A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-01 / 18. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA KÍNA ZÖLD „NAGY FAL"-A Az ókori kelet egyik építészeti csodáját, a Kínai Falat azért emelték, hogy megvédjék a birodalmat az észak felöl támadó nomád törzsek, elsősorban a hunok ellen. Napjaink egyik ellensége, a terjeszkedő homoksivatag ugyancsak északról támad Kínára. Az ország teljes területének ma kb. 3,5 %-át borítja homok, s az északi, északnyugati tartományokban legalább 35 millió ember életterét veszélyezteti. A helyzet azért is súlyos, mert ezen a vidéken a mostoha természeti adottságok ellenére is négyszeresére nőtt a népesség az elmúlt harminc évben. A homoksivatag terjeszkedésének oka mindenekelőtt az erdők pusztulásában rejlik. A kulturális forradalom idején sok tízezer hektár erdőt irtottak ki errefelé is, hogy a népi kohókat faszénnel láthassák el. A legveszélyesebb vidék az ún. lösztartományok. A növényzet nélkül maradt löszhátak nagyon gyorsan pusztulnak. A területen áthaladó Sárga-folyó (a nevét is a sárga löszről nyerte) évente 1,6 milliárd tonna hordalékot szállít a Sárga-tengerbe. 1978-ban kezdődött el az a program, amelynek célja, hogy az északi tartományokban erdők telepítésével megállítsák a sivatag előrenyomulását. A grandiózus terv szerint mintegy 7 000 km hosszú „zöld fal"-at, azaz erdőket akarnak építeni 2 000-ig összesen 10 millió hektáros területen. Az eddigi tapasztalatok nem sok jóval kecsegtetnek. Először nyárfákat telepítettek ide Dél-Kína szubtrópusi vidékeiről. A nyárfa kétségtelen előnye, hogy gyorsan nő, de a szélsőségesen kontinentális klímát nem viselte el. A telepítések nagy része azért pusztult ki, mert a fákat nem megfelelő távolságba ültették egymástól. Sok az illegális favágó. A parasztok egy része ezekből a telepítésekből fedezi építési szükségleteit. Mindezek ellenére a kormányzat optimista; kölcsönökkel, segélyekkel támogatják a faültetőket és azokat, akik a talajerózió elleni harcban a teraszos földművelési módot alkalmazzák. A MUNKÁBA FOGOTT NAPFÉNY Napenergiával működő áramfejlesztőt helyeztek üzembe a Karakum sivatagban, a Teze-gui kútnál. Moszkvai szakemberek építették ki az egész juhtenyésztö gazdaságot villamos energiával ellátó önműködő napelemrendszert. CSÍRA-PORTRÉ Nem ehető vagy taplógomba tör a magasba ezen a különös képen, hanem a lucerna szomatikus (testi sejtből kialakuló) csírája. A pásztázó elektronmikroszkópos felvétel a Varsó közelében működő növénynemesítési kutatóintézetben készült. JÓ HELYRE KERÜLT A FAKÓKESELYŰ A Csallóközről köztudott, hogy valamikor egyike volt Közép-Európa madárparadicsomainak. Ezeknek az állapotoknak visszavonhatatlanul vége. Egy-egy madárritkaság a Duna vonalát követve még napjainkban is elvetödik ide. Így 1982 szeptemberében egy sosem látott madár pihent meg Berecz Sándor csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) lakos udvarán. Az elgyöngült, kiéhezett madarat, egy fakókeselyűt (Gyps fulvus; a fényBŐR-POR Az eddig hasznositatlan bőrhulladék felhasználására dolgoztak ki új eljárást a kazáni állatorvosi egyetem munkatársai. Vizsgálataik szerint a porrá őrölt bőrhulladék kiválóan alkalmas takarmányadaléknak. A kazáni cipő- és bőrgyár hulladékanyagát most már fehérje takarmányadalékká dolgozzák fel a helyi csontlisztgyárban. képen) Meleg József vette pártfogásba és táplálta heteken keresztül. Tőle a madár a libereci állatkertbe került. Régente ez a faj gyakrabban is