A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-01 / 18. szám

Jövőre lesz tíz éve. hogy Rozsnyón (Rožňava) a Bányászmúzeum részlegeként megnyitották a Munkás- és kommunista mozgalmi tárlatot. Az igényesen elrendezett állandó jellegű kiállítás a város szívében — nem messze a Bányászmúzeum központi épületétől — egy volt bőrfeldolgozó manufaktúra rekonstruált műemlék épületében tekinthető meg.

Az érdeklődő látogatókat a múzeumban tárlatvezető kíséri. Magyarázatot fűz a kiállított dokumentumokhoz és készségesen válaszol a látogatók kérdéseire. A rendkívül gazdag anyag azonban önmagában és önmagáért beszél. Nagyon világosan és nagyon érthetően azt dokumentálja, azt fejezi ki, hogy a dolgozók a jobb életért, a nagyobb darab kenyérért a felszabadulásért és a párt győzelméért sorozatos gazdasági és politikai harcot vívtak mind a burzsoá köztársaság idején, mind később. E vidék legjobbjai a történelem legsötétebb ereje, a fasizmus ellen a szlovák nemzeti felkelésben fegyverrel harcoltak.

A tártat 1848-tól napjainkig tekinti át a vidék népének forradalmi harcát. Képet ad a proletariátus mozgalma kibontakozásának feltételeiről: a XIX. század második felének gazdasági és politikai viszonyairól a munkássajtó jelentőségéről, a szociáldemokrata párt szerepéről, a nagy októberi szocialista forradalomnak a járás munkásmozgalmára tett hatásáról, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaságról, a CSKP megalapításáról és az első Csehszlovák Köztársaság éveiben vívott harcáról, a

szlovák nemzeti felkelésről, a felszabadulás és a munkásosztály 1948-as győzelmének eseményeiről, majd kifejező dokumentumokkal mutatja be, hogy a járás milyen eredményeket ért el a felszabadulás után. A látogatók figyelmét nyomatékosan arra irányítja, hogy Rozsnyó és környékének magyar és szlovák proletariátusát már a századforduló elején szoros kapcsolatok fűzték össze. A nagy októberi szocialista forradalom, majd a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása erőt és biztatást nyújtott a rozsnyói és a Rozsnyó környéki dolgozók törekvéséhez is.

Szép példát mutattak e vidék dolgozói azzal is, hogy az 1920 júniusában Kassán (Košice) megtartott konferencián Kelet- Szlovákia és az akkori Kárpátalja küldöttei nemzetiségre való tekintet nélkül egyhangúlag elhatározták, hogy csatlakoznak a Kommunista Intemacionáléhoz. A Kassai Munkás és a Zakarpatská pravda már akkor következetesen küzdött a tanácshatalomért, valamint a nemzetek és nemzetiségek egységének és barátságának a megteremtéséért

Rozsnyón a CSKP alapszervezete — az országban, az elsők között — 1921 derekán alakult meg. A járás küldöttei előzőleg (1921 januárjában! LubochAán küzdöttek a Kommunista Intemacionálé feltételeinek az elfogadásáért. Sikerrel. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesülési kongresszusán (Prágában, 1921 októberében) a cseh, a német és a lengyel nemzetiségű küldöttekkel szoros egyetértésben

azért szálltak síkra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a proletár internacionalizmus alapján és annak szellemében teremtse meg bázisát és egységét Ismét sikerrel.

A burzsoázia elködösítette a társadalmi igazságtalanságokat bizonyító tényeket a dolgozók sorait bomlasztotta, a forradalmi munkásságot üldözte, a kommunistákat hazaárulással vádolta. Ennek ellenére a rozsnyói kommunisták: Fábry Ferenc, Subovics János. Barczi Pál, Ambrus László. Fábry József, Fábry István és sokan mások — nemzetiségre való tekintet nélkül — a nemzeti és szociális szempontból erős, szabad Csehszlovákiáért, a csehek, a szlovákok, az itt élő magyarok, ukránok, lengyelek és németek közös szocialista államáért harcoltak. Tudatosították, milyen veszélyt jelent a nacionalista és a népellenes politika.

A kiállítás anyaga azt sugallja, hogy a CSKP már indulásakor a kapitalizmus megdöntését a proletárdiktatúra megteremtését a szocialista társadalom felépítését tekintette legfontosabb céljának. A kommunisták következetesen támogatták a munkások bérharcát és mindig élen jártak a dolgozók érdekeiért vívott küzdelemben. Pelsőcön (Plešivec) a CSKP kezdeményezésére tartották meg 1925 januárjában a munkások és parasztok egységfrontjának konferenciáját. E konferencia, amelyen Klement Gottwald is részt vett nemcsak a járás, hanem az egész ország munkásmozgalma történetének fontos állomása.

Rozsnyó és környékének dolgozói nem maradtak némák a fasizmus térhódítása idején sem. Sztrájkokat, béketüntetéseket szerveztek, határozottan elutasították a háborús uszítást és a köztársaság földarabolására irányuló szándékot. A fasizmus tombolása bénítóan hatott az itteni dolgozókra is. A fasiszta szervek a haladás képviselőit kíméletlenül üldözték, a kommunista párt csak illegalitásban dolgozhatott. A járás legjobbjai azonban kitartóan harcoltak a fasizmus ellen, a felszabadulásért. Az 1944. augusztus 29-én kitört szlovák nemzeti felkelésnek e vidék hegyeiben volt az egyik legerősebb bázisa. Fábry József vezetésével itt tevékenykedett a Petőfi Sándor-partizánosztag és itt áldozta fel életét a fasizmus ellen vívott harcban Adler Károly, Tóth József és még számos magyar, szlovák és más nemzetiségű partizán. A kiállítás méltóan idézi mind az ő, mind a munkás- és kommunista mozgalom többi ismert és^j^meretlen harcosának az emlékét A természeti és kulturális értékekben rendkívül gazdag Rozsnyót és környékét évente sok ezer hazai és külföldi turista keresi fel. A múzeumot nem tekinti meg a városba érkező turisták mindegyike. Akik azonban a Bányászmúzeumban látható négy — bányászati és kohászati, munkásmozgalmi, néprajzi és természettudományi — állandó jellegű tárlat bármelyikét tekintik is meg, maradandó emlékkel, hasznos ismeretekkel gazdagodnak.

BALÁZS BÉLA Fotó: L. DENEŠ