A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-06 / 23. szám
Drezda, az Elba-parti barokk város tragédiája 1945-ben játszódott le. Február 13-ról 14-re virradó éjszakán ugyanis az angol—amerikai légierő bombatámadást mért a városra, aminek következtében mintegy 35 000 ember vesztette életét, a város több napig lángban állt és szinte teljesen megsemmisült a város építészetileg legértékesebb központja. es a harmadik" Ezeken a helyeken ma már az új, modern Drezdát láthatjuk, de ha az ember ott áll a Zwingerben Canaletto Semperoper dóképességével távolról sem tudja az érdeklődők hadának igényeit kielégíteni. A mai opera helyén az impozáns Theaterplatzon, választófejedelmi parancsra 1841-ben nyitották meg a Hoftheatert, azaz a szász udvari színházat, melynek építője Gottfried Semper (1803—1879) volt. Ez a színház adott hajlékot Carl Maria von Weber után Richard Wagnernek is, aki vezető karmesterként itt tartotta keresztvíz alá máig élő műveit, nevedrezdai városképei előtt, vagy ha kezébe kerülnek a régi felvételek s azokkal azonosítja a jelent, akkor döbben rá igazán ama félelmetes bombázás esztelenségére, melynek örök mementójaként ott marad a Neumarkton a megsemmisült Freuemkirche beomlott kupolájának roppant kőtömege. De szerencsére, hamvaiból újjáéledt főnixként Drezda megmenthető állapotban maradt legjellegzetesebb épületremekei is lassan visszanyerik eredeti arcukat. Ezek közül az első a Zwinger épületkomplexuma volt, mely — miután a világhírű képtár a Gemäldegalerie anyaga is viszszatért a Szovjetunióból — a képzőművészet kedvelőinek egyenesen búcsújáró helyévé változott. Egy éve, pontosan Drezda pusztulásának negyvenedik évfordulóján a Zwinger konkurrenciát kapott, mikor közvetlen szomszédságában, ismét megnyitotta kapuit az újjávarázsolt operaház, mely tervezője emlékére ma is a Semperoper nevet viseli. Az új mágnes, a Semperoper azonban 1 323 személyre determinált befogazetesen a Rienzit, a Bolygó hollandit, majd 1845-ben a Tannhäusert. Ez a színház azonban nem volt hosszú életű, mert 1869-ben tűzvész áldozata lett. A régi helyen azonban már 1878- ban megnyílt a Neues Hoftheater, melynek tervezője ismét — az akkor már Bécsben élő — Gottfried Semper volt, de kivitelezője fia, Manfred Semper lett, s így kapta az épület a máig megmaradt Semperoper nevet. Ha az „első Semper-épület" művészi profiljára Wagner nyomta rá bélyegét, úgy a „másodikéra", neves énekesek és karmesterek hosszú sora mellett Richard Strauss, akinek nem kevesebb, mint nyolc operájának ősbemutatóját tapsolta végig Drezda közönsége. Ama végzetes februári éjszakán azonban a Bűvös vadász előadása után újra elhalt az ének az operaművészet eme patinás fellegvárában. Teljes négy évtizedet kellett várni, míg a „harmadik Semper-épületben" — 1985. február 13-án este, ugyancsak a Bűvös vadásszal — újra megindult az élet. Az alkotók pedig, akik L
