A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 21. szám

Április végén megjöttek végre a fecs­kék. E szívderítő eseménynek sajnos szépséghibája van: kevés fecske tért vissza. Valaki morbid hasonlattal kom­mentálja a dolgot: megfagytak — mondja —, mint a kertemben a karfi­olok. Nyolcezer karfiolpalánta testvérek között is nyolcezer korona, a duplája tizenhat, és így tovább ... Bizony, sok embernek csinált sok kárt ez a hisztéri­ás tavasz. Április első felében három teljes napig tombolt a kánikula, aztán rögtön utána hó esett. Nem is kevés. Itt a városban a megszokottnál is gyakrab­ban szirénáztak a mentők. Hát igen, ezek a frontátvonulások... De mi böl­cset is mondhatna erről a magamfajta, akinek nemcsak a gyomorfekélyét ser­kenti fogcsikorgató fájdalmakra a front, hanem ami ennél rosszabb: szerény és ritka jókedvét is a sárga földig rombolja le. Kérdeztem is az orvosbarátomat: ugye azért szirénáztok oly sokat, mert ezek az ingadozások... Az orvos csak legyintett. Ennél pontosabb diagnózist aligha adhatott volna. Persze, ehhez nem kell diploma, de hát elvégre ö sem a diplomájával legyintett, hanem csak úgy puszta kézzel, üres tenyérrel. Igen, az üres tenyér. A nyitott tenyér. Para­szolvenciának is nevezik ezt a kórt. De mit is beszélek másról, amikor a tavasz­ról akarok szólni! Lássuk tehát a tavaszt! Az elfagyott karfiol gazdája bosszan­kodik. Én meg annál is inkább sajnálom öt, mert bosszúsága egyedül a saját kárából származik, nem pedig abból, hogy a falu túlsó végén nem fagytak el a palánták. Dicsérendő és szóra érde­mes tulajdonság ez napjainkban, ami­kor a más kárának örülni még mindig „jópofa" dolog. Persze, nem tudom mi­lyen mértékben lehet igazam, hiszen ellenkező példát is tudok. Emberek csoportosulnak az út mel­lett. Közlekedési baleset történt. Koc­canás. Sérült szerencsére nincs, de a két érintett kocsin jócskán meglátszik az „érintés". A vétkes vezető pirultan magyaráz. Azt mondja, azért hajtott bele hátulról az előtte haladó kocsiba, mert rábámészkodott egy virágzó cse­resznyefára. Amikor ezt kimondja, a bámészkodó sereglet jóindulatúan fel­nevet, s a derültség még a helyszínelő rendőröket sem kerüli el. Mindenki a károkozóval rokonszenvezik, pedig hát nyilvánvaló, és szabály is kimondja: a vétkes mindig a hátul haladó ... Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az ilyen esetekben összecsődülő bámészko­dókról rendszerint azt feltételezzük, hogy a latens kárörömöt kiélendő álltak meg szájat tátani. Ha azt mondom károkozó, arról a kórokozó juthat az ember eszébe, de korántsem a jelentésbeli hasonlóság holnap nem havazik-e majd megint? A kezdők nyugalmával nézem a ribizli levelén virító lilás foltokat. Aztán egy­­szercsak izgulni kezdek, mert hiszen mégsem vagyok annyira kezdő ribizli­­gazda, hogy ne izguljak valamennyire. Viszem a levelet szakemberhez. Fölé­nyes magabiztonsággal pillant a levélre. Atka — mondja. — Takácsatka? — kérdem, mert olvastam valahol, hogy van ilyen atka is, és ez az atka, ha takács, nyilván szőni tud. Ostoba kér­désre nem szokás válaszolni, olvasom ki a szakember szeméből, aki tárgyila­gosan közli velem, hogy virágzás után ezzel és ezzel permetezzek, de szá­mítsak arra, hogy az atka órákon fagyok nem olyan ijedősek. Aki ezt megtanulta, az bátran ki is mondja: fagy ellen nincs orvosság. Öntözhetsz, füstölhetsz, körültáncolhatod a kerte­det varázsdobbal, kántálhatsz bűvös és ősi ritmusokat — mínusz két-három fok alatt elfagy a gyümölcsvirág. De meg kell vallani: bármilyen sze­szélyes is volt, bármilyen nehézkesen is jött az idei tavasz, korántsem esett olyan sok kár a természetben, mint tavaly, amikor a szőlő java része orszá­gosan elfagyott, és sokhelyütt még az őszi vetések is kifagytak. Április utolsó napjaiban írom ezt, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez a hétvégi kánikula már a biztos tavasz. Mert ki tudja: okán, hanem inkább a hangzás miatt, lévén a két szó között csupán egyetlen magánhangzónyi az eltérés. Igen ám, de akinek gyümölcsfái vannak, annak a károkozóról inkább a kártevő jut az eszébe, még akkor is, ha az illető éppen valamilyen kórokozótól kapott influen­zát. Természetesen növényi kártevőkre gondolok. Naná! Elvégre nekem is van­nak gyümölcsfáim s gondnak ez éppen elegendő. A gyümölcsfák miatt tavasz idején illetlenség nyugodtan aludni. Mert a jó gazda ilyenkor a rádió mellett gubbaszt és lesi a meteorológiai jelen­téseket. Az egyik kezében hőmérő, a másik kezében varázspálca, amivel el­hessegetheti a fagyokat. Csakhogy a 4

Next

/
Thumbnails
Contents