A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-08 / 32. szám
IMJEN-ONNAN HAIIX)TrUK-ODZASTUK-LA[ITUK Pótanya. Az alma-atai állatkertben „kitagadta" kölykét egy jaguárnöstény. A mostohagyerekként kezelt kölyköt az egyik állatkerti dolgozó macskája vette gondjaiba. A kis jaguár és nevelőanyja jól megférnek egymással. A motorkerékpár őse. Gottlieb Daimler több mint száz évvel ezelőtt szabadalmaztatta ezt a fura „alkotmányt". Páros kerékpár. A feltalálók ötletessége kifogyhatatlan. A legújabb Pedal Partner csövázas szerelvénnyel percek alatt lehet két biciklit összeerösíteni. így a négykerekű járművön könnyen útrakelhetnek azok is, akik egyébként nem tanultak meg gyerekkorukban kerékpározni. <10^ ÁLMOS, AZ ÁLDOZAT Árpád vezér apjáról nem sokat tudunk: az Árpád-ház származásmondájából annyit, hogy Emesét, Álmos szülőanyját álmában egy turulmadár termékenyítette meg; más források szerint pedig Álmos volt a magyarok első vezérlő fejedelme, de a 896-os honfoglalásban már nem vett részt, mert Erdélyben „megölték" őt. Mivel krónikáink adatai nem mindig valósak, az említett tényeknek sem tulajdonítottak a magyarság eredetének kutatói kellő fontosságot. Tulajdonképpen egy téves régészeti következtetés, amely szerint Álmos sírjára bukkantak, irányította vissza a fajedelemre a fényt. Dümmerth Dezső nem először szól a Panorámánál megjelent új kötetében az Álmos-problémáról, hiszen előtte már tanulmányokban, sőt könyvben (Árpádok nyomában) foglalkozott vele. Most nagyvonalakban megismétli eddigi véleményét, és újabb öszszefüggések felfedezésével ki is teljesíti a krónikák feljegyzéseiből összeálló mozaikképet. Célja elsősorban a tévesen apagyilkosnak hitt Árpád igazolása és a bűnügyi szenzációt sejtető „királyölés" magyarázása. Rámutat, hogy Álmos halála egy rituális szertartáshoz kapcsolódik, amely a magyar „kettős királyság" kormányformájából (vő. a kende és a gyula méltóságnevekkel) magyarázható. Az isteni eredetűnek tartott fökirályt, minden rosszat magára vállaló bűnbakként feláldozták, biztosítva ezzel egy időre a nép számára a „szellemek" jóakaratát. Vagyis Álmos fejedelem az ősi törvény szerint kötelességből, önként vált meg az élettől. A könyvben egy másik viszonylatban is felvetődik a turulmotívum. Kézai Simon 13. századi krónikája szerint Attila hun fejedelem címerét is ez a madár díszítette. Ezzel Dümmerth nem a hun—magyar rokonságot látja alátámasztva, hanem Álmos őseinek esetleges hun eredetére következtet. Egyebek mellett abba is új szempontokkal gazdagítja östörténetkutatásunkat ez a tanulmány, hogy szerzője a beidegzőclött hittel szemben, amely Biborbanszületett Konstantin császár „A birodalom kormányzása" c. művét eredetkutatásunk egyik leghitelesebb forrásának tartja, bebizonyítja, hogy ez esetben Anonymus „hamis mesékből" és „fecsegő énekekből" szerzett információi helytállóbbak a bizánci uralkodó híreinél. Fehér Péter MÁJUSFÁK A Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban jelent meg immár másodszor a Kozmosz Könyvkiadó Májusfák című antológiája. A címadó vers Nagy Lászlóé. A vers a tavaszt, az ifjú őrömet, a szabadságot jelképezi, s ennek a jelképnek a jegyében fogant az egész antológia. „Májusfák suhogják magasan / az ember szabadult kedvét..." — mondja Nagy László versében, s ezt a felszabadulás utáni négy esztendőt énekli meg az antológiában szereplő hatvanhat költő. Az antológia több, mint kétszáz versében, amelyeket az irodalomtörténész Pomogáts Béla válogatott, a háborúból szabadult s a romokból fetápászkodó kis ország népének költői pengetik a muzsikás reményt: újra élni, dolgozni, a szabadság ájerében felépíteni a megtiport hazát. „1945 tavaszán ... a versek is kiszabadultak a némaságból, felzengett a költők kórusa" — írja Pomogáts Béla a kötet bevezetőjében, majd így folytatja: „A felszabadulást követő négy esztendő nemcsak az átalakulás és az újrakezdés heroikus korszaka volt, hanem a költészeté is. Az induló folyóiratok — a Magyarok, a Válasz, az Újhold, a Fórum, a Valóság, az Alkotás — megtelt versekkel; havonta jelentek meg az új — ma is emlékezetes — kötetek. Érdemes fellapozni ezeket a folyóiratokat és verseskönyveket. Ritka gazdagság, áradó bőség, ma már klasszikusnak számító versek egész sora tárul a szemünk elé. Kevés olyan négy éve van a magyar költészetnek, mint éppen ez. Kitárult a szabadság kapuja, szélesebb lett a láthatár, megsürüsödött az alkotó erő. A költészet hivatást kapott a nemzet újjászületésében ..." Ha átforgatjuk a könyvet gazdag, áradó lírával telik meg a lelkünk, a szólamok sokszínűsége elkápráztatja a versolvasót. Találunk itt közéleti lírát, szerelmes verseket, töprengő, filozofikus poémát, játékos, könynyed hangvételű költeményt, szürrealisztikus és népi lírát. E sokszólamúságban mégis a közösségi remény a döntő, amely áthatja a költők verseit. Ha