A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-16 / 20. szám
ÖRÖKSÉG Arcképek a két világháború közötti időszak f ^ ____ /•« » zpsssLta Asgútny Erzsébet Az Eperjesen (Prešov) született és ugyanott elhunyt Ásgúthy Erzsébet két háború közti irodalmunknak szokatlanul sok nőírója közül a figyelemre méltóak közé tartozott. Az 1918-as államfordulat idején mér huszonéves volt de az irodalmi életbe aktívabban csak a húszas évek végén kapcsolódott be. A szépirodalom mindhárom műnemében tevékenykedett, s a főbb műfajok közül csak a regény maradt ki életművéből. Urája kibontakozásában két költőnek a hatása érezhető: Adyé és Mécsé. Az Ady-hatás akkoriban kisebb-nagyobb mértékben legtöbb költőnknél megmutatkozott néhánynál nyomasztó módon. Ásgúthy korai verseiben is elég sok az Adyra lés Mécsre) emlékeztető képanyag, de gondolkodása, érzelmi mozgása kezdettől fogva egyéni és tipikusan asszonyi. Szerelmes és istenes versei többnyire erősen patetikusak, stílusban, nyelvezetben modorosak. A természetes, őszinte hang a szülőföld, az anyanyelv és a nemzetiségi közösség iránti szeretetet, szolidaritást kifejező verseiben szólal meg. Két verseskötete jelent meg /Most én táncolok a kötélen ..1935; Ne kérdezd .... 1941), s ezek anyagának többsége a hagyományos esztétikára támaszkodó költő mutat. Vannak azonban olyan versei is, amelyekben lázadó, s radikálisan szociális érzelmeket újszerűén artisztikus formákban fejez ki /Tűzkő. Ló az aszfalton stb.) Novellisztikájában is erőteljesen képviselve van a szociális téma. A Harmadik osztályon című hosszabb novellájának a színtere egy éjszakai vonatfülke, amelyben lelencek tartását vállaló nyers, számító asszonyok utaznak hazafelé a kis lelencekkel. A jót megformált szituáció — melyben az elesettség, kiszolgáltatottság a durvasággal, kapzsisággal van szembeállítva, — József Attila kisgyermeki sorsát és Móricz Zsigmond Árvácskájának epizódjait idézi fel az olvasóban. A gyermek lélek megfigyelésére koncentráló novellái közül A bicska a legszuggesztfvabb. Ásgúthy életművében több dráma és hangjáték is található. Legjobb drámáit, a pirandellói dramaturgiát alkalmazó Talán-f és a szociális telítettségű Gázmórgezés a Domb-utcában címűt Simor Miklóssal együtt írta. A két drámát 1936—38-ban Győrben, Szegeden, Debrecenben és Budapesten hivatásos színházak mutatták be neves rendezők (Hont Ferenc, Horváth Arpád) gondozásában. Hangjátékaihoz Ásgúthy gyakran választott történelmi vagy irodalomtörténeti témát, s ezzel hagyományszeretetre nevelt ilyen témákat (Főleg II. Rákóczi Ferenc életéből és a kuruc emigráció köréből) nemcsak hangjátékaiban, hanem novelláiban is feldolgozott (Szerelem a nagy fejedelem árnyékában — Rodostói hajnal). TURCZEL LAJOS maga körül. Vigyázva tovább csúszott a helyéröl, majd hirtelen megállapodva egy pontnál mohón nekiesett két kezével a nedves, puha göröngyöknek, s tíz körmével pillanat alatt feltúrta a porhanyós talajt. Most biztos mozdulattal alányútt a földhányásnak, s a gyökerek közül kihúzott valamit. Lerázta róla a tapadós földet, majd remegő kézzel bontogatni kezdte a rácsavart ruhát. Amint megszabadította burkaitól, végigtörölte az ingeujjával, s gyönyörködve megforgatta maga előtt. Egy bicska volt. EQy gyönyörű vásári bugylibicska, céklapiros, faragott nyéllel, kemény rugós pengével, — ifjú szívének százszor megálmodott és elképzelt gyönyörűsége a valóságban, — még kis lánc is lógott róla. — Ne döngesd mán te! — szólt rá fáradtan az anyja, — hátha nincs is nála. — Dehogy nincs, láttam, amikor belenyúlt a lajbimba, — erősködött a nagyobbik fiú és újra ütésre lendült a keze. De a másik csak tűrte pisszenés nélkül, szorosan odalapulva a kemencepadkára. — Adod elő rögtön! — kiabált a bátyja, — s megint gyomrozni kezdte, — adod