A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-01 / 18. szám

v m

WILLIAM SAROYAN

A NARANCSOK

— Luke fiam — így szólt Jake bácsi, — állj meg a sarkon, vedd a kezedbe a két legnagyobb narancsot és ha egy autó előtted halad el, mosolyogj, és mutasd meg a narancsokat Ha egyet akarnak, akkor öt cent az ára, tíz cent három darab, harmincöt cent egy tucat — Jake bácsi még azt is hozzátette: — Feltűnően és derűsen mosolyogj. Hiszen tudsz te mosolyogni Luké, ugye ? Ha nem is gyakran.

Lukénak nehezére esett a mosolygás, és Jake bácsi arcáról leritt az elégedetlenség. Pedig Luke nagyon szeretett volna hangosan nevetni mint mások, de azok nem olyan félénkek és zavartak, mint ő.

— Luke, én még ilyen komoly fiúval életemben nem találkoztam —, mondta Jake bácsi. Leguggolt hogy egy magasságban legyen vele, szemébe nézett és így szólt:

— Luke fiam, ha nem mosolyogsz, senki sem vesz tőled narancsot. Az emberek szeretik, ha egy kisfiú mosolyogva árul narancsot. Ezzel örömet szerzel nekik.

Luke figyelmesen hallgatta nagybácsiját a szemébe nézett és megértett mindent. De magában úgy érezte, hogy Jake bácsi is zavarban van. Felállt és nagyot sóhajtott úgy, mint Luke édesapja szokott.

— Ugye Luke, tudsz néha nevetni? — Nem tud — szólalt meg Jake felesége. — Ha nem lennél olyan gyáva, magad mennél az -utcára narancsot árulni. Neked is ott volna a helyed, ahol a bátyádnak — a földben.

Ezért nem tudott Luke mosolyogni. Nem tetszett neki a mód, ahogy az asszony beszélt nemcsak a szavak, hanem a hitványság, ami a hangjából kicsengett állandóan Jake bácsit csipkedte. Nem várhatja tőle, hogy mosolyogjon és elégedett legyen, mikor állandóan arról beszél, hogy nem ér az egész család semmit.

Jake bácsi Luke apjának öccse volt és nagyon hasonlított is rá. Az asszony szerint jobb hogy Luke apja már nem él, hiszen nem tudott semmit eladni.

— Ez Amerika — magyarázgatta férjének, — ismeretséget kell szerezni és megkedveltetni magad az emberekkel. — És Jake mindig ugyanazt felelte: — Mit tegyek, hogy kedveljenek? — És az asszony bosszúsan Így válaszolt: — Ó te bolond! Ha nem vámék kisbabát magam mennék dolgozni és eltartanálak mint egy gyermeket

Jakenek ugyanolyan kétségbeesett nézése volt mint Luke édesapjának. Nagyon érzékeny volt és mindenkit boldognak akart látni. Lukétól azt kívánta, hogy mindig mosolyogjon.

— Rendben van — mondta Jake az asszonynak, — ölj meg. kergess az őrületbe. Igazad van. talán jobb lenne, ha nem élnék. Tíz láda narancs van a házban, de nincs egy pennynk sem, és nincs mit ennünk. Álljak ki az utcára narancsot árulni? Végig tudnék én menni az utcán egy vagon naranccsal? Legjobb volna nem élni!

Jake olyan boldogtalan arcot vágott mintha ő volna a világ legszomorúbb teremtménye. Luke alig tudta visszatartani könnyeit annyira szivére vette Jake szomorúságát.

De mindez nem volt elég. Jake felesége még haragosabb lett és mérgében sin» fakadt Ha ragjában szemrebányta férjének a kifizetetlen számlákat az együtt töltött nehéz időket a még meg nem született gyermeket — Minek jöjjön a világra még egy bolond?

