A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-01 / 18. szám
Mikor barátaim értesítettek arról, hogy Nágel Gyu/a-emlékkiállítás megrendezésére készülnek — képzőművészetet tisztelő ember lévén —, ennek a hímek nagyon megörültem, Elsősorban azért, mert mindig nagyra értékeltem Nágel Gyulát, emlékét többedmagammal ma is őrzöm. Nágel Gyula 1935-ben született Szőgyénben (Svodín). Középiskolai tanulmányait Komáromban (Komárno) végezte, ahol Harmos professzor vezette be őt a képzőművészet, a festészet titkaiba. Később a bratislavai Pedagógiai Főiskolán tanult, ahol Eugen Lehotský festőművész volt a mestere. Tanulmányai után az érsekújvári (Nové Zámky) Augusztus 29-e Alapiskola tanítója lett. Emellett 1964-ben a művészeti népiskolában tanított rajzot, s még ugyanebben az évben tanítványai munkájából kiállítást rendezett. A hatvanas évek elején Nágel Gyula sokat tett azért, hogy iskolarendszerünkben helyet kapjon az esztétikai nevelés, rangot a rajzóra. 1966-ban Prágában részt vett az INSEA világkongresszuson, ahol az esztétikai nevelés kérdését tárgyalták neves külföldi és EMLÉKŐRZŐ SZÁNDÉKKAL hazai képzőművészek, pedagógusok. Nágel metodikai munkásságának szép bizonyítéka volt az is, hogy mint társszerző részt vett A tanítók szerepe az esztétikai nevelésben című könyv írásában. Nágel Gyulának 1961 -tői kezdődően több alkalommal mutatták be képeit csoportos kiállításokon pl. Bmóban, Prágában, Bratislavában. Banská Bystricában és Érsekújvárott. A festő-pedagógus 1969. október 30-án hagyott el bennünket. Egy felfelé ívelő pálya szakadt meg épp akkor, amikor az emberi fizikum és az értelmi bíróképesség a legteljesebb. Ennek ellenére Nágel Gyula értékes hagyatékot tett le a köz asztalára, amit visszatekintő tárlat keretében 1970-ben Érsekújvárott, s ugyanabban az esztendőben szülőfalujában, Szőgyénben tekinthetett meg az értő közönség. Nágel Gyula művészetének lényegét akkor lehet igazán megérteni, ha a tájábrázolás, képjelentés spontán befogadása mellett a művek gondolati síkját is vizsgáljuk. Csakis így fedezhetjük fel azt a mély intelligenciát, amit — egyszerűségük mellett — ezek a képek sugároznak. Nágel témavilágából és előadásmódjából a személyes, érzelemmel telítődött hang mindig kihailatszik a hatások és eszközök sokszólamú zsongásából. Formai szempontból a harmónia, a korszerű komponálás a fő jellemzője, ami azt is elárulja, hogy Nágel Gyula gondolkodó, töprengő festő volt. Nágel nem kezdte pályáját a festészet horizontjának legalsó szintjén, mint sok művésztársa. Festményei kezdettől fogva racionálisak, nagy, visszafogott szinfelületekkel kívánta kifejezni mondanivalóját, s a képet nem törte meg vibráló, megtévesztő színekkel. Nágel Gyula haláláig szülőföldje, környezete és a szlovákiai táj festője volt. Aki azonban részletesebben is elemzi a festő műveit az észreveszi, hogy utolsó éveiben portrékat, s tájképein figuratív elemeket is ábrázol nagy műgonddal. Mivel Nágel teoretikusként is jelen volt a képzőművészetben, „summázó" életkora után valószínűleg lépésváltásra került volna sor olyan kifejezési forma keretében, amely már túllép a puszta tájábrázoláson, vonzódik a világ dolgainak az elmondásához, a dokumen'tarisztikus művészethez, a figuratív megjelenítéshez. Ez az érzési folyamat Nágel Gyula festészetében elkezdődött, de sajnos korai halála miatt — harmincnégy évesen halt meg — félbeszakadt. Hangzatos zárszó helyett köszönet illeti a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottságát és városi szervezetét, a helyi képzőművészeti kört azon kezdeményezéséért, hogy módot adott a Nágel Gyula-emlékkiállítás megrendezésére. Az itt látható értékes anyag gondozójának, Nágel Gyula özvegyének külön köszönet jár azért, hogy ilyen szép számban fennmaradt ez a hagyaték. KALITA GÁBOR Fotó: Kobolka György • A Csemadok Központi Bizottságának titkársága legutóbbi, április 1-jén tartott ülésén értékelte, hogy a XIII. országos közgyűlést követő időszakban milyen eredményeket ért el a központi bizottság két művészegyüttese: a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és a Szőttes. Megállapította, hogy mindkét együttes az elvárásnak megfelelően dolgozott és jelentősen hozzájárult a nemzetiségi kultúra gazdagításához. • A Csemadok Központi Bizottsága — karöltve a bratislavai Népművelési Intézettel — annak érdekében, hogy elősegítse a népi együttesek munkáját, módszertani segédanyagokat jelentet meg. Ez évben egyebek között a csehszlovákiai magyar táncegyüttesek munkáját és fejlődését bemutató évkönyvet ad ki. • A Csemadok Központi Bizottságának néprajzi adattára az elmúlt hónapokban is sok új anyaggal gazdagodott. A népzenei részleg gyűjteménye jelenleg már mintegy tízezer dallamot tartalmaz. • A Csemadok történelmi-honismereti munkájának fontos része a különféle vetélkedők és a honismereti kirándulás. A felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére szervezett háromfordulós történelmi-irodalmi vetélkedőn 360 személlyel 120 vetélkedő csoport vett részt. Tavaly a legtöbb honismereti kirándulást a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a Galántai (Galanta), a Bratislavai és a Lévai (Levice) járásban működő helyi szervezetek szervezték. • A Csemadok kiemelt feladatának tekinti a jogi propagandát. Helyi szervezeteiben az utóbbi hónapokban egyebek között az alkotmányról, a család- és polgárjogról, a nemzetiségi törvényről, a munkafegyelemről, a szocialista törvényességről, valamint a bűnözés és a korrupció elleni harc fontosságáról hangzottak el előadások. A jogi propaganda területén különösen a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), az Érsekújvári (Nové Zámky) és a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) járásban dolgozó helyi szervezetek érnek el jó eredményeket. • A Csemadok helyi szervezetei a kortárs irodalom népszerűsítése érdekében tavaly összesen 223 író—olvasó találkozót szerveztek. Közülük a Galántai járásban 43-at, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 38-at. Az író—olvasó találkozót több helyen könyvkiállítással és -árusítással kapcsolták össze. • A Csemadok helyi szervezeteinek színjátszói gondosan készülnek. A legjobbak azzal a szándékkal tanulják a darabokat, hogy megfelelés esetén részt vesznek a június 16-a és június 22-e között megrendezésre kerülő Jókai Napokon. Három felvonásos színművel viszonylag kevés együttes próbálkozik. Az utóbbi időszakban azonban megnőtt az irodalmi színpadok és a bábszinjátszó együttesek száma. 7