A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-06 / 23. szám

havilap és a IMovoje zsittyja című hetilap. Továbbá a Csehszlovák Rádió ezeken a vidékeken közvetíti ukrán nyelvű adását. A kultúrában és az oktatásban is helyet kap az ukrán nyelv (Ukrán Nemzeti Színház, ukrán nyelvű iskolák, valamint fontos megemlítenünk még a Duklai Ukrán Népi Együttest). Ezek a tények pártunk és kormányunk marxista-leninista nemzetiségi politikájának bizonyítékai.

Említést kell tennünk az itteni gazdag hagyományokkal rendelkező sportmozgalomról is. Határainkon túl is ismertek például a Tatran labdarúgói és kézilabdázói, vagy a ZVL kézilabdázó lányai.

Egy negyedszázada e város lakossága 35 000 főt számlált. 18 év alatt ez a szám megkétszereződött. Az előzetes becslések szerint 2000-re ez a szám meghaladja a 130 000-t. Ezek a lakosok már joggal lesznek büszkék a most épülő Jonáš Záhorský színházra, az új szállodákra, iskolákra, lakótelepekre.

Szlovákia harmadik legnagyobb városának tehát nem kell félnie jövőjét illetően, mert úgy növekszik és hatalmasodik, mint szocialista rendszerünk. Sáros eme gyönyörű városa korunk tükre is egyben.

RAKOVSKS' FERENC A szerző felvételei

1. A történelmi városrész a mai Szlovák Tanácsköztársaság utca egy része

2. A Rákóczi-ház ma a Szlovák Tanácsköztársaság múzeuma

3. A Szlovák Tanácsköztársaság emlékműve

4. A Szt. Miklós székesegyház, előtérben a Neptún szökőkút

HIVATÁSA: KATONA

Mosolygós, szőke fiatalember ül velem szemben. František Gajdošík, a Liptovský Mikuláš-i Katonai Szakközépiskola másodéves diákja. Tekintete vidám, felhőtlen.

— Miért választottad ezt a pályát és miért épp ezt az iskolát?

— Amikor a nyolcadik osztályban pályaválasztásra került a sor, nem gondolkodtam sokat. A döntésem már korábban formálódott. Harmadik osztályos koromtól érdekelt az elektrotechnika és itt az elektromosság alkalmazásának elméletével és gyakorlatával foglalkozunk.

— Emlékezz vissza kérlek az itt töltött első néhány hétre. Nehezen vagy könnyen találtad meg helyedet az új környezetben?

— Bizony kicsit furán éreztem magamat. Nem tudtam hol az ebédlő, hol a tanterem, hol a hálószoba. Egyedül a századom számát tudtam, úgy tájékozódtam. Sok barátom volt, könnyen beilleszkedtem.

— Az első napokban máris voltak barátaid?

— Az első percekben nem. Persze én is egy kicsit magányosnak éreztem magamat. De fél órán belül oldódott a hangulat. Kölcsönösen bemutatkoztunk, ismerkedtünk, barátkoztunk, és ezek a barátságok egy életre köttetnek.

— Bírtad-e a tanulás iramát? Hogyan kapcsolódik a tananyag az általános iskolában tanultakhoz?

— Számomra nem okozott semmi problémát az áttérés. Az első félévben a nyolcadikos anyagot ismételtük, kicsit kibővítettük az ismereteinket és éppen az volt a jó, mert nagyon sok újat és érdekeset hallottam.

— Melyik a kedvenc tantárgyad?

— Ez bizony fogós kérdés. Nem tudok válaszolni. Példás diák vagyok — mutat a jobb mellén csillogó jelvényre — melyik tantárgyat mondjam ? Mind érdekel.

— A szabad idő eltöltésére, kötetlen foglalkozásra milyen lehetőség kínálkozik?

— Szabad időmben is az elektrotechnikával foglalkozom vagy sportolok. A diákok többsége hasonlóan cselekszik. Természetesen más időtöltésre is van lehetőség. Horgász szakkörben, fotókörben, vers-, próza-, ének-, zeneművészeti szakkörben is tevékenykedhet, akinek ahhoz van kedve. Én a számítástechnikában csiszolom magamat. Az úgy volt, hogy az első évfolyam elején két hétig nem tanultunk, csak az iskolával, a környezettel ismerkedtünk. Azután ismertették a tantárgyakat, és a szakköröket. Olyan gazdag volt a kínálat, hogy alig tudtam választani. Az elektrotechnika is szívügyem, de á mikroelektronika is érdekelt. Olyan kitűnő szakkörvezetönk van, hogy összehasonlíthatatlanul többet tudok most, mint tudtam ideérkezésemkor.

— Mit üzensz azoknak, akik pályaválasztás előtt állnak?

— Az, akit érdekel az elektrotechnika és nem anyámasszony katonája, hanem bátor, férfias kiállású, bátran jelentkezhet ebbe az iskolába.

Fotó: Németh János FISTER MAGDA

5