A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 21. szám

A CSEMADOK A SZÉP SZÓ EREJÉVEL A Madách Könyvkiadó kiállításának egy részlete HAGYOMÁNYTEREMTÉS A Komáromi járás eddig azon kevés járások közé tartozott, ahol járási mére­tű irodalmi-kulturális rendezvény­­sorozat nem volt. Az 1986-os évre szóló munkaterv összeállításánál vi­szont, más járások ilyen jellegű rendez­vénysorozatainak jó példájára építve, a Csemadok járási bizottsága betervezte a járási irodalmi és kulturális napok rendezvénysorozat megszervezését is. Mégpedig úgy, hogy annak ideje (febru­ár 20. — március 22.) nagyjából egybe­essen a márciusi könyvhónappal, s hogy gerincét, más kulturális rendezvé­nyek mellett elsősorban az irodalom­­népszerűsítő akciók képezzék. A sorozat nyitórendezvénye a helyi művészeti népiskola rajzszakos növen­dékeinek munkáiból rendezett tárlat megnyitója volt, mely kiállítás a Csema­dok Galériájában nyitva tartott a ren­dezvénysorozat egész ideje alatt. A to­vábbi járási szintű rendezvények a Me­lódia '86 országos táncdalverseny dön­tője, a vers- és prózamondók járási versenye, a CSKP megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére meghirdetett országos irodalmi-történelmi vetélkedő járási döntője s a kisszínpadok járási versenyei voltak. E rendezvények mel­lett még találkozhattak az olvasók egy Hét-ankét keretén belül a lap főszer­kesztőjével és szerkesztőivel, s a Cse­madok Galériában a már előbb említett képzőművészeti tárlat anyagával övez­ve egy reprezentatív Madách-könyvki­­állítást is megnézhettek az érdeklődők. A felsorolt járási méretű rendezvé­nyek mellett ebben az időszakban mintegy harmincöt helyi szintű rendez­vény is megvalósult a járásban. Ezek döntő többségét az író-olvasó találko­zók és könyvkiállítások tették ki a járás­ban, de volt néhány művészeti, népmű­vészeti jellegű rendezvény is. A huszon­egy író—olvasó találkozón és dedikáci­­ós esten Szőke Józseffel, Duba Gyulá­val, Zalabai Zsigmonddal, Szénássy Zoltánnal, Lovicsek Bélával, Nemeskürti Istvánnal és Gyimesi Györggyel talál­kozhattak az olvasók. A járás harminc­kilenc helyi szervezete közül mintegy húsz vállalt részt a rendezvénysorozat megvalósításában. Ami igen örvende­tes : mellettük több alap- és középisko­la is bekapcsolódott a megvalósításba, s a járási versenyek a járási népművelé­si központ közreműködésével valósul­tak meg. Saját tapasztalatok híján a Csemadok járási bizottsága részben pedig a járás kulturális arculatához igazodva valósí­totta meg ezt az első, kísérleti jellegű rendezvénysorozatot, amelyet ezúttal még név nélkül, csak a járás határain belüli előzetes propagációval rendeztek meg. Ám már az első közvetlen észre­vételek és visszajelzések alapján is el­mondható, hogy kellő létjogosultsága van ebben a járásban is az ilyen jellegű rendezvénysorozatnak, s hogy a kísérle­ti jelleg ellenére is kirajzolódtak már annak első, jellegzetes vonásai. S ha a jövőben méltó nevet kap a rendezvény, néhány társrendezőt még szorosabb együttműködésbe sikerül bevonni, s ha kellő előkészítés után sikerül a rendez­vényt bekapcsolni az országos vérkerin­gésbe, biztosak lehetünk abban, hogy jellemző vonásai még markánsabbá válnak. NÉMETH GYULA A szerző felvétele Amikor egy április végi szombat délu­tán ismét felgördült a függöny a vágai (Váhovce) művelődési ház színpadán, nem egyszerűen előadták Moliére Dan­­din György című színművét, hanem ez­zel ünnepelték — előtte virággal és Emléklappal köszöntve az arra érdeme­­sülteket — a vágai színjátszás kezdeté­nek hatvanadik évfordulóját. — Bizony régen volt — beszél a múltról ünnepi köszöntőjében Juhász Aladár pedagógus, a Csemadok helyi szervezetének elnöke —, amikor az új tanító megérkezésére várt a falu. Az izgatott várakozás nem volt hiábavaló. Az érkező tanító, Knef József, örökre beírta nevét a falu történelmébe. Sze­mélyéhez kapcsolódik a