A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-30 / 22. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK ^ TARTALMÁBÓL: Emberközelben — BAKÜLÁR LÁSZLÓ, a szocialista munka hőse Rakovský Ferenc: SÁROS GYÖNGYE Fister Magda: HIVATÁSA: KATONA D. Dunajsky Géza: KÖSZÖNTŐ Miklósi Péter: FLÓRA '86 Gál Sándor: BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK Palágyi Lajos: CSODATEVŐ TŰSZÚRÁSOK? Címlapunkon riportkép a Küldeté­sünk a világon című íráshoz. Fotó: Prandl Sándor A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72. 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Csanda Sándor talán a legsok­oldalúbb csehszlovákiai magyar irodalomtudós. Munkásságában jelentős helyet foglal el a régebbi korok — kivált a reneszánsz kor — magyar irodalmának kutatása, de fontos tanulmányokat, könyveket jelentetett meg a magyar—szlo­vák irodalmi kapcsolatok témakö­réből. a csehszlovákiai magyar irodalom első korszakának törté­netéről. s nem csekély irodalom­­történeti cikkeinek és köteteinek száma sem. Van-e valami titka, magyarázata ennek a sokoldalú­ságnak? — A sokoldalúság magyarázata az. hogy különböző témák ragadnak meg a ma­gyar irodalomból, s csak olyan kérdésről szoktam írni, amelyről valami újat, az eddigi­ektől eltérőt is tudok mondani. Éppen 35 éve adom elő a régi magyar irodalmat; ezen a téren felfedezésnek számított, amikor 1958-ban a bécsi Nemzeti Könyvtárból Ján Mišianik közvetítésével megkaptam a Fan­­chal Jób kódexet. Ebben először sikerült elolvasnom Balassi Bálint Szép magyar komédiáiét, s erről elsőként írtam tanulmányt a Korunkban, az Irodalmi Szemlében és a Kortársban. Fontos tudományos szempont­nak tartom azt is, hogy a kutatásban nem szabad egy eleve feltételezett eredményt mindenképpen bizonyítani, hanem mindig nyíltan meg kell vizsgálni a feltevéssel ellen­kező eredményeket is. így pl. a szlovák kuruc dalok vizsgálatában (ez volt tudományos kandidátusi értekezésem) sokáig hitelesek­nek véltem a Matunák Mihály gyűjtötte szlo­vák történeti és kuruc dalokat. Hosszas vizs­gálódás után az ellenkező eredményre jutot­tam : ezek hamisítványok, s bizonyító érteke­zésemet mind a magyar, mind a szlovák szakemberek elfogadták. Igen fontosnak tartom azt is, hogy a külön­böző szakemberek véleményével szemben mindig az eredeti forrás vizsgálatát tartsam perdöntőnek. Ilyenkor a kritikus észrevétel indít tanulmányírásra. A csehszlovákiai ma­gyar irodalommal „helyzetemből indíttatva" kezdtem foglalkozni. Hosszú évek óta tagja vagyok az írószövetség magyar szekciója vezetőségének, ezért az írók és a szerkesztő­ségek rendszeresen kérték vagy megrendel­ték az ilyen jellegű írásokat. Be kell vallanom, hogy a mai irodalmunk tanulmányozásában mindig hiányzott számomra a történelmi táv­lat, zavart a müvek heterogén színvonala, s még inkább az élő írók szubjektív elfogultsá­ga saját könyveik iránt. Az aktuális iroda­lomkritikusi tevékenységet azért nem tartom teljesen tudományos értékűnek, mert még a legnagyobbak (pl. Kazinczy, Fábry) ilyen jel­legű tevékenységében is rengeteg tudo­mánytalan tévedés van. Ennek ellenére Fábry Zoltánt tartom az eddigi legjelentősebb szlo­vákiai magyar írónak, és sajnálom, hogy róla szóló könyvemben a recenzensek csupán új adatok, tények feltárását látták értéknek, s nem ismerték fel, hogy az „emberiroda - lom"-ról és a pályakezdéséről szóló fejezet főként eszmei elemzéseket tartalmaz. Sok félreértéssel találkoztam irodalmi kapcsolatkutató tevékenységemben is. Mint magyar irodalomtörténész nem vagyok hive az olyan kapcsolatkeresésnek, amelyben ki­­rrfutatnám, hogy a szlovákban is voltak ha­sonló jelenségek, mint a magyar irodalom­ban, hanem az egybevetésekben a mű ala­posabb, tudományosabb megközelítését próbáltam elérni. Azt is hangsúlyoznám, hogy én a komparativisztikát nem csupán Dr. CSANDA SÁNDOR, az irodalomtudomány doktora, egyetemi tanár 1927-ben született Kisújfalun (Nová Vies­ka). Az érsekújvári (Nové Zámky) gimnázi­umba járt, 1947-ben tanulmányai folyta­tására Magyarországra ment, Budapesten volt népi kollégista. 1950-ben tért vissza szülőföldjére, s a bratislavai bölcsészka­ron szerzett magyar—szlovák szakos ta­nári oklevelet. 1951-ben Sas Andorral együtt megalakította a Komenský Egye­tem magyar tanszékét és a Pedagógiai Kar magyar tagozatát. 