A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
ne, de félek, hogy a költségvetésem csak a kővetkező évezredre teszi lehetővé. Igaz, a barátommal gyakran beszélünk róla, hogy kistraktort közösen érdemes venni. Csakhogy a barátom szintén irodalmár, aki tudja, hogy a közös lónak nem túrós, tehát nem tejtermékkel díszített, hanem túrós a háta, ami azt jelenti, hogy sebes a ló háta, mert közösen nyergelték. Mi ennek ellenére is vennénk közösen kistraktort, mert amíg mással szántatunk, addig egy felszántott sort egy verssor tiszteletdíjából nem lehet kifizetni s ez bizony kínos körülmény ugyebár. Egyébként a barátommal, aki mondom, szintén irodalmár — mi már néhány esztendeje alig beszélünk irodalomról. S bár kártevők az irodalomban is akadnak, mi lényegesen több szót ejtünk a növényi kártevőkről, ily módon gyakorolva a vegyszeres növényvédelem tolvajnyeláldásos módon támogatnak is. Szemétlerakók tűnnek el a föld gyomrában, föléjük termőföld kerül. Szinte hihetetlen, hogy egy-egy ilyen terület a parcellák szétmérése után milyen ördögi gyorsasággal rendeződik. Egyik hétről a másikra alakul át a környezet, a szemétdomb helyén zöldség és gyümölcs terem, házikó nő ki a földből. Délutánonként, de kivált hétvégeken aztán olyan itt az élet, hogy öröm nézni. Nézi is örömmel az ember s irigykedve legfeljebb az tekint rá, aki még csak álmodik egy kis hobbikertről, ahol a hobbi révén levegőhöz és saját termésű zöldséghez jut a család — az egészséges mozgásról nem is beszélve. És vannak fóliasátrak is. Korántsem óriáshangárok, csak akkorák, hogy alattuk az elegendő primőr megteremjen. Mondják, a fólia alatt termett növény nem igazán egészséges. Hát nem tudom! Annyit azonban tudok, hogy a növényi vitaminokra kiéhezett szervezet szívesebben veszi magához korábban, mondjuk május végén, mintsem júliusban azt a vitamint, ami a zöldpaprikában van. Mint ahogy azt is tudom, hogy a tél folyamán nem tudjuk, nem tudhatjuk import zöldpaprikával, paradicsommal kielégíteni a teljes keresletet. Azt viszont alig értem, hol termett az a gyönyörű paprika, ami a télen nem kevésszer volt az üzletekben. És nem is volt drága. De más bajom van nekem a fóliával. Nevezetesen a fóliasátor felállításának műveletével. Mert azt aztán nem szeretem. Ideges leszek és kapkodó, lehet bármilyen kicsi a sátram. A művelettől már szeptemberben elkezdek félni, de aztán tavasszal, ha veszekedések árán is, amikor kész a sátor — megnyugszom. Mint most is. Leülök és nézem a sátrat. Kicsit kajla, de azért a célnak megfelel. Bízom benne, hogy állja majd a szeleket s rövidesen kibontja alatta szirmát a paprika, a paradicsom. Milyen pompás lesz leülni majd egy darab szalonnával, és kenyérrel, hallani, ahogy a kés sercenve hasit végig az első paprikán. Csak ne veszett volna el az a jó szalonnázókésem. Vasárnap van, alkonyodik. Hazafelé tartunk, kertek között vezet az út. Jobbról is, balról is apró kiskertek sorakoznak, virágzanak a fák, tulipánok, nárciszok virítanak és szemmel láthatóan minden embernek jobb a kedve, mint két hónappal ezelőtt. Nekem már a reggelem is jól kezdődött. Kiléptem az ajtón, szembe a nappal. A kisfiam pizsamában állt az' ágyások között, és jóreggelt helyett ragyogó arccal azt kiáltotta felém: Papa! Kibújt a cukorborsó! belül megtámadja az őszibarackot is. Ami a permetezést illeti: irtózom tőle. Irtózom magától a művelettől és az állapotoktól, hogy permetezni kell —, az ilyen gyümölcsről már nem is beszélve. A biokertészkedést meg hókuszpókusznak tartom. Művelni legjobb esetben csak virágcserépben lehet. Mi hát a teendő? Nem tudom. Lehet, hogy banánfát kéne ültetni? Igen ám, csakhogy a banánültetvényekről nem sok jót hallottam eddig! Krumplit nem ültetek, pedig kitűnő szaporítóanyagot vettem, gondosan ki s csíráztattam, de azért sem ültetek krumplit, mert hogyan is győzném idővel és türelemmel, hogy naponta órákig gyűjtsem egy befőttesüvegbe a csíkos bogarakat. Aztán ami szintén gond: a bogarakat szét is kell taposni. Még ha lenne ilyen bogártaposó szolgáltatás! De nincs, és örüljön az ember, ha kulcsot másoltathat, ablakot üvegeztethet, cipőt javíttathat elfogadható szolgáltatási határidőn belül. Miközben ezen meditálok, mezőgazdasági repülőgép húz el fölöttem. Nézek a sárga gép után és arra gondolok: ha egyszer ráfanyalodnék, rákényszerülnék a permetezésre, veszek majd ilyen repülőgépet. Persze, tudom, hogy ilyesmit csak igen hosszú távban tervezhetek, mert egyelőre még kerti kistraktort sincs módomban tervezni, pedig az igencsak jó lenvét, minekután az irodalomkritika tolvajnyelve már régen kijött a könyökünkön. És nem vagyunk egyedül, mert kapásból fel tudnék sorolni harminc íróembert, aki így vagy úgy, de rendszeresen végez talajmunkát, pedig hát egyik sem sírásó. Persze egyik sem igazi pomológus, egyik sem igazi nagytermelő-kistermelő, de azért egyik sem kizárólag és öncélúan hobbiból műveli a földet. Ami a hobbit illeti, ide már sokkal népesebb tábor tartozik. Szaporodnak a kiskertek. Négyszögletesek, háromszögletesek és mértanilag a legszabálytalanabbak is, mert a legeldugottabb földsarkat is kultiválják az emberek, amit az illetékes intézmények KESZELI FERENC A szerző felvételei 5