elvetödött a Duna mentére; 1860 májusában Csallóközcsütörtök mellett három példányt, 1933 augusztusában pedig Pezinok közelében egyet lőttek. Kép és szöveg: Nevidanski Béla Ml DÜHÍTI A DARAZSAKAT? A támadó természetű redösszárnyú darazsakat szúrásra ingerli a feketére lesült ember bőre és az élénkszínű vagy virágos mintájú ruha. Gyakran késztetik őket támadásra az erősen illatosított kozmetikai szerek. A mainzi egyetem bőrgyógyászai szerint az embert a darazsak támadó kedve ellen legjobban az védi meg, ha fehér, zöld vagy világosbarna ruhában jár, s kerüli az erős illatú kozmetikai szereket. SZEGÉNYSÉG ELLEN NAGY CSALÁDOT Indiában 1953 óta foglalkoznak komolyabban a családtervezéssel. Lehetővé tették a sterilizációt, a fogamzásgátlás különböző módjait, a helyi hatóságok felelősek a kitűzött célok eléréséért. Ez a politika szemmel láthatóan természetellenes, és nem is éri el célját. A falusi népességnek saját fennmaradása érdekében szüksége van a nagy létszámú családra. Minél primitívebb az életmód, annál nagyobb érdek a sok gyermek születése. A falvak élete kétségkívül változik, de ez a változás Indiában rendkívül lassú. 1984. évi adatok szerint a vidéki népesség 576 000 faluban él. Ebből 55 %-ban a lakók száma nem éri el az 500-at, 23 % pedig 500 és 1 000 között van. Minél kisebb a falu, annál nagyobb szükség van nagy létszámú családokra, annál több gyermek születik. A vidéki, főleg pedig a falusi élet lényegesen nehezebb, mint a városi. A falusi élet fenntartása lényegesen munkaigényesebb, több dolgozó kézre van szükség a családban. A házakban hiányoznak a legelemibb egészségügyi berendezések. A lakosság egyszerűen kijár a földekre, nem ismerik a legegyszerűbb latrina készítésének és használatának technikáját. Bölcsőde, óvoda, menhely, mosoda nem létezik. Az öregek vigyáznak a gyermekekre, majd a gyermekek ápolják az öregeket. 275 000 faluban nem áll a rendelkezésre villamos áram, ahol pedig van, ott a szolgáltatás nagyon bizonytalan. A falvak lakossága nehéz testi munkával járó földműveléssel tartja fenn magát. Termékeit a nagyobb falvakban vagy városokban tudja értékesíteni, így jut ipari termékekhez. 1982-ben a falvak 52 %-ához nem vezetett használható út. A személyi és a vagyonbiztonság is hiányzik. Verekedés, lopás, sőt gyilkosság is gyakori. A természeti katasztrófák (tűz, áradás) ellen nehéz védekezni. A gyermekek és az öregek ellátása a család feladata. Orvost nehezen lehet elérni. 1979—80-ban a születéseknek csak kb. 10—15%-ánál volt képzett segítség. Mindezek indokolják, hogy a falvakban a halálozási arány nagyobb, mint a városokban (1982-ben 12,9 ill. 7,4 1 000 lakosra). Viszont minél nagyobb mértékű a halálozás, annál több a születés. Kis létszámú családban egy tag kiesése nagyobb katasztrófa, mint a „tervszerűtlen" nagy családban. A falvakban igen nagy a gyermekhalandóság. 1980-ban 1 000 élve születésre a falvakban 124, a városokban 65 csecsemőhalált mutat a statisztika. Öt évnél fiatalabb korra 46,1, ill. 22,2 ezrelék esik. Mindebből világosan az következik, hogy ha a kormányzat Számára a családtervezés nemcsak jelszavakat jelent, hanem eredményes tervet, akkor az egészségügyi viszonyokat, elsősorban az anya és az újszülött védelmét kell javítani. A gyermekegészségügy kiépítése a legjobb családtervezés. Az életviszonyok megváltozása, az elektrifikálás, a jó utak, orvosi ellátás, egészséges ivóvíz azok a tényezők, amelyek maguk után fogják vonni a demográfiai változást. 16
