A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-15 / 33. szám

TUDOMÁNY- TECHNIKA TÖRPE LÉZER A Szovjet Tudományos Akadémia Jofféról elnevezett leningrádi fizikai intézetében ki­fejlesztett újfajta lézer csak mikroszkóppal vehető szemügyre. A félvezetőrétegekből felépülő parányi lemez — akár 15 fehér csíkja, rétege is lehet — megannyi függet­len kvantumgenerátor, amely szigorúan meghatározott hullámhosszú fénynyalábot bocsát ki. A törpe lézer kifejlesztésére Alfjorov akadémikus, a különböző hetero­­lézerek világhírű szakértője irányította. Ezek az újfajta lézerek közönséges szoba­­hőmérsékleten működhetnek, nincsen szükség hozzá nagyméretű hűtőberende­zésre. Alfjorov akadémikust Lenin-dijjal tüntették ki úttörő munkásságáért. A törpe lézerek legfőbb feladata információk to­vábbítása nagy távolságra optikai kábele­ken. Egy-egy ilyen lemezke egyszerre akár ezer tévéműsort is továbbíthat fényjelekké alakítva, a villamos jeleket kísérő zajok nélkül. A SZAHARA TAVAI A Szahara nem volt mindig sivatag, hanem átmenetileg dúsan burjánzott az élet a területén. Erre az utolsó jégkorszak alatt került sor, amikor Európa északi részét vastag jégpáncél borította, az időszámítá­sunk kezdete előtti 25 és 10 ezer év között. Kőkori sziklarajzok bizonyítják, hogy a mai csupasz kő és tiszta homok helyén egykor szarvasmarhák legelésztek. A vég azonban nem egyetlen éjszaka következett be. Az átalakulási folyamat évezredekig tartott, amint francia kutatók legújabban megállapították. A paleontológusok re­konstruálták az északnyugati Szahara klí­matörténetének egyik metszetét. Ennek során az algériai fővárostól 500 kilométer­nyire délre fekvő egykori tavak és mocsa­rak maradványait vizsgálták. Három helyen is négy méter vastagságú lerakodási réteg­re bukkantak. A főként karbonátokat tartal­mazó üledékréteg korát radioizotópos vizs­gálatokkal határozták meg. Ebből az elem­zésből kiderült, hogy annak idején gyakori lehetett az esőzés ebben a térségben. Az üledék tanulmányozása arra vall, hogy a csapadék nem a 200 kilométer távolságra levő Atlasz-hegységben hullott, hanem a környéken, és az összefolyó felszíni víz kitöltötte a bemélyedéseket. Az egyes nö­vény- és állatfajok különböző módon alkal­mazkodtak a sókoncentrációhoz. Találtak édesvízi és tengeri élőlénymaradványokat is, gyakran mindkettőt ugyanabban a ré­tegben. A tavak tehát sekélyek lehettek, vizük nagy része gyorsan elpárolgott, a maradék sós tóvá koncentrálódott, míg azután a következő esős évszakban újra feltöltődött a tó. Azután nagy változások kezdődtek — kiszáradt és eisivatagosodott a táj. Manapság már 50 méter mélységben van a talajvíz szintje ezen a vidéken. Az utolsó nagy Szahara-tó, a Csád-tó sorsa is rövidesen megpecsételődik. Amig lehet, érdemes lenne részletesen tanulmányozni, mert felvilágosítást adhatna a Szahara egykori tavainak történetéről is. FÓKAMENTŐK A fókakölykök első híres védelmezője Brigit­te Bardot volt. Ő hívta fel a figyelmet oktalan mészárlásukra. Most végre a megmentésük­ről is beszámolhatunk. Néhány éve a Balti­tengerben is jelentős fókapusztulást észlel­tek a tengervíz szennyezettsége miatt. A fókanöstények fele életképtelen utódoknak adott életet, így túl sok volt már a beteg állat, kevés az egészséges. Időközben a Balti-tenger szennyezettségét a part menti országok óvintézkedései csök­kentették. Most már érdemes a nem szeny­­nyezett tengerekből az egészséges, fiatal fókákat ide telepíteni. Forsmarkból az upp­­landi part közeléből fogtak be egészséges fókabébiket és fiatal állatokat, ezeket ideális körülmények között fölnevelték, és amikor már önellátókká váltak, kiengedték őket a szabad