A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
Szombat délután öt óra után pár perccel indulunk el hazulról, s vasárnap délelőtt fél tizenegy van, amikor a Mariánské Lázné-i vasútállomáson megáll velünk a vonat. Az állomás előtt autóbuszok várnak ránk. Bepréseljük magunkat az EVROPA feliratosba (ennek az üdülőnek a neve szerepel beutalónkon), megérkezvén elfoglaljuk szállásunkat. Ebédelünk, majd — kíváncsiságunk erősebb lévén az álmosságnál és fáradtságnál — nyakunkba vesszük a várost. Süt a nap, az idő gyönyörű, a környező hegyek zöldjébe komponált, hatalmas parkjaival zöldellő fürdőváros szépsége első látásra is fölülmúlja várakozásunkat. Akik már voltak szakszervezeti üdülőben tudják, hogy az üdülők éttermének van egy bizonyos ülésrendje, amely érvényes az első székfoglalótól az üdülés végéig. Hármasban lévén, a szintén háromtagú Chalupník családdal kerülünk egy hatos asztalhoz, akik a Jihlava melletti Polnából érkeztek. Idősebbek nálunk, a valamivel ötven fölötti családfő kőműves, negyvenes éveinek felezőjén járó felesége a járási közszolgáltatási vállalat munkásnője. Velük lévő Roman fiuk a legfiatalabb öt gyerekük közül, most maradt ki a nyolcadik osztályból. Mint később megtudjuk, felvételi vizsga nélkül vették fel a jihlavai gimnáziumba. Beszélgetni van miről egész héten át. Naponta legalább kétszer végigsétálunk a város üzletsora előtt a főutcán. A hót első felében gyönyörű az idő, a sokaság nyüzsög az úton s a kávéházak és vendéglők teraszának színes napernyői alatt. Az esős időszak beköszöntével kiürülnek a teraszok, ám a sokaság az utcán tovább nyüzsög, esőkabátban, esernyők alá húzódva. S nem csappan a tömeg a délelőtti és délutáni ivókúrák, valamint a szökőkút zenés programjának idején a Maxim Gorkij kolonáda környékén sem. S amikor az esti órákban reflektorok fénye még varázslatosabbá teszi a szökőkút látványát, már örök, vagy legalábbis az üdülés végéig tartó szerelmek szövődnek e tájon. Amikor először betértünk, még mindig mindjárt vasárnap délután a Kék Virág cukrászdába, eszünkbe sem jutott, hogy éppen ez lesz majd az itteni törzshelyünk. S hogy mitől lesz éppen egy cukrászda a törzshelyévé egy halandó férfiembernek? Hát például attól, ha a feleség unszolását meghallva (hogy hát kérjél inkább te, ínért mégiscsak jobban tudsz csehül) azt mondja itt az ország nyugati csücskében az elárusitónő, hogy „nálam nyugodtan kérhetnek magyarul is"! A magamfajta pedig már csak olyan. Parkrészlet Goethe szobrával Karlovy Vary esőben A Maxim Gorkij kolonádán 4