1951-től itt volt tanársegéd, 1960-tól 1968-ig a Pedagó­giai Kar magyar tanszékének vezetője Nyitrán (Nitra), 1966-tól dékánhelyettes is. Kandidátusi értekezését 1959-ben irta meg, s a budapesti Akadémia adta ki A törökellenes és kuruc harcok költésze­tének magyar—szlovák kapcsolatai (1961) címmel. 1960-tól egyetemi do­cens, 1974-től professzor. A két háború közti szlovákiai magyar irodalom kézi­könyve az Első nemzedék (1968, 1982). A hatvanas években szinte minden megje­lenő szlovákiai magyar könyvről írt kriti­kát is, főként a hazai lapokba. Szülőföl­dünk régebbi haladó hagyományairól szól Szülőföld és irodalom című könyve (1977). Nagydoktori disszertációjának címe Balassi Bálint költészete és a kö­zép-európai szláv reneszánsz stílus (1973). Újabb tanulmánykötetei: Fábry Zoltán (1980), Nemzetiségi irodalmunk és kapcsolatai (1985). magyar és szlovák viszonylatban művelem. Már Balassi-monográfiámban is foglalkoz­tam lengyel és délszláv kapcsolatokkal is a reneszánsz költészet stílusának vizsgálatá­hoz. A kapcsolat néha akkor is fontos, ha csupán fordításról van szó, mert más szem­pontból világítja meg a problémát. — Melyik a legkedvesebb kutatási területe ? — Legkedvesebb kutatási területem az, amelyikkel éppen foglalkozom: főként a 16—18. század irodalma és a csehszlovákiai magyar irodalom múltja. — Nem gondolt-e arra, hogy megírja a csehszlovákiai magyar irodalom történetét 1918-tól nap­jainkig? — Valamikor gondoltam ilyesmire, de úgy vélem, az Első nemzedék és Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén c. könyve pótolja ezt. Mivel az öt évvel ezelőtt (12 munkatárs­sal együtt) befejezett Csehszlovákiai magyar irodalmi lexikont sem sikerült még kiadni, ma már tervezni sem mernék egy még bonyolul­tabb vállalkozást. A mai irodalomról jó törté­netet írni másutt is erősen problematikus, mert a mához hiányzik a történelmi perspek­tíva. — Véleménye szerint mi a ma­gyarázata annak, hogy a Komen­ský Egyetem magyar tanszékének az utolsó évtizedben végzett diák­jai között alig akad valaki, aki irodalomtörténészként. iroda­lomkritikusként folytatná pályá­ját? ■ — Nemzetiségi iskolaügyünk egyik sajátossága, hogy a magyar szakra jelentke­zők sokkal kevésbé felkészültek nyelvtanból, mint irodalomból. Ezért gyakran megtörté­nik, hogy olyan tanulóink sem tudják elvé­gezni tanulmányaikat, akik később mint köl­tők sikeresek. Persze irodalomkritikusaink közt is elsősorban magyar szakosokat talá­lunk (Alabán. Zalabai, Tőzsér). Néhányan a nyitrai magyar tanszéken és a prágai magyar szemináriumban is fejtenek ki irodalomtörté­nészi vagy kritikusi tevékenységet. Az is fontos, hogy nálunk tudományos fokozatot is lehet szerezni magyar filológiából és iroda­lomtörténetből. — Elképzelhető-e, hogy csehszlo­vákiai magyar szakemberek intéz­ményes keretek között folytassa­nak irodalmunk történetével és elméleti kérdéseivel kapcsolatos kutatásokat? — Elképzelhető volna, mert van rá jó példa a mienknél sokkal kisebb ukrán nem­zetiségnél: az eperjesi (Prešov) ukrán tan­szék mellett van tudományos kutatóintézet is. Nálunk főként az képzelhető el, hogy az SZTA Irodalomtudományi Intézetébe vagy más kutatóintézetbe vesznek fel magyar ku­tatókat is. — A közelmúltban számos jeles csehszlovákiai magyar író távo­zott az élők sorából. Vajon mikor kerül sor hagyatékuk számbavé­telére. feldolgozására? Mi ennek a feltétele? — Az irodalmi hagyatékok különböző jellegűek. Amennyire én ismerem. Egri Viktor és Szabó Béla minden értékes írását kiadta még életében. A Fábry-hagyaték a legfonto­sabb, s ennek ápolására az írószövetség magyar szekciója már többször is tett javas­latot a Csemadok KB-nak. Ideális volna, ha a Csemadok KB mellett országos magyar nemzetiségi könyvtár és irattár létesülhetne. Jó volna, ha a nemzetiségi területen levő járási múzeumok (komáromi, dunaszerdahe­­lyi stb.) is gyűjtenék az ilyen hagyatékokat, s foglalkoztatnának nemzetiségi irodalomku­tatót. (Persze mindez gazdasági kérdés is, amelyről nekem nincs áttekintésem.) — Min dolgozik jelenleg? — Súlyosbodó betegségem miatt csökkent a munkabírásom, jelenleg 12. kö­tetem (Szülőföldünk régebbi irodalmi hagyo­mányai) nyomdai levonatait korrigálom. LACZA TIHAMÉR 2

Next

/
Thumbnails
Contents