A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-30 / 22. szám

MÁSFÉL ÉVTIZEDE Másfél évtizede, 1971. május 25-től május 29-ig ülésezett Prágában a CSKP XIV. kong­resszusa. E kongresszusra mind a párt. mind az ország szempontjából igen bonyolult idő­szakban került sor. Az 1968—69-es válság, majd a konszolidáció időszaka nagy erőpróba elé állította az egész országot. Csehszlovákia dolgozói azonban — a CSKP vezetésével — kitünően vizsgáztak. A válság okozta nehézsé­geket viszonylag gyorsan leküzdötték, s a párt a XIV. kongresszusát már a marxista-leninis­ta eszmék győzelme jegyében tarthatta meg. Az előző években a CSKP KB 1969 áprilisá­ban megtartott plénuma után a politikai, a gazdasági és az ideológiai konszolidációért, valamint Csehszlovákia nemzetközi kapcsola­tainak rendezéséért folytatott küzdelemben a pártvezetőség — Gustáv Husák elvtárssal az élen — feladata magaslatán állt. Ügyelt arra, hogy ne tegyünk elhamarkodott lépéseket, ugyanakkor ügyelt arra is, hogy megoldjuk a megoldásra érett problémákat. Elsősorban azt tűzte ki célul, hogy a konszolidáció céltudato­san és energikusan folyjon. A jobboldali op­portunisták elleni harcot összekapcsolta a múlt hibáinak és fogyatékosságainak a kikü­szöbölésére és a szocialista építés gyakorlati feladatainak a megoldására irányuló törekvés­sel. A CSKP XIV. kongresszusa tulajdonképpen a válság okaiból és lefolyásából tanulva — a munkásosztály és a dolgozók bizalmát, támo­gatását élvezve, szilárd szövetségben és ba­rátságban a Szovjetunióval és a többi szoci­alista országgal — a kommunistákra jellemző forradalmi hittel tanácskozott. Jóváhagyta a párt központi bizottságának az 1969 áprilisi ülését követő időszakban megvalósított politi­kai irányvonalát, amelyet ugyanebben az év­ben a CSKP KB májusi plénumának Realizáci­ós irányelve fogalmazott meg. Módosította a párt alapszabályzatát és egyebek között jóvá­hagyta még a CSKP KB 1970 decemberében megtartott ülésén kidolgozott A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalom­ban kialakult válság tanulságai című doku­mentumot. A pártegység időszerű kérdéseiről szóló határozatot, valamint azokat az intézke­déseket, amelyeket a párt a tagsági igazolvá­nyok cseréjekor érvényesített, és nagyra érté­kelte a pártnak a jobboldali opportunizmus és a revizionizmus ellen, a konszolidáció megte­remtéséért vívott harcát. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója jegyében ülésezett XIV. pártkongresszus külö­nösen nagy figyelmet fordított a gazdasági kérdésekre, a népgazdaságnak az 1971 — 1975-ös években elvégzésre váró feladataira. Csehszlovákia államjogi elrendezését történel­mi jelentőségűnek minősítette és hangsúlyoz­ta azt is, hogy a köztársaságban élő nemzeti­ségek helyzetének alkotmányjogi elrendezése és az alkotmányjogok következetes érvényesí­tése biztosítja a Csehszlovákiában élő nemze­tiségek sajátos érdekeinek sokoldalú érvénye­sülését, annak az elvnek a szellemében, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a csehek és a szlovákok, valamint a magyar, az ukrán, a lengyel és a német nemzetiség közös hazája. A CSKP XIV. kongresszusa lezárta a párt és a csehszlovák társadalom életének egyik leg­nehezebb és legbonyolultabb szakaszát. Egy­ben meghatározta a szocialista építés és a pártmunka legfontosabb feladatait. A közben eltelt másfél évtized távlatából bátran állíthat­juk : a CSKP jól, reálisan mérte fel saját erejét és a társadalom lehetőségeit. BALÁZS BÉLA Országszerte május első heteiben tartották meg a választási gyűlé­seket. Május 7-én és május 15-én találkozott választóival Sidó Zoltán, a Csemadok Központi Bizottságának elnöke, aki a Szövetsé­gi Gyűlésben Bratislava II. városkerületének a képviselője. Prandl Sándor felvételén: Sidó Zoltán és választói a Bratislavában május 7-én tartott választási gyűlésen VISSZAPILLANTÓ MÁJUS '86 A líbiai külügyminisztérium nyi­latkozatot adott ki, amelyben el­ítéli a hét fejlett tőkés állam tokiói csúcstalálkozójának résztvevőit SZERDA 7 azért, hogy a valósággal ellentét­ben Libiát ,,a terrorizmus támoga­tásával" vádolták. Az általános választások előké­születeinek legfontosabb szaka­szát a választási gyűlések képe­zik: a Nyugat-szlovákiai kerület­ben eddig több mint 450-et tartót-CSÜTÖRTÖK 8 tak. A gyűlések több mint 