A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT IX. ORSZÁGOS DÖNTŐ A Csemadok Központi Bizottsága egyik legjelentősebb rendezvénye a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny. Nem mellékes tehát, hogy ez a rendezvény milyen szintű, hozott-e valami újat, eleget tett-e az elvárásoknak. A nézőközönség Bratislavában 1980-ban látta utoljára a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyt a Kultúra és Pihenés Parkjában. Az akkori versenyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyedülálló volt. Zsúfolt nézőtéren 480 szereplő adta elő vidéke legszebb népdalait. Először hangzottak el lakodalmi dalok olyan környezetben, amilyenben évszázadokig éltek falun, őrzőik körében. A menyasszony-búcsúztatót például a meghatódott menyasszony jelenlétében a lakodalmi násznép adta elő megfelelő viseletben. A kenyér termesztéséhez kapcsolódó dalok hallgatása közben láthattuk a gabona termesztésének hagyományos munkamenetét is, az előadók bemutatták a hajdani termelőeszközök használatát. Csodálatos volt — hasonlót azóta sem láttunk. Bármilyen szépen adják is elő a népdalt, akár a legjobb énekesek is, nem fog annyi élményt nyújtani, mintha annak a szokásnak a felidézésével együtt hangzik, amelyhez egykor kapcsolódott. Az a tény, hogy az idei versenyt nem olyan formában rendezték meg, mint 1980- ban egyfajta visszalépést jelent, lapossá és egyhangúvá vált a műsor. A Csemadok Központi Bizottsága művészeti osztálya arra törekedett, hogy a versenyt a legjobb, legelfogadhatóbb formában rendezze meg. Ezért hívta össze a verseny kiírása előtt a népdalhoz leginkább értő szakembereket, hogy az ő elképzelésük alapján állítsa fel a verseny koncepcióját, és hirdesse meg a versenyt. Az új koncepció szerint a népdalokat előadó szólisták és éneklőcsoportok csak egy kategóriában a citerazenekarok és a parasztzenekarok a hozzájuk tartozó szólistákkal együtt valamennyien külön-külön kategóriában versenyeztek. A hetedik kategóriát a folklórcsoportok képezték. A felosztásból is kitűnik a nagyfokú aránytalanság. A citerazenekarok és parasztzenekarok száma a szólistákkal együtt távolról sem közelíti meg az éneklőcsoportok számát. S ezek számára négy kategóriát hoztak létre, viszont az éneklőcsoportok csak egy kategóriában versenyezhettek. Míg a zenekarokból és hangszerszólistákból egy kerületi versenyen sem volt háromnál több, addig az éneklőcsoportokból pl. Galántán 14 versengett az első három helyért. | A legnagyobb hiba az volt, hogy a megszokott hagyományőrző és hagyományápoló kategóriákat összevonták. Már a kerületi versenyeden problémát jelentett az elbírálás, a helyes sorrend kialakítása. A kerületi versenyeken az új szabályok szerint a legjobbakat, a hagyományőrzőket nem rangsoroltuk. Ezt azzal indokoltuk, hogy őket mindenképpen meghívják az országos versenyre, mint hagyományőrzőket, és egyben átadják nekik a kiváló népművész emlékplakettet is. Sajnos, nem igy történt. A hagyományőrző éneklőcsoportok közül csak kettő vett részt az országos versenyen, a többinek csupán a vezetőjét hívták meg átvenni a kitüntetést. Az idei verseny pozitív újdonsága volt a Népművészet mestere cím adományozása. Szlovákia területén ezt a címet más csoportok és szólisták még nem kapták meg. Viszont, jobban át kellett volna gondolni, hogy kinek, milyen feltételek mellett ítéljék oda és hogyan, milyen formában adják át. Nézzük most az országos versenyt, milyen is volt. Az est egyik része az országos gálaműsor, a másik a Népművészet mestere cím adományozása volt a hagyományőrző szólóénekeseknek és éneklöcsoportoknak. Az utóbbit a gálaműsor középső részébe beépítve önállóan rendezték meg. A műsornak ebben a részében kellett volna szerepelniük a kitüntetett szólóénekeseknek és éneklőcsoportoknak. Mint említettem, csupán két éneklőcsoport lépett színpadra, ezenkívül Az imregi folklórcsoport A kürti folklórcsoport csoportvezetők és szólóénekesek voltak még jelen. Ez volt az este legvontatottabb, legunalmasabb része. A díjak átadása, a sok hosszú szöveg unalmas volt. Vajon milyen érzéssel távoztak azok az idős népdalénekesek, akiket meghívtak egy