Egy láda narancs feküdt a földön, kivett kettőt és sírva panaszkodott — November van, és a kályhában nem ég a tűz, megfagyunk. Hús illatának kellene terjengenie a házban. Nesze, egyél! — mondta skva. — edd meg a narancsaidat Csak egyél amíg bele nem halsz— és csak sirt és süt

Jake túlságosan szomorú volt abbot hogy beszéljen. Csak ült előre-hátra hajlongva, és úgy nézett ki mint egy őrült És mindezek után azt akarták, hogy Luke mosolyogjon. És Jaka felesége ki-be járkált a lakásban naranccsal a kezében, sirt és a hasában levő gyetekről beszélt

Amikor végre abbahagyta a sírást így szóit:

— És most vidd a gyereket a sarokra, hátha keres egy kis pénzt

Jake, mintha süket lett volna, még a fejét sem emelte fel.

így az asszony megint rákiáltott

— Vidd a gyereket a sarokra. Kérd meg. hogy mosolyogjon az emberekre. Ennünk kell!

— Mit ér az élet ha minden olyan rothadt és senki sem tudja, mit kell tennie. És mi értelme van iskolába járni, számtant tanulni, és verseket olvasni, és padlizsánt rajzolni, és ehhez hasonlókat Mi értelme van hideg szobában ülni a lefekvés idejéig és hallgatni Jake és felesége állandó civakodását és lefeküdni sírva, és felébredve látni a szomorú eget érezni a hideget és reszketni, és iskolába menni, ahol lunch időjén kenyér helyett narancsot kall enni.

Jake felugrott és rákiáltott a feleségáte. hogy megöli és aztán kést szúr a saját szivébe is. Erre az asszony még jobban sírt és tépni kezdte a ruháját ás derékig meztelenre vetkőzött és azt mondta: Igazad van. mindannyiunknak jobb. ha meghalunk. De Jake megölelte az asszonyt ás elvonult vele a másik szobába, és Luké hallotta affwtyokkfli cHwlmozta férjét és azt mondogatta neki hogy ő is egy gyerek, egy nagy gyerek, akinek olyan szüksége van rá, mintha anyja lenne.

Luke csak állt a sarokban, és minden olyan gyorsan zajlott le, hogy alig vette észre, milyen fáradt lett de nemcsak fáradt volt hanem éhes is. Így hát teütt — MH ér az élet — kesergett— ha az ember egyedül van az egész világon, sem anyja, sem apja. ás nincs senkt aki szereti. — Sími szeretett volna, de minek, roncs értelme, semmi jó sem származik a sírásból sem.

Kis idő múlva Jake kijött a szobából, és Luke megpróbált mosolyogni.

— Csak annyit kell tenned Luke, hogy két narancsot a kezedbe veszel, és ha látod, hogy autó közeledik, lóbáld meg a narancsokat és mosolyogj...

— Mosolyogni fogok — mondta Luke. — Egy darabot öt centért hármat tízért egy tucatot harmincöt centért.

— így már jól van — mondta Jake. Felemelte a láda narancsot és a hátsó kijárat felé tartott.

Az utcán Luké szomorúan bandukolt Jake mellett aki a láda narancsot cipelte. Hallgatta Jake oktatását hogy ö csak mosolyogjon, és az ég is szomorú volt a fákról már lehullottak a falevelek, ós az utca is szomorú volt de milyen különös, hogy bármilyen csodálatosan illatoztak a narancsok, és bátmöyen szépek is voltak. — ők ketten mégis búslakodtak.

A Ventura sarkához értek, amerre minden autó elhaladt és Jake letette a ládát a járda szélére.

— Sokkal hatásosabb, ha csak egy kisfiút látnak itt Én most hazamegyek. — Ismét leguggolt és Luke szemébe nézett — Ugye nem félsz? Még sötétedés előtt visszajövök érted, és addig még két óra is eitekk. Csak légy jókedvű és mindenkire mosolyogj.

— Igen, mosolyogni fogok.

Jake felugrott talán másképp fel sem tudott volna állni végigsietett az utcán és otthagyta öt egy szomorú wttgban. darabja öt cent három darab tízért egy tucat harmincöt centért kapható.

wszeote a Kei »egnagyqdo narancsot, jodd kezében tartotta, és kezét feje fölé emelte. —

így nem jó — állapította meg. Szomorúnak látszik. Mi értelme van itt állni és két narancsot tartani a feje fölött és autósokra várni, akikre mosolyogni kell?