sokan még a rossz emlékű múltra pillantanak is félszemmel, idegeikben már a holnap vibrál, a megálmodott napos táj, a fényekkel biztató jövő. Ez az antológia élményt jelent a verseket kedvelő olvasóknak, találkozást az örömmel. —Dénes— RADOVAN KA Az Opus kiadóvállalat gondozásában nemrég látott napvilágot a Radovanka fúvószenekar ötödik nagylemeze „Kicsiny piros rózsák" („Ružičky červené") címmel. A kiváló együttes fennállásának 25. évfordulóját ünnepelték meg ezzel a lemezzel. Az 1959- ben alakult Radovanka fúvószenekar hivatásos zenészekből áll, akik már konzervatóriumi éveik idején, majd a Lúčnicában is együtt muzsikáltak. Kezdetben csupán hagyományos fúvószenekari müveket és népdalfeldolgozásokat játszottak, később azonban, amikor már külföldi meghívásokat is kaptak, repertoárjukat opera-, operett- és tánczenekari számokkal is kibővítették. Az együttes élén Anton Rada áll, s a tizenkét tagú zenekart négy énekes szólista egészíti ki: Gizela Oňová, Eva Radová, Anton Gajdoš és Zdenék Sychra. A huszonöt éves fennállását ünneplő Radovanka megfordult már szűkebb hazánk, Szlovákia minden nagyobb városában, 1964-ben a bécsi Praterban részt vett az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Volkstimme ünnepségein. Azóta már jártak Ausztria több más városában is, felléptek Svájcban, az NDK-ban, az NSZK-ban, Nyugat-Berlinben és Kanadában. Új lemezüket népszerű szlovák táncdalokból állították össze. Ezek a közismert, szép melódiák természetesen semmit sem veszítenek dallamosságukból, hatásukból fúvószenekari előadásban sem. Igen szép például a címadó Dusík-Braxatoris szerzemény, a Ružičky červené, melynek énekes szólistája a szimpatikus és széphangú Gizela Oňová, aki még két dallal szerepel a lemezen. A. Lieskovský—K. Hudecová Erdészpolkáját (Lesnícka polka) és Zdenék Cón Margaréták (Margaréty) című szerzeményét kedvesen, könnyedén, elegánsan adja elő, s intonációja valamint szövegmondása is igen szép és tiszta. Igen ötletes a lemez A-oldalának zárószáma, P. Čády, D. Pálka, K. Valečka, V. Kostka és A. Lieskovský egy-egy népszerű táncdalából összeállított egyveleg, melyet G. Oňová, A. Gajdoš és Z. Sychra adnak elő játékos kedvvel, nagy muzikalitással, kedvesen. Dramaturgiai tévedésnek tekinthető, hogy a 11 táncdal, illetve táncdalegyveleg után a lemez tizenkettedik számaként Július Fučík Firenzei indulója (Florentínsky pochod) csendül fel a lemezen. Ez az induló jellegénél fogva sem illik a táncdalok közé, és ilyen, viszonylag kis zenekar előadásában nem is érvényesül akkora dinamikával és effektivitással, mint valamely nagy fúvós- vagy szimfonikus zenekar előadásában. Ettől eltekintve a Radovanka jubileumi lemeze igen szórakoztató, a felcsendülő táncdalok előadása tisztességes és hozzáértő csapatmunkáról vall, s ezért joggal tarthat számot a fúvószene és a melodikus táncdalok barátainak érdeklődésére. 1 Sági Tóth Tibor KUBAI BALETTPARÁDÉ Június legutolsó napjaiban, közvetlenül az idei szezonzárás előtt, két estén hosszasan zúgott a vastaps a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban. Akiknek e sűrű bravó kiáltásokkal tarkított tetszésnyilvánítások szóltak, azok a hazánkban vendégszerepeit, Camaguey városából érkezett kubai balett-táncosok voltak. E társulat — amely Kuba második legrangosabb balettegyüttesének számít — 1967-ben jött létre, és a megfelelő művészi szint elsajátítása után a Szovjetunióban, Kolumbiában, Magyarországon, Jugoszláviában, Lengyelországban, Mexikóban s más országokban is vendégszerepeit — több rangos táncfesztiválon aratva közben megérdemelt sikert. Az együttes művészgárdájának gerincét a Cubanacana nemzeti művészképző intézet növendékei alkotják. Az együttes repertoárjában jelenleg kereken száz hoszszabb-rövidebb balettmű szerepel, közöttük olyan híres koreográfusok munkái, mint Azari Plisetzki, Gustavo Herrero, Alberto Mendez vagy Ivan Tenorio. Csehszlovákiai kőrútjuk során is több koreográfia szerepelt. Klasszikus zenére épülő táncok éppen úgy, mint a kortársi muzsika korszerű színpadi formanyelvet igénylő alkotások. Az előbbiek közül például Beethoven (VII. szimfónia), Albinoni (Adagio) és Csajkovszkij ihlette meg a camaguey-i társulattal dolgozó koreográfusokat; míg a színpadon megelevenedő kortársi művek elsősorban a spanyol temperamentumhoz közel álló alkotások voltak. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy főképpen ezek jelentenek valóban testreszabott feladatokat az együttes tagjainak. Persze, a klasszikus zenére is kiválóan táncolnak a Fernando Alonso vezette társulat tagjai. Könnyed eleganciával, ragyogó partneri összehangoltsággal, szépen ívelt ugrásokkal és pontos forgásokkal oldják meg feladataikat, melyeket méltán kísér vastaps vagy hangos ováció. Ez a vendégjáték így az idei balettidény méltó kicsúcsosodásának bizonyult. Miklósi Péter 9