országos fórumra, megkapták a kitüntetést, de egy-két másodpercre sem csillogtathatták meg a hangjukat? Pedig lett volna mit tanulni tőlük a fiatalabbaknak! A gálaműsor kapcsán az az érzés alakult ki a nézőkben, hogy az idei versenyre csak a fiatalok jelentkeztek. Pedig nem így van. A járási és kerületi versenyen volt belőlük elég, sajnos, részben a verseny helytelen koncepciója következményeként lemaradtak. Az első kategóriában a fiatal szólóénekesek versenyeztek. Olyan fiatalok, aki a népdalt falusi ember ajkáról alig hallották. Egyedül Szládecsek Jarka és Somoskői Ágnes előadása, az éneklőcsoportok közül pedig főleg a nagycétényi férfi éneklőcsoport előadása győzött meg bennünket arról, hogy előadásuk paraszti hangvételű. Amit az éneklőcsoportokkal kapcsolatban különösképpen hiányoltunk, az az, hogy a Zoboraljáról egyetlen éneklőcsoportot sem láthattunk az idei országos versenyen. Tudjuk, hogy a legarchaikusabb területünk, ahol Kodály Zoltán már a század elején is gyűjtött. Tudjuk, hogy a vidék népdalai milyen értékeket őriznek. Az egész magyar nyelvterületen a legértékesebbek közé sorolják ezt a vidéket a szakemberek, a mi országos versenyünkre mégsem kerültek el. A hetedik kategóriát az országos döntőben csupán két folklórcsoport képviselte. Az imregiek (Brehov) lakodalmi szokásokat és dalokat mutattak be nagyon jó összeállításban, szép, tiszta előadásmóddal. A kürti (Strekov) folklórcsoport a kender termesztését mutatta be. Mindkét folklórcsoport kiváló teljesítményt nyújtott. A gálaműsor pergő, élénk volt annak ellenére, hogy a rendező Papp Sándor csak minimális időt fordíthatott a próbákra. A gálaműsort a magyarországi tápiószecsöi folklórcsoport zárta. Jól szerkesztett, pergő műsoruk inkább látványos volt, mint értékes. A verseny befejezése után sokunkban felmerül a kérdés: vetélkedő formájában rendezzük-e a Tavaszi szél népdalversenyt, vagy jobb lenne a seregszemle? Úgy gondolom, hogy az egészséges verseny mindig az elöbbreiépést biztosítja. Legyen tehát verseny a jövőben is, de olyan, jobban átgondolt koncepcióval, ami nem ad okot a sértődésre. MÉRY MARGIT (Prandl Sándor felvételei) BARÁTSÁGI A Kassai (Koáice) VNB kulturális osztálya, az UDKS2 Városi Bizottsága a Csemadok járási és városi bizottságával karöltve a NOSZF 68. évfordulója, valamint a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap alkalmából december 2-án barátsági estet rendezett Kassán, a MATESZ Thália színpadán. Az ünnepi esten megjelent Dr. Ivan Pancsura, az UDKSZ KB vezető titkára is. A jelenlévőket Ivan Bobak. az UDKSZ VB elnöke és Gál Sándor, a Csemadok JB elnöke üdvözölte ukrán, illetve magyar nyelven. Az üdvözlő beszédek elhangzása után a barátsági est gazdag és színvonalas kultúrműsorral folytatódott. A több, mint kétórás műsorban közreműködött a Csermely kórus, a Csengettyű gyermekkórus, az Ifjú Szivek kamaraegyüttese, valamint az Ukrán Népművészeti Együttes. Az idei barátsági est több, mint másfél évtizedes hagyományt folytat, s mind politikai, mind társadalmi-kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű eseménynek számít. Példázza és a gyakorlatban valósítja meg a két szövetség — a Csemadok és az UDKSZ — alapokmányaiban rögzített célját és küldetését : a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelést. Az idei rendezvény minden szempontból méltó folytatása volt annak a hagyománynak, amelyet a két kulturális szövetség a hatvanas évek végén tűzött ki célul maga elé, amikor is az első barátsági estet közösen valósították meg. Az elmúlt évek során a városi és a- járási szervek között elmélyült a kapcsolat és az együttműködés, s a barátsági esteknek mára kialakult a „törzsgárdája" is. A rendezvény társadalmi és emberi vonatkozásaira jellemző a kellemes hangulat, a baráti légkör, a kapcsolatteremtés lehetősége. Végül is gondjaink, tennivalóink közösek, s a barátsági est ezt az együttgondolkodást, ezt a cselekvő kapcsolatot hirdette és példázta. Felvételeinken a barátsági esten fellépő két csoport, az Ifjú Szívek kamaraegyüttese és az Ukrán Népművészeti Együttes művészei láthatók. —gs— (Gazdag József felvételei) 7
