A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

FOKOZÓDÓ AKTIVITÁS - SZÓKIMONDÓ BÍRÁLAT Közeledik a Szovjet Kommunista Párt XXVII. kongresszusa. Ahogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára újévi beszédében mondotta, az események rajzása szinte meggyorsította az idő múlását. A Szovjetuniónak kül- és belpolitikájá­ban határozott magabiztosságot ad, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseit, nézeteit, osztják a szövetséges szocialista országok. Ez megnyil­vánult abban, hogy 1985-ben meghosszabbí­tották a Varsói Szerződést, a szocialista közös­ség biztonságának szavatolóját. A tagállamok politikai tanácskozó testületének szófiai ülésén egyeztették a közös külpolitikai lépéseket és a nemrégen tartott KGST 41. ülésszakán elfogad­ták a tagállamok tudományos és műszaki fejlő­désének 2000-ig szóló komplex programját. Ezekből az aspektusokból vizsgálva a dolgo­kat leszögezhetjük, hogy a nemzetközi esemé­nyek alakulása nagy mértékben függ attól, mi­lyen a helyzet a Szovjetunióban. Erre a kérdésre adja meg a választ Vagyim Zaglagyin a Novoje Vremjában, amikor hangsúlyozza, hogy a szovjet emberekre és a szocialista világ minden orszá­gának állampolgárára kettős felelősség neheze­dik, felelősség saját országuk és ezzel együtt önmaguk holnapjának alakulásáért és felelősség a világ sorsáért. A szocialista országokban — írta — mindenkinek tudatában kell lennie ennek. Nyugaton viszont azt kell megérteni, hogy a szocializmus tisztában van a saját felelősségé­vel, és a szocialista országok mindent elkövet­nek azért, hogy tetteik összhangban legyenek ezzel a felismeréssel. A Szovjetunióban ezekben a napokban a kongresszus előtti dokumentumokat tárgyalják a különböző szintű pártfórumok. Ezeken nyíltan, gazdaként beszélik meg az ország ügyeit. Itt ismét Gorbacsov elvtársra hivatkozhatunk, aki ezeket mondotta: „Ma a dolgokat igazi nevükön nevezzük, a sikereket sikereknek a fogyatékos­ságokat fogyatékosságoknak, a hibákat hibák­nak. Ez is megbízható orvosság az önteltség, az önelégültség ellen, ez is kulcsa annak, hogy a baráti alkotó légkörben új sikereket érjünk el, megteremtsük az élet új minőségi jegyeit." A párt által hozott és széles körben támoga­tott intézkedések már tavaly is segítettek a jó eredmények megszületésében és hozzájárultak ahhoz, hogy meggyorsult a szovjet gazdaság növekedése. Ma azonban a szovjet szakemberek egyértelműen rámutatnak arra, hogy a mennyi­ségi mutatók teljesítése még nem minden. Az egyik legfőbb kérdés, hogy milyen áron, mekko­ra költséggel, milyen módszerekkel sikerül elérni a tervmutatók teljesítését. Kétségtelen, hogy az eddig megszokottól eltérő minőségi munkára, új munkaszervezési módszerekre, nagyobb termelé­kenységre van szükség. Ezekkel az új szükségle­tekkel függnek össze a bejelentett különböző káderváltozások is. A változások bizonyítják azt is, hogy megnőttek azok a követelmények, ame­lyeket a pártszervezetek és az állampolgárok vezetőikkel szemben támasztanak. A feljebb már idézett Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetöhelyet­­tese felhívja a figyelmet arra is, hogy nyugaton a kritikus és önkritikus vitát sokan úgy értékelik, mint a gyengeség jelét, a már elkoptatott szov­jetellenes legendák bizonyítékát. A bírálat és önbírálat azonban nem a gyengeség, hanem a szocialista társadalom erejének a bizonyítéka. Ez azt mutatja, hogy az SZKP nem csupán a hi­ányosságok feltárására határozta el magát, ha­nem ama is, hogy a hiányosságok felszámolásá­val feltárja a további fejlődés útjait is. STRASSER GYÖRGY Ronald Reagan amerikai elnök úgy döntött, hogy további gazdasági szankciókat rendel el Líbia ellen és fenntartja magának a jogot „egy későbbi katonai beavatkozásra". Líbia-szerte tüntetéseken tiltakoznak az USA és Izrael előkészületben levő fegyveres agressziója ellen. A megmoz­dulások résztvevői támogatásukról biztosítják a líbiai vezetést. VISSZAPILLANTÓ JANUÁR '86 Lord Carrington NATO-tit­­kár kétnapos hivatalos lá­togatásra Madridba érke­zett, hogy a spanyol fővá­rosban Felipe González mi­niszterelnökkel és más ve­zetőkkel Spanyolország NATO-tagságának fenntar-CSÜTÖRTÖK 2 tásáról tárgyaljon. A spa­nyolok 46 százaléka a NATO-ból való kilépés mellett foglal állást és mindössze 19 százaléka óhajtja a tagság fenntartá­sát. Amin Gemajel libanoni el­nök Hafez Asszad Szíriái