Hosszú időnek tűnt míg végre felbukkant egy autó a város felől, pontosan azon az oldalon, ahol Luke állt Ahogy közelebb értek, látta, hogy egy férfi vezeti a kocsit és hátul egy hölgy ült két gyerekkel. Luke szélesen elmosolyodott amikor már egészen közel értek hozzá, de semmi jelét nem adták annak, hogy megállnak. így hát Luke megtóbálta a narancsot és megpróbált közelebb férkőzni hozzájuk. Egész közelről látta az arcukat és még szélesebben mosolygott rájuk. De már elfáradt az arca a nagy erőlködéstől. Az emberek nem álltak meg és nem viszonozták mosolyát. Sőt az autóban ülő kislány olyan grimaszt vágott felé. amivel elárulta, hogy nem sokra becsüli őt

— Mi értelme van állni az utcasarkon, ós narancsot kínálni, amikor grimaszt vágnak felé. mert mosolyog, és ő azt akarja, hogy szeressék! Mi értelme, hogy a cipeléstől sajognak az izmai. Csak mert az egyik ember gazdag, a másik meg szegény. A gazdagok jóllakottak és vidámak, a szegénynek nincs mit enni. és csak civakodnak egymással, és egyik a másikat arra ösztökéli, hogy oltsa ki az életét.

Leengedte kezeit abbahagyta a mosolygást az utcai tűzcsapra nézett majd a mögötte húzódó csatornára, és a csatorna mögött a Ventura utcára. Az utca mindkit oldalán házak állnak, melyekben emberek laknak, ós az utca végén kezdődik a vidék, szőlőhegyeivel, kertekkel. patakokkal és rétekkel, majd hegyek következnek, és a hegyek mögött még több város és még több ház és utca, és emberek. Mi értelme van az egész életnek, ha még a tűzcsapra sem tud nézni az ember, mert torkát fojtogatják a könnyek.

Megint egy autó közeledett felemelte karját és mosolyogni kezdett de észrevette, hogy aki az autóban ült észre sem vette őt — Darabja öt cent Ők ehetnek narancsot Kenyér és hús után megehetnek egy egész narancsot Lehámozzák, megszagolják és megeszik. Megállíthatnák autójukat és hármat vehetnének tíz centért. És amíg mosolyogva karjaival integetett egy másik autó is elhaladt mellette, de csak ránéztek, semmi több. Ha legalább visszamosolyognának! Már nem fájna annyira! De így!

Jó néhány autó haladt el előtte, és Luke úgy érezte, legjobb volna leülni és mosolygás helyett zokogni, mert rémes ez az egész. Nem akarnak ezek narancsot venni és hiába mondta Jake bácsi, hogy az emberek szeretik, ha mosolyog. Nem igaz. Ők csak éppen hogy észreveszik és más semmi.

Közben alaposan besötétedett és Luke nem bánta volna azt sem. ha vége van a világnak. Csak azt érezte, hogy ő még akkor is itt fog állni felemelt karral és mosolyogva, ha valóban eljön a világ vége.

Megsejtette, hogy csak azért született, hogy az utcasarkon álljon magasra lendített karral narancsot kínálva és mosolyogjon az emberekre. miközben könnyet végigcsorognak az arcán. És ez így lesz a világ végéig, és minden sötétségbe borul és üres lesz. és ő még mindig a sarkon fog állni mosolyogva, amíg az arca meg nem fájdul, és zokogni fog. mert nem viszonozza senki a mosolyát és ő már azt sem bánja, ha az egész világot elnyeli a sötétség és vége fesz. és Jake is és a felesége is meghalhatnak, és az utcaK, rcazatc, emoereK es Toiyoic, reteK is otttinhetnek. és az ég is leszakadhat és azt sem bánja ha mindentd elpusztul, és egy ember se tnararfon sehol, üres utcák, sötét ablakok se legyenek, és még egy bezárt kapu se maradjon, mert az emberek nem akarnak narancsot vermi, és senki sem mosolyog rá. és leiöle eljöhet már a vüág vége is.

PERTL ETELKA fordítása

23