A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-06 / 23. szám
A Torysa melletti Athén, Sáros gyöngye — ez csak két jelző a sok közül, amelyekkel a kelet-szlovákiai kerület második legnagyobb városát Prešovot illetik. Az ország legkeletibb részének eme ipari és kulturális központjában jövőre emlékeznek meg a városrói megjelent első írásos emlékek megjelenésének 740. évfordulójáról, amelyek a városatyák ama igyekezetéről tanúskodnak, miszerint azok birtokukba akarták venni a bártfaí ciszterciták birtokainak egy részét. Azóta sok víz folyt le a Torysán. A lakók tanúi voltak városuk fölemelkedésének és hanyatlásának is. 1299-ben III. András városi jogokkal ruházta fel a települést. Prešov nagy fontosságú út mellett feküdt, amely Erdélyt és a Tisza mellékét kötötte össze a mai Lengyelország területével. A korabeli leírások arról beszélnek, hogy a város a tokaji bor fontos átrakodóhelyévé vált Lengyelország felé. A történetírók mindenesetre arról tanúsítanak, hogy eme fennséges ital fejében a Balti-tenger mellől rengeteg szőrmét, lent, szövetet, halat, ólmot és cinket hoztak hazánk területére a kereskedők. Ezek a jelentések a kereskedelem és a város virágzásának korából származnak. Ezután azonban olyan évek következtek, amikor a virágzó város romokká változott.'Az ellenreformáció és a törökök elleni harcok idején a várost egyre inkább sújtják az állandóan emelkedő adóterhek valamint a Habsburgok bosszúja és megtorló intézkedései, amiért a város segítséget nyújtott Thököly, II. Rákóczi Ferenc, Bocskay és Bethlen seregeinek. Most azonban lapozzunk néhány oldalt ebben az érdekes krónikában. Nézzük az 1919-es évet, konkrétan június 8-át, amikor a Magyar Tanácsköztársaság hadserege elfoglalta a várost. Közép-Európa első proletár hadseregének megérkezése nagy visszhangra talált a forradalmi tömegek körében. Ez a tény volt megindítója annak a folyamatnak, amely eredményeként 1919. június 16-án a felvonuló dolgozó tömegek kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Annak ellenére azonban, hogy csak három hétig élt, forradalmi hagyományai és nemzetközi jellege mély gyökeret hagytak a dolgozók körében. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság éveiben főleg sóbányái, sófőzdéi és a nem messze levő nagyvárosi uradalom jellemezték a várost. Ezzel szemben ma a szerteágazó ipari vállalatok és intézmények neveinek felsorolása is sok időt és helyet venne igénybe. Néhányat közülük mégis megemlítünk. Ilyen például a Csehszlovák-szovjet fejlesztési és termelési társaság, a ROBOT, a Fémipari kutatóintézet, az Ipari automatizációs üzem, a Gördülőcsapágy-gyár, a Nálepka kapitány nevét viselő ruhagyár, a Strojstav, egy korszerű faipari üzem, a Duklai nyomda — és mindez csak egy része a városban és környékén található üzemeknek. Nem feledkezhetünk meg az oktatásról és kultúráról sem Sáros központjában. A Pavol Jozef Šafárik Egyetem pedagógiai és filozófiai tanszéke mellett megtalálhatjuk itt a műszaki főiskola gépészeti tanszékét is. Ezekhez a felsőfokú intézményekhez csatlakozik számos középiskola. A város adminisztratív és kulturális központja az ukrán anyanyelvű polgároknak. Itt székel az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága, amely egy irodalmi-tudományos lapot jelentet meg „Dukla" címmel, ezen kívül megjelenik még a „Druzsno vpered" című 4
