A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
INNENElsősorban a nyugat-szlovákiai országrészben élő fiatalok ismerhetik már a bratislavai POPKARAVÁN nevű diszkós csapatot, mely a Tábortűz szerkesztősége mellett működik. A két csinos lányból (Kovács Mária és Koller Gabriella), két fiúból (Kovács István és Koller Sándor) valamint technikusokból (Putz István és Molnár József) álló gárda már sok helyen szórakoztatta színes diszkóműsorával egyrészt az alapiskolás gyerekeket, másrészt azokat a fiatalokat, akik szeretnek diszkóba járni. Azért említettem meg külön a gyerekeket és külön a fiatalokat, mert a csapat délutáni és esti műsora jellegénél fogva különbözik egymástól. Két különböző korosztály vallhatja magáénak a programokat. A délutáni előadásokat a gyerekek, az alapiskolások látogatják, hozzájuk szólnak a Tábortűz rovataiból, írásaiból merített kérdések, melyekre ha helyesen válaszolnak képeket, plakátokat, esetleg lemezeket nyerhetnek. Ilyenkor felmérés is készül a pionírlap olvasottságáról, a legnépszerűbb írásokról; a „fogyasztók" véleményt mondhatnak a tetszetős, tartalmas lapról. Természetesen a zene dominál leginkább, s azokra a népszerű dalokra is táncolhatnak a gyerekek, melyek az ő szavazataik alapján kerültek fel a Popsarok Tini-Pop-Listájára. Az esti program kezdetekor mintha kicserélődnének a Popkaraván tagjai, megszűnik a gyermekes közvetlenség, a lemezlovas és egyben a csapat vezetője Koller Sándor egészen más hangsúllyal, más témájú és lendületű konferálással kezdi meg az általában ötórás (de néha jóval elhúzódó) diszkóprogramot. A lányok és Pityuka. a Popkaraván mindössze 13 éves tagja szinte egész este tánccal, illetve színes diaképekkel, valamint filmbetétekkel teszik még érdekesebbé az egyébként is jól felépített műsort. A diszkón kívül popvetélkedőbe és táncversenybe is bekapcsolódhatnak a jelenlévők, s ha nem is túl érdekes, emlékként azért elfogadható ajándékokat nyerhetnek. De nem is ez a lényeg. A fontos az, hogy egy szerkezetileg jól átgondolt, s megfelelően realizált tartalmas diszkóprogram szem- és fültanúi lehetünk. Amikor Koller Sanyit arról kérdeztem, mi a céljuk ezzel a kezdeményezéssel, így válaszolt: — Szórakoztatni akarunk. Szeretnénk elérni azt, hogy a fiatalok figyelme ne csak magára a táncra összpontosuljon, hanem lehetőségük nyíljon a személyes megnyilatkozásra, azaz a nyilvánosság előtti szereplésre is. — Milyen a fogadtatása a diszkótoknak? — Ezt talán azoktól a fiataloktól kellene megkérdezni, akik már egyszer megtiszteltek bennünket részvételükkel. — Vannak kellemetlen emlékeitek? — Kettő! Amikor kétszer meghibásodott a felszerelésünk, s be kellett fejeznünk az előadást. Nagyon rossz hangulattal és emlékkel tértünk haza. — Merrefelé jártatok már? — Elsősorban a fővárost határoló járásokban mutatkoztunk már be, főleg a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban. A nyári szünidő folyamán turnét szervezünk Közép- és Nyugat-Szlovákiába, de ha a keleti országrészből is kapunk meghívást, oda is szívesen elmegyünk. A nyárra van még egy nagy meglepetésünk is a fiatalok számára, de erről most még korai lenne szólni. A bratislavai Popkaraván nevű diszkós csapat tehát tervekkel telve néz a nyár elébe, s kéthónapos turnéjuk során remélhetőleg sok fiatal találkozik majd velük. Ekkor dől majd el, hogy a csapat mennyire vált életképessé az elmúlt másfél év alatt. —ete— Szúrós szeretet puha az arcod — Ez a jég, ez a hó. Kicsi bocsnak nem való Adj előnyt a kacsáknak, ha egyesével, 8
