnepség egy kicsit más volt, mint az eddigiek. Krónikám nem lenne teljes, ha elhallgatnám, hogy azért szerepelt járáson kívüli csoport is. A pukaneci Smrečinár folklórcsoport előadásában a Csizmadia bál című műsort láthattuk. A Duna jobb partjáról a damózseli Szigetköz táncegyüttes volt vendégünk. A galántai járásból pedig a peredi (Tešedíkovo) citerások. a Tavaszi szél... győztesei jöttek el és mutatták be remek tudásukat. Csak egy kicsit tudnak jobban citerázni, mint e járásbeli társaik. E műsorban ismét láttam a Csallóközi Dal- és Táncegyüttest s őrömmel írhatom, hogy műsoruk az áprilisi bemutató óta csiszolódott. A délután fénypontja, a színpadon szereplő legjobb együttes a somorjai (Šamorín) Csalló volt. Az ô táncuk váltotta ki a vastapsot. Megizzadtunk, lebarnultunk, hét ágra tűzött a nap, árnyékba alig lehetett menekülni. De sebaj! Inkább még száz ilyen forró délutánt, mint egy fél esővel áztatottat. F1STER MAGDA KONTÁR GYULA felvételei 6