államfővel tárgyalt Da­­maszkuszban a libanoni PÉNTEK 3 polgárháború befejezésére vonatkozó, egy héttel eze­lőtt aláírt háromoldalú egyezményről. Lisszabonban befejeződött a Portugál Kommunista Párt országos konferenci­ája, amelyen határozatot fogadtak el, miszerint a ja SZOMBAT 4 nuár 26-án sorra kerülő el­nökválasztáson az ország ellenzéki erőinek az egysé­ges fellépését sürgetik. A Líbia címére szóló ameri­kai és izraeli fenyegetések egyértelmű elítélésének jegyében fejeződött be Tu­niszban az Arab Államok Ligájának rendkívüli ülése. Az ülés résztvevői a Líbia VASÁRNAP 5 elleni katonai akcióval való fenyegetéseket az egész arab nép elleni kihí­vásnak minősítették és rá­mutattak arra, hogy ezek katasztrofális következ­ményekkel járhatnak. Hanoiban kétnapos tár­gyalás kezdődött Vietnam és az USA küldöttsége kö­zött azokról az amerikai katonákról, akik eltűntek a vietnami nép ellen folyta­tott amerikai agresszív há-HÉTFŐ 6 borúbán. Az amerikai kül­döttség élén Richard Armi­­tage, az USA hadügymi­nisztériumának titkára áll, a vietnami küldöttséget Hoang Bih Szón külügymi­niszter-helyettes vezeti. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági el­nök fogadta Kovács Bélát, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai nagyköve-KEDD 7 tét, és megvitatta vele a csehszlovák—magyar együttműködés néhány időszerű kérdését. HÉTVÉGI LEVÉL Kinézek az ablakon: tegnap óta semmi sem változott... illetve mégis. Sőt valami rendkí­vüli történt, olyasmi, ami az elmúlt naptári évben csak egyetlenegyszer fordult elő: a forgalmas belvárosi utca járdájáról hirtelen eltűnt több tonna szemét. Nem hiszek a szememnek, hiszen a hosszú hónapok során a szemétdomb szépen összenőtt az utcaképpel. A lakók, a rendszeresen arra közlekedők meg­szokták már, hogy ott van, hogy nő, dagad, duzzad, szaporodik, és lassan kihömpölyög az utca közepére, mi több, behömpölyög egy félemeleti lakás ablakán. Az egész azzal kezdődött, hogy valahol, az erre hivatott hivatalban akadt valamennyi pénz a sok évtizeddel ezelőtt épült belvárosi házak lomtalanítására. S látván, hogy a hely­­lyel-közzel elvégzett tavaszi nagytakarítások csupán tüneti kezelésnek tekinthetők — na­gyon helyesen — úgy döntöttek, hogy szemét­­gyűjtő konténereket helyeznek el az utcákon, így is lett. Csakhogy a hat-nyolc köbméternyi űrtartalmú konténer néhány nap alatt meg­telt, de miután megtelt, az emberek továbbra is hordták bele, illetve mellé a szemetet. Nem konyhai eredetű szemetet persze, hanem a régi sezlontól kezdve a kiszolgált vécékagylóig — szinte mindent, amit valamikor tartós hasz­nálati cikknek neveztek, de az idők során kiderült, hogy nem is annyira tartós. A szoci­ográfiai vizsgálódás szempontjából sem érdek­telen lomhalmazba időnként bele-be/etúrtak az emberek, el-elvittek belőle ezt-azt, akár­csak jómagam, aki egy hónapok óta hajszolt, negyven fillér értékű tömitőgumit szereltem ki egy kidobott automata mosógép belsejéből. Nagy zsákmány volt! Az utcaképet oly ormótlanul csúfító szemét­domb tömege alatt lassacskán eltűnt a konté­ner, ki sem látszott már az eldobott matracok, tévékészülékek, villanyvasalók, gyúródeszkák, roncsolt bútordarabok, lyukas edények alól. Fél esztendeig gyűlt a szemét, míg végre elszállították és a konténert immár üresen újra visszaállították a helyére. Aztán napokon belül a konténer ismét megtelt és összegyűlt mellet­te a három konténernyi újabb szemét Igen ám, de a következő elszállításra megintcsak fél év múltán, most, az új naptári év elején került sor. A dolgok jelenlegi állása szerint a konténer nincs a helyén, de oda, ahol állt, a lakók továbbra is hordják a lomot Hiába, nagy úr a megszokás! De minek erről beszélni? Bevallom, magam sem tudom igazán, hiszen régen megtanul­tam, hogy ilyen zsörtö/ődéstől aligha változik az utcakép. Ellenben: azt a konténert valahol, valakik elkészítették. Pénzbe került nyilván nem fillérekbe. Szerepe szerint szemétbegyűj­tésre rendszeresítették, olyan elképzeléssel, hogy ha megtelik, elszállítják, visszahozzák, s ha ismét megtelik... Sajnos, a gyakorlat más Es hasonlatot keresve az ember nem véletlenül gondol arra, hogy hova jutnánk, ha egy-egy vasúti tehervagonból, egy-egy kami­onból is csak évente egyszer raknák ki a szállítmányt. Mert hogy a konténer sem olcsó dolog. Annál csak a tunyaság drágább. 3

Next

/
Thumbnails
Contents