A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 4. szám
FOKOZÓDÓ AKTIVITÁS - SZÓKIMONDÓ BÍRÁLAT Közeledik a Szovjet Kommunista Párt XXVII. kongresszusa. Ahogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára újévi beszédében mondotta, az események rajzása szinte meggyorsította az idő múlását. A Szovjetuniónak kül- és belpolitikájában határozott magabiztosságot ad, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseit, nézeteit, osztják a szövetséges szocialista országok. Ez megnyilvánult abban, hogy 1985-ben meghosszabbították a Varsói Szerződést, a szocialista közösség biztonságának szavatolóját. A tagállamok politikai tanácskozó testületének szófiai ülésén egyeztették a közös külpolitikai lépéseket és a nemrégen tartott KGST 41. ülésszakán elfogadták a tagállamok tudományos és műszaki fejlődésének 2000-ig szóló komplex programját. Ezekből az aspektusokból vizsgálva a dolgokat leszögezhetjük, hogy a nemzetközi események alakulása nagy mértékben függ attól, milyen a helyzet a Szovjetunióban. Erre a kérdésre adja meg a választ Vagyim Zaglagyin a Novoje Vremjában, amikor hangsúlyozza, hogy a szovjet emberekre és a szocialista világ minden országának állampolgárára kettős felelősség nehezedik, felelősség saját országuk és ezzel együtt önmaguk holnapjának alakulásáért és felelősség a világ sorsáért. A szocialista országokban — írta — mindenkinek tudatában kell lennie ennek. Nyugaton viszont azt kell megérteni, hogy a szocializmus tisztában van a saját felelősségével, és a szocialista országok mindent elkövetnek azért, hogy tetteik összhangban legyenek ezzel a felismeréssel. A Szovjetunióban ezekben a napokban a kongresszus előtti dokumentumokat tárgyalják a különböző szintű pártfórumok. Ezeken nyíltan, gazdaként beszélik meg az ország ügyeit. Itt ismét Gorbacsov elvtársra hivatkozhatunk, aki ezeket mondotta: „Ma a dolgokat igazi nevükön nevezzük, a sikereket sikereknek a fogyatékosságokat fogyatékosságoknak, a hibákat hibáknak. Ez is megbízható orvosság az önteltség, az önelégültség ellen, ez is kulcsa annak, hogy a baráti alkotó légkörben új sikereket érjünk el, megteremtsük az élet új minőségi jegyeit." A párt által hozott és széles körben támogatott intézkedések már tavaly is segítettek a jó eredmények megszületésében és hozzájárultak ahhoz, hogy meggyorsult a szovjet gazdaság növekedése. Ma azonban a szovjet szakemberek egyértelműen rámutatnak arra, hogy a mennyiségi mutatók teljesítése még nem minden. Az egyik legfőbb kérdés, hogy milyen áron, mekkora költséggel, milyen módszerekkel sikerül elérni a tervmutatók teljesítését. Kétségtelen, hogy az eddig megszokottól eltérő minőségi munkára, új munkaszervezési módszerekre, nagyobb termelékenységre van szükség. Ezekkel az új szükségletekkel függnek össze a bejelentett különböző káderváltozások is. A változások bizonyítják azt is, hogy megnőttek azok a követelmények, amelyeket a pártszervezetek és az állampolgárok vezetőikkel szemben támasztanak. A feljebb már idézett Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetöhelyettese felhívja a figyelmet arra is, hogy nyugaton a kritikus és önkritikus vitát sokan úgy értékelik, mint a gyengeség jelét, a már elkoptatott szovjetellenes legendák bizonyítékát. A bírálat és önbírálat azonban nem a gyengeség, hanem a szocialista társadalom erejének a bizonyítéka. Ez azt mutatja, hogy az SZKP nem csupán a hiányosságok feltárására határozta el magát, hanem ama is, hogy a hiányosságok felszámolásával feltárja a további fejlődés útjait is. STRASSER GYÖRGY Ronald Reagan amerikai elnök úgy döntött, hogy további gazdasági szankciókat rendel el Líbia ellen és fenntartja magának a jogot „egy későbbi katonai beavatkozásra". Líbia-szerte tüntetéseken tiltakoznak az USA és Izrael előkészületben levő fegyveres agressziója ellen. A megmozdulások résztvevői támogatásukról biztosítják a líbiai vezetést. VISSZAPILLANTÓ JANUÁR '86 Lord Carrington NATO-titkár kétnapos hivatalos látogatásra Madridba érkezett, hogy a spanyol fővárosban Felipe González miniszterelnökkel és más vezetőkkel Spanyolország NATO-tagságának fenntar-CSÜTÖRTÖK 2 tásáról tárgyaljon. A spanyolok 46 százaléka a NATO-ból való kilépés mellett foglal állást és mindössze 19 százaléka óhajtja a tagság fenntartását. Amin Gemajel libanoni