A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
LIFTSZTORI Állok a földszinten, kezemben két tömött szatyor és dühöngök. Hogy dühöngök, ez talán nem is pontos kifejezés. Eszembe jut: a huszadik század utolsó negyedében, az űrrakéták, lézeroperációk, lombikbébik és még ki tudja felsorolni milyen technikai csodák korában miért nincs lift, ha van ... Ám ne vágjunk a dolgok elébe. A lift ugyanis ott lóg a hetedik-nyolcadik emeleten. Nem jön le a gombnyomásra, mert egyes lakótársak nem csukják be a fülke ajtaját. A felvonó így azon az emeleten marad, ahol kiszálltak belőle. Liftünknek egyébként külön története van. Még vadonatúj korában megjelent egy cédula a fülkéjében. Kézzel, sebtiben íródott papírfecni volt, s arról tudósított, hogy a felvonó csak csukott ajtókkal közlekedik. Másnapra letépték a cédulát. Erre újabb cédula jelent meg, amelyen lakótársaink egyike még aznap kijavított egy vesszöhibát, de másnap ezt a cetlit is letépték. Nem tudom, és nem is akarom megszámolni, hányszor játszódott le az efféle békés párbaj az egyes, illetve a kettes lakótársak között. Az egyesek le-letépték a cédulát és nem csukták be az ajtót; a kettesek pedig dühöngtek, azután bottal, nehéz csomaggal, esetleg ennél is nagyobb pakkal gyalogszerrel caplattak — és caplatnak — föl lakásukba. Most jut eszembe: a párbaj ez esetben rossz kifejezés. Ott ugyanis szemtől szembe állnak föl a küzdő felek, látják egymást. Esetünkben azonban az egyes lakótársak kiléte titok, hiszen — látszólag — mirtdenki kettes lakótárs, aki dohogva vagy fennhangon, de szidja az egyes lakótársakat. Megjegyzem, ez utóbbiak tényleg kevesebben vannak, ám ahogy az történni szokott, mégis eredményesen keserítik meg a kettes lakótársak életét. Vajon kik lehetnek hát az egyes lakótársak? Biztos vagyok benne, hogy ismerem őket. Köszönnek, s kellemesen elcsevegünk a lépcsőházban az időjárásról, elmondjuk a szokásos közhelyeket, kicseréljük egymás általánosításait a közállapotok rosszabbodásáról. Eszerint az eladók udvariatlanok és pökhendiek, mindig épp azt nem lehet kapni, ami kellene, a hivatal nehézkes és packázik, a főnök kellemetlen és igazságtalan. Igényeik ugyanis az egyes lakótársaknak is vannak. Udvarias kiszolgálást várnak el az üzletekben, tisztaságot az utcákon, emberségesebb bánásmódot a hivatalokban s egyéb munkahelyeken — ám hogy ők még a liftajtót sem képesek becsukni maguk után, arról hallgatnak, akár a sír. Pedig épp az ilyesmit tartom a közösségi együttélés technikai minimumának. Ma reggel egyébként újfent gyalog jöttem le a tizenkettedikről, holott tegnap műgonddal legépelt felhívás jelent meg a liftakna ajtaján. Szívhezszólóan kérlelte az egyes lakótársakat, hogy csukják már be a belső liftajtót, és tegyék lehetővé a közösség többi tagjának is a köztulajdonban leledző felvonó használatát. E felirat utolsó sora így hangzott: „Segítsünk egymáson, hiszen ez a legszebb öröm!" Nos, nem tudom, ki miként van ezzel, de én a segítség fogalmát mindig úgy értelmeztem, hogy az valamilyen jó tett, pozitív cselekedet a másik érdekében. Valami több a hétköznapi normatartó viselkedésnél. Úgy látszik, e fogalom alaposan átalakult, ha már az is segítségnek számít, ami lényegében kutyakötelessége mindenkinek. Nevezetesen például az, hogy nem tesszük lehetetlenné, hogy más is használja a liftet. Indulatoskodásomból biztosan kitalálták már, mi lett e szivhezszóló iromány sorsa: azon frissiben letépték, így nem csoda, hogy ma reggel — természetesen, a kettes lakótársakkal együtt — ismét gyalog baktattam lefelé a lépcsőfordulókon ... Jelenleg tehát, legalábbis embertársi és lakótársi kapcsolataink dolgában, itt tartunk. MIKLÓSI PÉTER Felismerhető-e a briliáns? Az ékszerdarabok, főleg a szebbek meglehetősen drágák. így ha kézen-közön olcsón kínálnak belőlük, mindig akad hiszékeny ember, aki megvásárolja őket. Pedig az efféle vétel nemcsak törvénybe ütközik, de számos más veszélyt is rejt magában. A feketén vett arany jó részéről kiderül, hogy értéktelen dublé. Hogyne csapnák be vele a laikus vevőt, amikor szabad szemmel az ékszerész sem ismeri fel mindig a valódi aranyat, csak ha