elő, vagy menten agyonváglak! ... — Nyughassatok mán, mit marakodtok annyit azon a nyomorult vásárfián, — kászálódott fel nehézkesen az anyjuk a zsámolyról, s vizet merített a krumplira. — De mikor nekem hozta keresztapám, e meg ellopta tüllem, — védte igazát a nagyobb. — Nálad van-e csakugyan? Igaz-e, hogy elloptad? — vallatta az anyja a fiatalabbat, de az konokul hallgatott, s egy óvatlan pillanatban jól kiszámított oldalrúgással utat vágva magának hirtelen szökkenéssel kint termett az ajtón. Mint a kilőtt nyíl, futott egyenesen a kertek alá. Ott lihegve megállt az egyik nyíló jázminbokor előtt. Óvatosan körülnézett, majd villámgyorsan hasravágta magát, s eltűnt a bokor alatt. Bent a sűrű hűvös mélyén a biztonság megkönnyebbülésével nyúlt el a földön. Arcát rászorította a hideg nyirkos rögre, s ziháló tüdejét hangos fújtatással szellőztette. így maradt néhány pillanatig mozdulatlanul. Aztán kifordított tenyerével lassan tapogatni kezdett A kécskei vásárról hozta keresztapjuk. A hiba csak az volt, hogy nem neki, de a testvérének szánta. Hiába kínálta érte cserébe naponta újból és újból a csúzlit, meg a szájharmonikát, csak nem akart tőle megválni a bátyja. így hát nagy igazságnak érezte, hogy úgy jusson hozzá, ahogy lehet, akármennyit fizessen is érte ütlegben és harcban. Izgatott, csillogó szemmel ült ott most rejtekhelyén a drága szerzett kinccsel, s el nem cserélte volna semmivel a világon. Négykézlábra ereszkedve óvatosan kimászott a bokor alól, s kipattintva a pengéjét, megcsillogtatta a napban. Szikrázott, fénylett az acél, mint a beretvapenge éle. Végighúzta egy friss jázminhajtáson. Következő pillanatban holtan feküdt lába előtt a lekaszált rügy. Most egy erősebb ágat hajlított maga felé, hogy tőből lehántsa, de ekkor egyszerre észrevett valamit az egyik gallyon. Egy sárgásfehér lepkebáb volt. Közelebb lépett, hogy jobban megnézze. Két végét erős szálak fonták az ághoz, s a selymes huzalok aranyosan csillogtak a fényben. A nap erősen sütött. Mégis valahogy az az érzése támadt, hogy a báb teste hideg és nyirkos. Gyorsan elővette a bicskát, hogy kettévágja. Már kinyújtotta a kezét, amikor a báb egyszerre megvonaglott. Ijedten rántotta vissza. De hirtelen elszégyellte magát érte s újból ráemelte a bicskát. Ebben a percben másodszor is megmozdult a báb. Görcsös rándulás remegett végig rajta, — visszakapta a kezét, — s most már kíváncsian leste, mi lesz? Vagy két percig lélegzetvisszafogva figyelt, amikor ismét végigrándul a gubó. Most már le nem vette róla a szemét. Leheveredett a fűbe. Az ágat óvatosan lehajlította magához, s végét a bicskával leszúrta a földbe. így kényelembe helyezkedve, egészen közel hajolt a leszorított ághoz s izgatott kíváncsisággal meresztette rá a szemét. Egyre több és több görcsös vonaglás remegtette meg a gubót, végül néhány elementáris rándulás után meghasadt a burok, s nedvesen, sárgás lében párologva előbukkant a lepke. Szárnyai, mint finom selyemvitorlák fel voltak göngyölítve a potroh két oldalára, kis feje mereven húzódott meg köztük. Remegve, meztelenül állt ott a napban, a kis ifjú lepke. Összesodort szívókája lassan kiegyenesedett, aztán gyorsan újra becSavarodott. Most a szárnyai kezdtek kibomlani. Óvatosan, remegve, mintha elázott tündérruhát teregetnének a napon. Még gyűrötten, hullámosán és nedvesen fénylett a hátuk, amikor már kezdtek rajta lassan kirajzolódni a merevítő erek. Aztán a színes-rajzos minta. Egyre élesebbé váltak a vonalak, s az, ami előbb nedv volt, most csillogó, kristályos hímporrá terült szét. A potroh finom kis szőrszálai felágaskodtak, s egyszerre kifeszültek a szárnyak. Irtózatos megerőltetés lehetett, mert borzasztó remegés és reszketés rázta. De a feszülő szárnyakat hirtelen végigsimította, majd meglibbentette a 14
