A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
A közízlés fejlesztéséért n Miívť»c7ť>t<ak Háyáhan inni- A hutnrnk — Piirnnai má* A bratislavai Művészetek Házában június 10-én nyílt meg a 11. össz-szlovákiai alkalmazott- és iparművészeti kiállítás. Az első emeleten a belsőépítészet, üveg, ékszer, textil, a középső teremben kerámia, textil, design és üveg, a második emelet térségeiben az alkalmazott grafika és művészi fotó kiállítási anyaga volt látható (július végéig)A négy évvel ezelőtti hasonló jellegű rendezvényhez viszonyítva sok az új név, a fiatal, szinte még ismeretlen művész, tervező, aki érdekes, egyéni ötletekkel, megoldásokkal jelentkezett. Az ilyen nagy tárlatokon gyakran megesik, hogy az egyes művészeti ágazatok között nincs meg az egyensúly, (gy volt ez most is. Nem is annyira az egyes műfajok, megfelelő műtárgyak száma volt kiegyensúlyozatlan, mint inkább azok színvonala. Az üvegkészítés területén például viszonylag sok, ráadásul elég ismert név szerepelt, tisztes szakmai nívót érve el. Mégis — egy-két kivétellel —, mintha az összes üvegtárgy egyazon műhelyből lépett volna ki. Kevés a sajátos kéznyom. Kiváló fényképészeink közül a kiállításon sajnos kevés szerepelt. Azok is többnyire konzervatívabb jellegű átlagmunkáikkal. Említésre méltóak Lubo Stacho, Miloš Vančo, Jana Šimková és Peter Breza művei, de Milota Havránková szinészportré képsorozata kétségkívül a legkiemelkedőbb. Az alkalmazott grafika területén néhány kulturális plakát ér el magas színvonalat (pl. Svetozár Mydlo, Ľubomír Longauer vagy Jozef Dóka színház- és filmplakátjai, valamint Jozef Habodász és Jozef Žilinčár a Slovchémia céljaira készített közös tervei). A tárlaton sok volt a kerámia és a textil. Katarína Šujanová Kommunikáció című gobelinje gondolatilag és formailag is teljesen újszerű volt. Remígia Biskupská-Litwinowiczová Átszivárgások, Yveta Ledererová vagy Marta Bošelová Szlovákia c. faliszönyege a tökéletes szakmai tudást egyéni felfogással gazdagította. Katarína Zavárská Fragmentum, Éva Cisárová-Mináriková Jegyzet egy 1530-as évi esküvői lakomáról c. tapiszériája a klasszikus gobelinszövés mesterségét szinte sokkolóan kapcsolja össze az új tárgyiasítás legmodernebb eszközeivel. Mindez azt bizonyítja, hogy a textilesek az iparművészet szelíd mezejéről végre betörtek a Művészet rónáiba. Mária Danielová sajátos csipkeékszerei a textil és az ékszer határán állnak. Júlia Kunovská dekorációs kárpitjai üde egyszerűségükben hatnak korszerűen, akárcsak Anna Mráziková négyszínű terítékei. Kunovská egyébként a belső építészet területén is kitűnik. Vászonnal, s más természetes anyaggal bevont karosszékei, asztalkái egységes, kiforrott stílus jegyeit mutatják. Tekintetre, tapintásra kellemesek, s úgy néz ki, célszerűek és viszonylag kényelmesek. Habár el tudok képzelni kényelmesebbet is... (A kiállított bútorok nagy része állítólag kb. egy éven belül forgalmazásba is kerül). Marián Polonský: Vázák Jaroslav Hreščák: Szék és zsúrasztal A bútorok — európai mércével mérve — szemmel láthatóan hátul maradtak, már most elavultak. De ahhoz képest, amit az üzletekben áruinak, még mindig ötletesek és ízlésesek. így pl. szívesen elfogadnám a gyerekszobába Magda Szépová piros-sárga-fekete zsalugáteres szekrénykéjét. Tetszett Jozef Gašparik vagy Daniela Mušecová „bútortornya" is, amelyeket saját elképzelés szerint több célra lehet felhasználni. Figyelmet érdemelnek a Jaroslav Hreščák és Jaroslav Chlebo kettős bútorai, akárcsak Rastislav Janák — csupán fényképdokumentációban látható enteriőrjei. (Az ő munkája a bratislavai Leningradská utcai Supraphon, és a nemrég a Klobučnicka utcán megnyitott Szőrmék házának és más üzleteknek a belső berendezése). Peter Peressenyi fém-üveg zeneszekrényei az egyszerű, de elegáns célszerűség jó példái. A keramikusok főleg vázákkal, tea-, kávé-, étkészletekkel jelentkeztek (ellentétben a használhatóságra kevésbé irányuló üvegkollekcióval). A legjelesebb szlovákiai keramikusok egyike, Marián Polonský nagyméretű, igényesen megoldott, figurális jelenetekkel díszített vázákat mutatott be. A tehetségét, fantáziáját és szaktudását már többször bizonyító Jana Červíková szelencéi a kerámiarészleg legjobb alkotásai közé tartoztak. Elena Kárová edényei színben, formában egyaránt ízlésesek, kultiváltak. Jozef Sušienka a rá jellemző hatalmas, földszínü virágcserepeivel vesz részt a tárlaton. Az ékszerkészítőket reprezentáló válogatásban Anton Cepka fém ékszerei tűntek ki újfajta, sajátos geometrikus ornamentumrendszerükkel, tökéletes kompozíciójukkal és kivitelezésükkel. Néhány művész — főleg az üvegkészítök — nagyméretű müvei képletét vitték át ékszerléptékbe (pl. Anna Potfayová, Milan Gašpar). Gyakorlati értékük, használhatóságuk azonban — gondolati és formai eredetiségük ellenére — kérdéses (vagy túl nagyok, vagy túl nehezek, vagy fizikailag zavaró a hatásuk). A többi mű nem nagyon lépi át a szokványosság határait, ezért konkrétan nem is említem őket. A használati és iparművészeti tárgyak seregszemléjén több helyen fellépő — esztétikum és alkalmazhatóság közti paradoxon feltéteti velünk a kérdést, ami a gyakorlatban a design (formatervezés) sok területén felmerül: nem kéne-e végre nagyobb gondot fordítani a formaszépség és funkcionalitás növelésére és kiegyenlítésére?! Sajnos, a kínált áru a valóságban a legtöbb esetben egyik szempontnak sem felel meg. Még mindig inkább gyártunk ízléstelen, célszerűtlen bútort, edényt s más használati tárgyakat, melyek kelendőek, semhogy bizonyos veszteséget kockáztatva a közízlés fejlesztésére, helyes útra való irányítására törekednénk. A. GALY TAMARA 11