vegyszeres próbával szerez bizonyosságot. Az ékkövekkel hasonló a helyzet. Aki egy kicsit is ért az ékszerhez, az meg tudja különböztetni a briliánst a strassztól, de egy ügyesen csiszolt hegyikristálydarabbal, amelynek a gyémántéhoz hasonlóan erős a színszórása és a csillogása, már könnyű Ez is puska? Az ám, méghozzá a javából. Aki megfelelő mandzsettát csináltat magának, kellő ügyességgel hosszabb szöveget is ráfirkálhat. Aztán lehúzza a zakó ujját, és máris van egy Írásbeli vizsgán jól használható puskája. Klasszikus módszer ez, a legtöbb tanár mégsem figyel fel rá. De modernebb puskák i$ léteznek már. Szinte hihetetlen, mi mindenből és milyen leleményesen puskáznak a vizsgázók. És nemcsak a gyerekek ismerik a trükköket, hiszen tömegesen tanulnak, vizsgáznak mostanában a felnőttek is. Akad köztük, aki egyenesen saját fiától, lányától lesi el a trükköket. S bár egész arzenálnyi félrevezetni. Hiszen az átlagember nem a kő fénytöréséből ítél, mint a hozzáértő, különbséget sem lát két kö fénytörése között, s azt sem sejti, hogy a gyémánt értékét csak négy tényező (súly, szín, tisztaság, csiszolást öszszevetésével lehet felbecsülni. Más drágaköveknél a próba még nehezebb. Honnan is tudná szegény laikus, hogy például rubinból a galambvérszínű, smaragdból a fűzőid, zafírból a búzavirágkék az igazán értékes? Sem ezt, sem a drágakövek ezernyi többi titkát nem is kell tudnia. Egyet viszont igen. Azt, hogy ékszert csak megbízható helyen szabad vásárolni, hiszen kevés dologra lehet annyira ráfizetni, mint az efféle „olcsó" üzletekre. puskát koboztak el szegény pedagógusok, mindig kipattan az emberek fejéből új ötlet. A vizsgákon használt puska dugható nyakkendőbe, ragasztható cipő nyelve alá, lapulhat szemüvegtokban és még ki tudja, hány helyen. Némely országban a boltokban is „felfegyverkeznek" vele vizsgaidőszakban. Árulnak golyóstollat, sőt karórát is, amelybe gombnyomásra előhúzható miniatűr papírtekercs van építve, természetesen puska céljaira. Ilyen toliból már nálunk is forgalomba került pár széria. Vagyis úgy tűnik, amíg lesz diák, addig lesz puska is. JOGI TANÁCSOK „Magányos nyugdíjas" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen szociális kedvezményekben részesülhet, vagy milyen segítséget, anyagi támogatást kaphat, ha nincsenek rokonai, akik a háztartásban a segítségére lehetnének. Társadalmunk a szociális gondoskodás keretében azokra az idős állampolgárokra is gondol, akik nem tudnak magukról gondoskodni, vagy akik mindennapi szükségleteiket sem maguk, sem családjuk révén nem tudják kielégíteni. Az ilyen idős, beteg személyekről való gondoskodás a nemzeti bizottság hatáskörébe tartozik. A társadalombiztosítási előírások alapján a nemzeti bizottságok a rászoruló idős személyeknek a következő szolgáltatásokat nyújtják: természetbeni segítséget, egyszeri vagy ismétlődő pénzbeli hozzájárulást, közös étkezést, gondozói szolgálatot, intézeti gondoskodást és a társadalmi és kulturális életben való részvétel lehetőségét. Ezeket a juttatásokat vagy szolgáltatásokat csak a szociális szempontból rászoruló személyek kaphatják. A szociális ráutaltságot több szempontból ítélik meg. Függ az egyén jövedelmétől (munkabérétől, nyugdíjától), korától, egészségi állapotától, Gsaládi viszonyaitól) egyedülálló személyről van-e szó, van-e eltartására szoruló családtagja: felesége, kiskorú vagy rokkant gyermekei), vagyoni viszonyaitól (van-e ingó vagy ingatlan vagyonából eredő jövedelme), végül el kell dönteni, hogy korára és egészségi állapotára való tekintettel képes-e még valamit dolgozni, s így munkából eredő jövedelemmel javítani az anyagi helyzetén. A szociális ráutaltság megítélésénél figyelembe veszik azoknak a családtagoknak a jövedelmét is, akiktől a szolgáltatások ellenértékének megtérítését részben vagy teljes mértékben követelni lehet: idetartoznak a férj vagy feleség, a gyermekek és a szülök. A 70 évnél idősebb személyt — gyermekei jövedelmétől függetlenül — szociális szempontból mindig ráutaltnak kell tekinteni, akkor is, ha az eltartására kötelezett személyek (pl. a gyermekei, házastársa) maguk is a nyugdíjukból élnek. Az