színjátszás kezdete és a tüzoltószervezet megala­kítása Vágán. — Miért van szükség az embereknek színházra ? — teszi fel a szónoki kérdést Juhász Aladár, és meg is válaszolja. — Azért, hogy összevesse saját életét a máséval. így volt ez hatvan évvel ezelőtt is, amikor Knef József kiválogatta a volt tanulók közül azokat, akikben már gye­rekkorban felismerte a tehetséget. A mai hetven-nyolcvanévesek még emlé­keznek a szigorú, de tiszteletet érdemlő tanítóra. Hamarosan Király Mária taní­tónő, a kedves Mici néni is a „fáklyavi­­vök" közé állt. Egymást követték a be­mutatók. Az utánpótlással sem volt gond, az iskolások mesejátékokat ját­szottak. Már gyermekkorban megszok­ták a színpadi szereplést, felnőttkorban sem voltak meg nélküle. A világháború, a történelmi forgószél, tizenkét évre elhallgattatta Thália itteni papjait. Ke­véssel azután, hogy 1949-ben meg­alakult a Csemadok helyi szervezete, újjászületett a színjátszás is. Józsa Ist­• Az elmúlt két évben a Csemadok a Rimaszombati (Rimavská Sobota) já­rásban összesen 20 író-olvasó találko­zót szervezett. A csehszlovákiai magyar írók részvételével megtartott író-olvasó találkozókon összesen 1 122 személy vett részt és 38 500 korona értékben adtak el könyvet. • Műsorával a nézők ezreinek szerzett már sok kedves emléket a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a Szőttes. A Csemadok Központi Bizottságának együttesei az ének- és ván vezetésével megalakult az ifjúsági színjátszó csoport. 1951-ben már má­sodik lett a színjátszók járási sereg­szemléjén. A következő évtizedben 15 darabot mutatott be Vágán. Ismét két tanító: Kertész Edit és Szolgai Szilvesz­ter irányította a munkát. Kettejüknek köszönhető, hogy tovább élt a színját­szás szerepe. Bár két színjátszó csoport is működött a faluban, szereplésük, ver­sengésük sohasem fajult ellenségeske­déssé. Az akkor játszó emberek család­jából nőttek fel a mai színjátszók. Ker­tész Edit és Szolgai Szilveszter után, 1960-ban új fejezet kezdődött a vágai színjátszás történetében. Egyesült a sportszervezet és a Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja, a vezetést egy lelkes műkedvelő, Majer­­nyík István vállalta. 1968-ig vezette a közös színjátszó csoportot. A hetvenes évek a nagy változások ideje volt. Az új művelődési ház átadásával új távlatok, új lehetőségek nyíltak nemcsak a szín­játszás, hanem az egyéb népművelői munka előtt is. Az ifjúsági szervezetben Dudás Vilmos alakít színjátszó csopor­tot, s ma már ismét két csoport műkö­dik a faluban. A Csemadok helyi szerve­zetének színjátszóit Zsigó Ferenc és Forró Anna vezeti. Kettőjüket és a szín­játszó csoportot az ünnepségen a Cse­madok Központi Bizottsága a Csema­dok érem arany fokozatával tüntette ki. — Az utánpótlás nevelése az amatőr színjátszásban is nagyon fontos — mondta ünnepi beszéde végén az el­nök. — Az iskolai színjátszás után a gyermekszereplőkből sikeres amatőr színjátszók lesznek. Szükség van lelkes pártfogókra, díszlet- és jelmezkészítők­re, súgóra, világosítóra. Ők éppen olyan fontosak, mint a színpadi szereplők. Szeretnénk állandó tagságú szereplő­tánckultúra kiemelkedő képviselői. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara az elmúlt három évben összesen 24 önálló koncertet adott és 14-szer lépett fel különböző központi rendezvényeken. A Szőttes népművé­szeti együttes évente átlag 25-szőr lép fel egész estét betöltő műsorral. Ezen­kívül rendszeresen szerepel a járási, a körzeti és az országos dal- és táncün­nepélyeken és más jellegű bemutató­kon. Jó munkája elismeréseképpen a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara tavaly megkapta a Kivá­ló Munkáért állami kitüntetést. • Az irodalomnépszerűsítők központi szemináriumát a Csemadok Központi Bizottsága Losoncon (Lučenec) a Kár­mán József Irodalmi és Kulturális Na­pok keretében rendezte meg. A szemi-6

Next

/
Thumbnails
Contents