71 000 résztvevője megismerkedett az öt évvel ezelőtt kitűzött választási programok teljesítésének ered­ményével. A Július Fučík Művelődési és Pihe nöparkban — Prágában — hagyo­mányos május 9-i béke- és barát­sági ünnepséget tartottak, ame­lyen a prágaiak ezrei vettek részt. Megnyitó beszédében Václav Da­vid, a Szövetségi Gyűlés alelnöke, a Csehszlovák—Szovjet Baráti PÉNTEK 9 Szövetség Központi Bizottságá­nak elnöke méltatta a szovjet ka­tonák hősiességét, akik 41 éve a cseh nép májusi felkelésének megsegítésére siettek, szétzúzták a fasiszta ellenséget, és megmen­tették Prágát a pusztulástól. Elutazott Tbilisziből Jósé Eduardo dos Santos, az Angolai Népi Fel­­szabadítási Mozgalom (MPLA) — Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnöke, aki az SZKP SZOMBAT 10 KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghívására tett hivata­los baráti látogatást a Szovjetuni­óban. Az irak—iráni front északi szaka­szán egész nap heves harcok foly­tak. A front déli szakaszán — az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint — az iráni csapatok meg-VASÁRNAP 11 semmisítettek kb. 20 harckocsit és páncélozott csapatszállítót, le­lőttek egy repülőgépet és egy heli­koptert. Az argentin fővárosban chilei szo­lidaritási konferenciát tartottak. A tanácskozást az argentin szoli­daritási bizottság rendezte és részt vettek a munkájában Argen-HÉTFŐ 12 tína, Bolívia, Brazília. Nicaragua, Paraguay, Peru és Uruguay haladó erőinek képviselői, valamint a chi­lei ellenzék képviselői. A Szövetségi Gyűlés épületében megkezdődött a legfelsőbb nép­­képviseleti testület kamaráinak 21. együttes ülése. A napirenden KEDD 13 az 1985. évi állami zárszámadás megindoklása és megvitatása, va­lamint a nemzetközi egyezmé­nyek jóváhagyása szerepelt. HÉTVÉGI IEVÉL Június elseje, nemzetközi gyermeknap. Kétmilliárd gyermek népesíti be Föl­dünket. Hánynak adatik meg a gondta­lan gyermekkor? Nagyon kevésnek. Az UNICEF jelentéséből tudjuk: naponta 40 ezer kisgyermek hal meg. Nyolcvan­­millió gyerek nélkülözi az otthont, nincs családjuk, nincs fedél a fejük felett. A nagyvárosokban ijesztő mértékben nö­vekszik az utcán élő gyerekek száma. Klasszikus példa erre New York, ahol naponta mintegy húszezer gyereknek nincs szállása, az utcán, pincékben al­szanak. Éheznek, csonttá-börré sová­­nyodnak, elpusztulnak a gyerekek Afri­ka szárazság sújtotta országaiban. Amikor a gyermekekről írunk, mindig eszünkbe jutnak a szomorú tények, amelyek sajnos, valóságosak és nem lehetnek közömbösek senki számára a világon. Az ember életében a gyermek szüle­tése a legszebb, legnagyobb esemény. Nem elég, ha a születésnap csak évente ismétlődő ajándékozást jelent. A siró gyerek ágya fölé hajló felnőtt aggodal­ma a gyereknevelésnek csak része, semmiképp sem azonos azzal. Nap mint nap kérdezzük meg magunktól, hogy mint szülők forrásai vagyunk-e az érzelmeknek, a szeretetnek, nyújtunk-e elegendő támaszt, biztonságot gyerme­keinknek. Nevelésüket gyönyörűséges­nek tekintjük-e vagy idegesítő tehernek, mert sohasem volt nagyobb szükség az anyákra és apákra mint most. A mese­­könyvekből meríteni kell azt a hitet, hogy érdemes bízni a jóban és a job­ban. Érteni kell a gyereket, nem elzavar­ni őt. A jövő nemzedékét komolyabban kell vennünk elsősorban nekünk, szülőknek. Nagyobb felelősségre kell tanítanunk gyerekeinket, az egymásnak élés és munkálkodás szépségére kell nevel­nünk őket, beszélnünk kell nekik a múltról, az akkori nemzedék néhéz küz­delméről és nem utolsósorban szemé­lyes példamutatással kell elérni, hogy gyermekeink jobbak vagy legalább olyanok legyenek, mint mi vagyunk. Az a szülő, aki csak önmagával törő-" dik, csak az anyagi biztosítást tartja a legfontosabbnak a családban, ne várja, hogy a gyerekétől szeretetet, odaadást kap viszonzásul és öregségére támoga­tást. Az ilyen családban a gyerek érzé­ketlenné, önzővé, közömbössé válik és ha a saját lábára áll, nem tudja becsülni az anyagiakat, nem is tudja előteremte­ni azt, mert megszokta, hogy munka és erőfeszítés nélkül mindenhez hozzáju­tott. Szülőnek lenni nehéz, de jó szülőnek még nehezebb. A szülői szeretet csak akkor értelmes, ha nem követünk el pótolhatatlan hibát, mert mindig és mindenkor a gyerekeink jelentik szá-W munkra a jövőt, a holnapot. . 3

Next

/
Thumbnails
Contents