A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-13 / 24. szám
INNENA Szubanov családban, a kirgíziai Dzsangi-dzsolszkiji járásbeli Frunze kolhozban nemzedékről nemzedékre száll a pásztorkodás. Baktigul kislánykora óta segített édesapjának a munkában, és miután befejezte az iskolát, átvette tőle a nyájat. Néhány év alatt ő lett az egyik legjobb juhász Os megyében: juhonként majdnem öt kiló gyapjút nyír le, és a szaporulat megtartásában sincs párja. Nélküle mégsem zajlik le a faluban egyetlen műkedvelő előadás sem: merész lovas lévén, a távolság nem akadály számára. A Buratino gyerekkávéházat már az első napokban megkedvelték a város fiatal lakói Uljanovszk Vasút-kerületében. A helybeli festők gondosan, nagy fantáziával díszítették a helyiségeket, az egyiket pedig játékszobának rendezték be. Háromszáz tudományos munkát és 50 felfedezést mondhat magáénak Arakszija Bábáján, az Örmény Tudományos Akadémia szerves kémiai intézetének laboratóriumvezetője. A köztársaságban ő az első női vegyész és akadémikus. A képen unokáival látható. Melanie Jane-nel A nagy generáció egyik jelenetében APOMR Az öltözőben: Cserhalmi György Tavaly ősszel láttalak legutóbb. Mintha megváltoztál volna. Megnyúlt az arcod, sötétebb lett a hajad, s hozzá ez a tüskefrizura ... Mi történt ? — Semmi. Semmi különös. András Ferenccel forgattam. A nagy generációba kellett ez az arc. Úgy tűnik, az utóbbi hónapokban megint felgyorsult az életed. Bulgakovot. Csehovot Shakespeare-t játszol a Katona József Színházban, közben ez a film... de ugye. egykori tervedről, hogy megrendezed a Rómeó és Júliát, még nem mondtál le ? — Persze hogy nem. Akkor miért nem fogsz hozzá ? Hisz évek óta foglalkoztat már a gondolat. — Igen, csakhogy borzalmas dilemma elé kerültem. Autószerencsétlenség érte a színészt, aki Rómeót játszotta volna, így aztán döntenem kellett: megvárom, míg felépül, vagy másnak adom a szerepet. Nem adtam másnak. Számomra ő volt az egyetlen, aki Rómeó lehetett volna. De mire meggyógyult, Mercutio lett belőle. Jó, tudom, itt vannak a tavaly és tavalyelőtt végzett fiatal színészek, de köztük legfeljebb egy nyálasszájú Rómeót találnék, az meg nem érdekel. Szerintem akkor lenne igazán izgalmas ez a darab, ha a Rómeót játszó színészt kemény fából faragták. Ilyen meg nincs a pályakezdők között. így hát tovább várok. Voltaképpen mi izgat annyira ebben a szerelmi drámában? — Az, hogy miért nem tudják tovább vinni az apák erkölcsét a fiúk? Hogy miért szakítanak vele? Aztán: milyen hatalom az. amely harmadszorra sem tud rendet, fegyelmet teremteni. De mindenekelőtt maga a szerelem érdekel: a férfi-női kapcsolat, amely manapság szinte robbanásszerűen zajlik le. Tehát nem egy polgárpukkasztó előadást akarok rendezni, hanem elgondol koztatót. És a többi Shakespeare-hősnél: Hamletnál. IV. Henriknél, Macbethnél és Coriolanusnál. akiket játszottál, mire törekedtél? — Kezdetben minden figurában a lelki rokonságot kerestem, de egy idő után máshogy kezdtem közelíteni a szerepeimhez. Az lett a fontos számomra, hogy az adott kor társadalmi légkörébe tudjam belehelyezni a hőst, s azon belül figyelni a magatartását. Hogy csupa tépelődő, őrjöngő hősök voltak ezek? Úgy látszik, velük vagyok lelki rokonságban. De betelt a pohár — nem kérek belőlük még egyet. Elegem van a nagy áldozatokból, nyomaszt a sok gyilkosság; tizenöt év alatt, amióta színész vagyok, épp elég vér folyt körülöttem a színpadon. Csendes teázásokra, kedves pukedlikra vágyom, de hát mások kezében a sorsom. Bár azt hiszem, a rendezőim Is észrevették már, hogy fáraszt a sok szenvedés, a gyötrődés, hogy zavar a sok tragédia. Talán segítenek új sínre terelni színészi életemet. Én sem a kincstári optimizmust várom tőled, a derűre is derűt, hanem a mosolyt. a jókedvet, mert sem színpadon, sem filmben nem látlak nevetni, felszabadultan szórakozni. — Engem nem is annyira a vígjáték, mint inkább a groteszk vonz. Illetve az a téveszmém magamról, hogy ehhez van némi közöm. Mit gondolsz, harmincnyolc évesen merre tartasz az életben? Mitől távolodsz és mihez közeledsz? — A szakmai felkészülés ideje lezárult számomra, az biztos. Az ezzel kapcsolatos éjszakai mozgásokkal viszont, amelyek irgalmatlanul a terhemre vannak, még most sem sikerült teljes mértékben szakítanom. Ez bosszant. Nagyon bosszant. Szeretnék leszokni végre az önpusztító életmódról. Azt hallottam, nem is olyan rég a párizsi Goumont-cég kínált hároméves szerződést. Mehettél is volna, s ha csak egy kis szerencséd van, világsztárt faragnak belőled. Te mégis maradtál. .. — Maradtam, mert engem ide kötnek a gyökerek. Én csak itt érzem otthon magamat. A pénz meg nem érdekel. Hiába ígértek ennyi meg annyi ezer frankot, azzal sem tudtak megnyerni az ügynek. Olbrychskit is összetörte Franciaország; örül, ha otthon dolgozhat. Fassbinder, a nyugatnémet film nagy „fenegyereke" a Mephisto bemutatója után törött lábbal bicegett el hozzám Cannes-ban; hívott, csalogatott, egész este azt ismételgette, hogy olyan szerepet kapsz tőlem, amilyet még senki sem adott. Neki igent mondtam. De mielőtt nyélbe ütöttük volna a tervet, meghalt. András Ferenc új filmjében, A nagy generációban milyen szerepet kaptál? — Jót. A kedvemre valót. Egy negyvenéves férfit játszom, aki csalódottan, üres szívvel és üres zsebbel tér haza New Yorkból. Itthon az élet császárának hitte magát egykor, s úgy gondolta, a felhőkarcolók városában is boldogulni fog. Az itthoni hely szűk volt neki, a kinti meg olyan nagy, hogy elveszett benne. Hazajön hát Budapestre, hogy tíz éve nem látott feleségére bízza bakfiskorú lányát, hogy amíg Mari neveli a gyereküket, addig újra nekifuthat a kinti életnek. És a színházban? Biztosítva látod a holnapodat?, — Amíg érzem, hogy őriz néhány tekintet hogy van néhány ember, aki odafigyel rám, akinek nem mindegy, hogyan ébredtem, addig tudom: minden rendben. És most vigyáznak rám. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Bartók István felvétele) 8