elnök Hafez Asszad Szíriái államfővel tárgyalt Damaszkuszban a libanoni PÉNTEK 3 polgárháború befejezésére vonatkozó, egy héttel ezelőtt aláírt háromoldalú egyezményről. Lisszabonban befejeződött a Portugál Kommunista Párt országos konferenciája, amelyen határozatot fogadtak el, miszerint a ja SZOMBAT 4 nuár 26-án sorra kerülő elnökválasztáson az ország ellenzéki erőinek az egységes fellépését sürgetik. A Líbia címére szóló amerikai és izraeli fenyegetések egyértelmű elítélésének jegyében fejeződött be Tuniszban az Arab Államok Ligájának rendkívüli ülése. Az ülés résztvevői a Líbia VASÁRNAP 5 elleni katonai akcióval való fenyegetéseket az egész arab nép elleni kihívásnak minősítették és rámutattak arra, hogy ezek katasztrofális következményekkel járhatnak. Hanoiban kétnapos tárgyalás kezdődött Vietnam és az USA küldöttsége között azokról az amerikai katonákról, akik eltűntek a vietnami nép ellen folytatott amerikai agresszív há-HÉTFŐ 6 borúbán. Az amerikai küldöttség élén Richard Armitage, az USA hadügyminisztériumának titkára áll, a vietnami küldöttséget Hoang Bih Szón külügyminiszter-helyettes vezeti. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Kovács Bélát, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai nagyköve-KEDD 7 tét, és megvitatta vele a csehszlovák—magyar együttműködés néhány időszerű kérdését. HÉTVÉGI LEVÉL Kinézek az ablakon: tegnap óta semmi sem változott... illetve mégis. Sőt valami rendkívüli történt, olyasmi, ami az elmúlt naptári évben csak egyetlenegyszer fordult elő: a forgalmas belvárosi utca járdájáról hirtelen eltűnt több tonna szemét. Nem hiszek a szememnek, hiszen a hosszú hónapok során a szemétdomb szépen összenőtt az utcaképpel. A lakók, a rendszeresen arra közlekedők megszokták már, hogy ott van, hogy nő, dagad, duzzad, szaporodik, és lassan kihömpölyög az utca közepére, mi több, behömpölyög egy félemeleti lakás ablakán. Az egész azzal kezdődött, hogy valahol, az erre hivatott hivatalban akadt valamennyi pénz a sok évtizeddel ezelőtt épült belvárosi házak lomtalanítására. S látván, hogy a helylyel-közzel elvégzett tavaszi nagytakarítások csupán tüneti kezelésnek tekinthetők — nagyon helyesen — úgy döntöttek, hogy szemétgyűjtő konténereket helyeznek el az utcákon, így is lett. Csakhogy a hat-nyolc köbméternyi űrtartalmú konténer néhány nap alatt megtelt, de miután megtelt, az emberek továbbra is hordták bele, illetve mellé a szemetet. Nem konyhai eredetű szemetet persze, hanem a régi sezlontól kezdve a kiszolgált vécékagylóig — szinte mindent, amit valamikor tartós használati cikknek neveztek, de az idők során kiderült, hogy nem is annyira tartós. A szociográfiai vizsgálódás szempontjából sem érdektelen lomhalmazba időnként bele-be/etúrtak az emberek, el-elvittek belőle ezt-azt, akárcsak jómagam, aki egy hónapok óta hajszolt, negyven fillér értékű tömitőgumit szereltem ki egy kidobott automata mosógép belsejéből. Nagy zsákmány volt! Az utcaképet oly ormótlanul csúfító szemétdomb tömege alatt lassacskán eltűnt a konténer, ki sem látszott már az eldobott matracok, tévékészülékek, villanyvasalók, gyúródeszkák, roncsolt bútordarabok, lyukas edények alól. Fél esztendeig gyűlt a szemét, míg végre elszállították és a konténert immár üresen újra visszaállították a helyére. Aztán napokon belül a konténer ismét megtelt és összegyűlt mellette a három konténernyi újabb szemét Igen ám, de a következő elszállításra megintcsak fél év múltán, most, az új naptári év elején került sor. A dolgok jelenlegi állása szerint a konténer nincs a helyén, de oda, ahol állt, a lakók továbbra is hordják a lomot Hiába, nagy úr a megszokás! De minek erről beszélni? Bevallom, magam sem tudom igazán, hiszen régen megtanultam, hogy ilyen zsörtö/ődéstől aligha változik az utcakép. Ellenben: azt a konténert valahol, valakik elkészítették. Pénzbe került nyilván nem fillérekbe. Szerepe szerint szemétbegyűjtésre rendszeresítették, olyan elképzeléssel, hogy ha megtelik, elszállítják, visszahozzák, s ha ismét megtelik... Sajnos, a gyakorlat más Es hasonlatot keresve az ember nem véletlenül gondol arra, hogy hova jutnánk, ha egy-egy vasúti tehervagonból, egy-egy kamionból is csak évente egyszer raknák ki a szállítmányt. Mert hogy a konténer sem olcsó dolog. Annál csak a tunyaság drágább. 3