egyes szolgáltatások és juttatások a következő feltételek mellett adhatók: — természetbeni segítséget kaphatnak mindenekelőtt a teljesen egyedülálló személyek, pl. a háztartásban feltétlenül szükséges nehéz munkák elvégzésére, amelyekre koruk vagy egészségi állapotuk miatt maguk nem képesek, ide tartoznak az olyan szolgáltatások vagy munkák, mint a lakás kifestése, nagytakarítás, lakás karbantartási vagy javítási munkák stb., továbbá a napi szükségletek kielégítésére szolgáló tárgyak beszerzése, stb. Ezeket a természetbeni juttatásokat akkor adja a nemzeti bizottság, ha így jobban lehet segíteni, mintha készpénzsegélyt adna, például akkor, ha az illető személyek testi vagy szellemi adottságaik miatt nem tudják a készpénzt rendeltetésének megfelelően felhasználni. — az egyszeri készpénzsegély célja, hogy azonnali, gyors segélyt nyújtson az öreg vagy egészségében súlyosan károsult személynek, aki váratlanul került rendkívül nehéz helyzetbe, így pl. tűzvész vagy árvíz folytán, vagy akik átmenetileg kerültek súlyos anyagi helyzetbe (pl. hosszantartó, súlyos betegség, baleset folytán), ami felbontotta háztartásuk pénzügyi egyensúlyát). — az ismétlődő pénzbeli hozzájárulást bizonyos meghatározott célra adják: ilyent olyan idős vagy egészségükben súlyosan károsult személyek kaphatnak, akiknek koruk, egészségi állapotuk vagy magányosságuk miatt nagyobbak az életszükségleteik biztosítására és kielégítésére szükséges kiadásaik, amelyek különben nem merülnek fel. Idetartozik elsősorban a diétás étkezéssel felmerülő többlet költségekhez való hozzájárulás az aktív tbc-s betegeknél, ami költséges diétás kosztot igényel. Indokolt esetekben ismétlődő készpénzhozzájárulást kaphatnak azok az idős rászoruló személyek is, akiknek indokoltan nagyobb kiadásaik vannak. Idetartoznak a lakbérhez, a fűtési költségekhez, a mosáshoz és takarításhoz adott hozzájárulások. Ezeket a nagyobb kiadásokat mindig hitelt érdemlően igazolni kell, és meg kell indokolni a kérvényező konkrét helyzetével (pl. hogy a kérvényező előrehaladott kora vagy súlyos megbetegedése korlátozza a bevásárlásokban vagy a lakás takarításában stb.) Idetartozik a lakás fűtésére szolgáló fűtőolaj beszerzési költségeihez adott hozzájárulás. Ezt azok kaphatják, akik fűtőolajjal fűtenek, s nem várható el tőlük, hogy más fűtési módra térjenek át. Ugyancsak kamatmentes kölcsönt kaphatnak a nemzeti bizottságtól arra, hogy az olajfütés helyett más (pl. gáz) fűtést vezessenek be, ha sem az Állami Takarékpénztártól, sem attól az üzemtől, ahol dolgoznak, kölcsönt nem kaphatnak. Azoknak, akik maguk vezetnek be más fűtést, a kályha vásárlására 2 000 Kčs-ig terjedő hozzájárulás adható. Az idős, egészségükben súlyosan károsult személyek rászorultságuk esetén telefon bevezetésére egyszeri hozzájárulást, s a 70 évnél idősebb, magányos személyek a telefon üzemben tartására a havi alapdíj összegét kitevő ismétlődő hozzájárulást is kaphatnak. — a gondozói szolgálat célja, hogy az idős, magatehetetlen személyeknek, akikről családtagjaik nem tudnak gondoskodni, tényleges segítséget nyújtson, ha maguk nem képesek a háztartási munkákat elvégezni, vagy ha más személy ápolására szorulnak. A gondozói szolgálat kiterjed a bevásárlásokra, ebéd hordására, valamint más szükséges ténykedésre (pl. tüzelő felhordása, a háztar-» tás rendbentartásával összefüggő tevékenység, kismosás stb.) A gondozói szolgálatot a nemzeti bizottság önkéntes dolgozói látják el, akik ezért a nemzeti bizottságtól jutalmazást kapnak. A közös étkeztetésről a nemzeti bizottság közös- vagy diétás éttermekben, vendéglői üzemekben, vagy üzemi konyhákon gondoskodik. Az idős személyekről való gondoskodás körébe tartozik a nyugdíjasok szociális otthona, ahol lakást, teljes ellátást kapnak és egészségügyi és kulturális gondoskodásban részesülnek. Továbbá a nyugdijasotthonok (panziók), amelyeket újabban olyan nyugdíjasok számára létesítenek, akik jó egészségi állapotuk miatt nem szorulnak intézeti ellátásra és a lakáson kívül (főzöfülkével ellátott garzonlakás) csak néhány szolgáltatást igényelnek (pl. étkeztetést, orvosi ellátást stb.) dr. B. G. 19