A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 3. szám

INNENA voronyezsi amatőr együtteseknek hatvanezer tagja van. A legidősebb: Sztyepan Pribilovszkij. 67 éves korában lépett be a népi filharmónia kórusába. Most 90 éves.

„Ha az elzáródott véredénybe fémprotézist helyeznek, az biztosan megóvja a beteg életét" — ez a véleménye a Szovjet Orvostudományi Akadémia Országos Sebészeti Tudományos Központjában dolgozó specialistáknak. A Szovjetunióban elsőként ebben az intézetben végeztek olyan műtétet, amelynek során — röntgenkészülékkel ellenőrizve — protézist helyeztek az ér belsejébe. A képen Joszif Rabkin professzor, a sebészeti központ radiológiai osztályának vezetője és az új műszer látható.

Úgy szeretlek, majd megeszlek — kutyáéknál.

Erős, eres kéz, egy göcsörtös fa törzsén — Orfeusz keze. Szelíd, mennyei arc a szeptemberi lombok alatt — Orfeusz arca. Mélybama, mágikus szempár a reggeli fényben — Orfeusz szeme. És mindaz, ami Orfeuszé: Téri Sándoré.

Előbb nagyokat hallgat, csaknem szó nélkül lépked mellettem a Múzeumkertben, aztán váratlanul felkapja a fejét és mindjárt a dolgok sűrűjébe vág. Csak úgy lobog a hangja, csak úgy égnek a szavai.

„Tizedik éve vagyok a pályán, de azt, hogy a látszólag nekem való szerepek, a szerelemre éhes. szépfiúk sokkal több energiát vesznek el tőlem, mint például a szenzibilis hősök, már régóta tudom. A Berkesi András regényéből készült Küszöbök című tévéfiim-sorozatban Hajdú Csabát játszottam — azóta nagy örömömre kinőttem a győztes titánok szerepköréből. Ma a Tizenkét dühös ember második esküdtje vagyok a Nemzetiben és nem akarom tudni, mi illik hozzám és mi nem. Ha tudnám, képtelen lennék meglepni magamat, és az nagyon elkeseritene. így viszont minden szerep egy új meglepetés lehet. Mint a második esküdt... ez a félszeg, gátlásos, szorongásokkal teli fiú, akire azt mondják: nem egy hősi alkat. Én most mégis olyan karaktert formáltam belőle, hogy ezentúl önálló életet élhet. Hogy miből indultam ki? A közérzetéből. Nekem ez a

legfontosabb. A közérzet Ha megtalálom, magától jön a mimika, magától az egész gesztusrendszer, ezáltal aztán a legszélsőségesebb dolgok is természetessé válnak, és nem egy figurát, hanem egy sorsot láttatok.

Pályafutásom első három éve nem sok érdekeset tartogatott. El is szerződtem a Nemzetiből. Három évadot Szolnokon töltöttem, egy évig szabadúszó voltam, egy évadra Kecskemétre szerződtem, aztán ismét a Nemzeti hívott, s én visszajöttem. Jól jöttek a vidéki évek. Erőt, kitartást Csehov Platönovjából és Bulgakov Turbin családjából merítettem. A Csehov-darabban minden este a harmadik felvonásra vártam, amikor Platonov félrebeszélt. Ma sem tudom, hogy történt: itt, ezen a ponton

komédiába csapott át a tragédia, s anélkül, hogy komédiáztunk volna. Felejthetetlen percek voltak ezek. ATurbin-családban egy alkoholista értelmiségit formáltam meg, aki kora beteg szellemének a jegyeit viseli magán.

Gaál István bemutatásra váró filmjében, az Orfeuszban olasz nyelvű play back-re énekeltem. Ez sem mindennapi feladat! Operafilmet forgattunk, de nem artikulálhattam úgy, mint operaszínpadon szokás, hiszen a film egészen más

műfaj. Nehéz dolgom volt. Úgy kellett elhitetnem, hogy a hangok igenis kijönnek a torkomon, hogy közben Orfeusz alakja is hiteles maradjon. Hogy elhigygye a néző: Orfeusz érzelmei emberi érzelmek. Még akkor is, ha a hős a holtak birodalmában jár, ahol gyönyörűséges lantjátékával megszelídíti az isteneket. Ahol lelke, keze varázsával szerzi vissza kedvesét. Tehát csodát művel. Euridiké ott lépked a nyomában. De az ígéretét hogy amíg fel nem érnek az alvilágból, nem tekint hátra a lányra, megszegi. És itt a dolgok lényege: Orfeusz ember is, emberfeletti is. Emberfeletti, amikor legyőzi a természet erőit és művészetével váltja meg Euridikét, de gyarló, esendő ember, amikor kíváncsiságból, türelmetlenségből mégis hátra néz, és ezzel végérvényes halálát okozza. Gaál István költői képeket rak egymás mellé'— ha én rendeztem volna a filmet, akkor a művészet ereje dominálna benne" — jegyzi meg halkan, s kialszik hangjában a tűz, kihűlnek ajkán a szavak. Aztán elhallgat. Csak léptei neszét hallom a vén fák alatt.

SZABÓ G. LÁSZLÓ (Helyey Zsuzsa felvétele)