tengerre. Nemrégiben „utazott" egy fiatal fókapár Forsmarkból — faládában, au­tón és repülőn Stockholmon keresztül a Balti-tengerbe, ahol szabadon engedték őket. Fiemélhető, hogy ők és társaik már egészséges utódokkal fogják benépesíteni a Balti-tengert. DEZODOR­GILISZTÁK Köztudott, hogy a giliszták milyen jelentős szerepet játszanak a talaj minőségének javí­tásában. Egyik fajtájuk, az Eisenida foetida, vagyis az úgynevezett trágyagiliszta különle­ges képességére figyeltek föl a biológusok, amely valamivel „esztétikusabbá" teheti a talajjavítással foglalkozó szakemberek mun­káját. Az angliai Rothamstead Kísérleti Állo­más kutatói ezer és ezer ilyen gilisztával büzteleniteni kezdték az emberitrágya-, a fekáliadombokat. Hat-nyolc hetes munkál­kodás után a giliszták teljesen „dezodorál­­ták" a kérdéses helyeket, miközben a trágya talajjavító képessége csak fokozódott, s a vele való munka kevésbé volt szagos. DINOSZAURUSZ­PUSZTÍTÓ TŰZKATASZTRÓFA A dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtt bekövetkezett hirtelen kipusztulását min­den valószinüség szerint egy meteoritbe­csapódás kiváltotta gigantikus méretű tűz­vész okozta — állítják az agyagrétegek vegyelemzése alapján a chicagói egyetem kutatói. A K—T-rétegben (a krétakor-har­­madkor átmenetben) a Földön ritka iridium szokatlanul nagy koncentrációját már ed­dig is a meteoritbecsapódás bizonyítéká­nak tartották, és most a nemesgáznyomo­kat kutatva, szokatlanul nagy mennyiségű szénre bukkantak a kutatók, méghozzá olyan koromszemcsék formájában, amilyen csak az erdőtüzek vagy a fosszilis fűtő­anyag eltüzelése során keletkeznek. A chi­cagói kutatók úgy vélekednek, hogy ezt az óriástüzet egy tűzgömb, továbbá forró por­szemcsék felhőjének hője lobbantotta lángra és roppant sebességgel terjed szét a Föld felszínén. A feltevések szerint a meteor a Bering-szorosban csapódott be, és az általa okozott óriás tűzvészt csak az Ural-hegység tartóztatta fel Szibériában és a Sziklás-hegység az amerikai kontinen­sen. Az áramló szelek azután gyakorlatilag a földgömb minden részébe elvitték a kor­mot, ahogyan ezt a távoli Dániában és Új-Zélandon végzett elemzések bizonyít­ják. A becslések szerint ebben a tűzvészben a Föld teljes szén-biomasszájának 2—4 százaléka megsemmisült, és mert a ko­romszemcsék jobban akadályozzák a nap­sugárzás áthatolását, mint a porszemcsék, már közvetlenül az óriás tűzvész után jóval jelentősebb volt a lehűlés. Ez a hatás jóval elnyújtottabb is volt, mert a korom lassab­ban mosódik ki a levegőből, mint a por. A szénmonoxid és a pirotoxinok azonnal ha­lálra mérgezhettek számos állatfajt, és szá­mos továbbival végezhetett a gyors lehű­lés. a hirtelen jégkorszak. A kutatócsoport vizsgálati adatai a nuk­leáris tél veszélyeinek felbecsülése szem­pontjából is jelentős, mert ebben eddig nem túlságosan fontos szerepet tulajdoní­tottak a nukleáris csapásokat követő tűz­ben keletkező koromnak. A jelek szerint az atomháborút követő lehűlés jóval hosz­­szabb időtartamú és intenzívebb lenne an­nál, mint eddig feltételezték. MÁR CSAK KERT KELL Egy úszómedence a kertben a vagyon hi­valkodó jelképe. A kisember eddig legfel­jebb gyermekeinek tudott fölfújható „to­csogót" vásárolni. Vélhető, hogy ebből in­dult ki az osztrák Sattler Textilwerke válla­lat, és fémvázra szerelhető vízhatlan textíli­ából megépítette felnőtt méretű hordozha­tó úszómedencéjét. A hét méter átmérőjű vászonmedencét locsolócsővel 120 centi­méter magasságig lehet föltölteni. A mély­ség nem különlegesen veszélyes, de — ha úszni nem is — lubickolni azért lehet benne. Hétméteres versenytávolságot pe­dig nem ismerünk ... 16

Next

/
Thumbnails
Contents