A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 17. szám
A HAGYOMÁNYOKRA Egyre nagyobb tudású, szakmailag jól felkészült, a korral lépést tartó munkásokat követel az élet. Megfelelni az elvárásoknak, ez a Nehézgépipari Müvek Steiner Gábor Hajógyára szakmunkásképzőjének is a célja. Hogyan sikerül eleget tenni a követelményeknek? Biztosított-e az oktatás és a gyakorlati képzés minden feltétele? Ezeket a kérdéseket intéztem Mária Procházkovához, az iskola helyettes igazgatójához. — Amióta a Nehézgépipari Művekhez tartozunk, ők irányítják a szakmunkásképzési gyakorlatot. Öt évre előre meghatározott koncepció alapján dolgozunk. Az eddigi tapasztalat alapján elmondhatom, hogy jobb lett az iskola ellátottsága. Az elkövetkező tanévben várhatóan számítógépet is kapunk. Jelenleg meglehetős „hadiállapotok" uralkodnak az iskolában. Szerencsére ez csak a külsőre vonatkozik. Miközben folyik az épület teljes felújítása, az osztályokban rendesen tanítanak. Még ebben az esztendőben megkezdődik az új iskola építése. A nyitrai Magasépítő Vállalat építi, átadását az 1988/89-es tanévre tervezik. Az iskolaépítés folytatása a diákszálló megépítése lesz, a tanműhelyek már készen állnak, abban folyik a szakoktatás. így a jövőben egy helyre kerül minden. Valóságos oktatói-nevelői-gyakorlati komplexum lesz Komárom (Komárno) szélén, a gyár közvetlen közelében. Míg mindez elkészül, jó néhány év eltelik. Az iskola pedagógusai és szakoktatói addig sem tétlenkednek, nem panaszkodnak a hiányok miatt, hanem tudásuk legjavát nyújtva nevelik a jövő munkásait. Egyikük, Csicsay Ilona történelem-polgári nevelés szakos tanár, kiváló munkájáért a köztársasági elnöktől kapott kitüntetést. Ő mondta a következőket : — A szakmai felkészültség nagyon fontos, de önmagában nem elegendő. Sokoldalú, művelt, a világ dolgaira nyitott, a kultúra iránt is érdeklődő embert akarunk nevelni.' Tudom, az apró dolgokon keresztül lehet megnyerni őket, megszoktatni velük, hogy észrevegyék, mennyi szép van körülöttünk. Sok kiváló tehetségű, szorgalmas, minden tekintetben talpraesett fiatalember tanul nálunk. A legérdemesebbeket párttagjelöltségre javasoljuk. Rájuk mindig számíthatunk, az iskolai év folyamán ők segítenek mozgósítani az osztályt valamely nemes ügy érdekében. Pályafutásom tizenöt éve alatt már több fiatalt készítettem fel a párttagságra. Nehéz figyelemmel kísérni mindannyiuk további sorsát, azt, hogyan illeszkednek be az életbe, hogyan állnak helyt a munkában, de mégis teszem, mert sorsuk az én munkám igazolása. Tanítani tankönyvből könnyebb. Csicsay Ilona tanárnőtől is megkérdezem, van-e tankönyv s milyen? — Nagyon szép, nagyon jó a magyar osztályok diákjai kezébe kerülő történelemtankönyv. Ez a tankönyv megegyezik a tantervvel. A polgárinevelés-tankönyvünk öreg, nem az új tanterv szerint készült, de mindennap várható az új tankönyv megérkezése. — A dolog magyarázata abban rejlik — veszi át a szót az igazgatóhelyettes —, hogy ugyanazt a tankönyvet használják a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a középfokú szaktanintézetek és az új tankönyv még nem jutott el mindenhova. Én is úgy tanítok szlovák nyelvet és irodalmat, hogy másoltatom, sokszorosíttatom a tananyagot, azt osztom szét az érettségire készülő osztályokban. Ma Gál Dezső Hetényről fChotinj az esztergapadnál Ján Paray szakoktatóval Farkas Éva harmadikos asztalos, őrsújfalui (Nová Stráž) Bajkai Sándor, másodikos, ő a legjobb tanuló, a köszörűvel dolgozik, bácsi (Búc) származású Mana Prochazkova igazgatóhelyettes Szakmai megbeszélés feleltettem, szinte meglepően jól tudják az anyagot. Nem félek az érettségiztető bizottság elé ültetni őket. Az iskola elsődleges küldetése és célja, hogy jó szakmunkásokat neveljen, hogy biztosított legyen a gyár munkásutánpótlása. A mintegy 1 300 fős diákság többségéből valószínűleg jó szakmunkás lesz. Aki viszont többre képes, az előtt sem csukódott be az ajtó. A nem érettségiző osztályokból évről évre tízesével jelentkeznek a dolgozók esti iskolájába, ahol további két év alatt — munka mellett — érettségi bizonyítványt szereznek. Az érettségiző osztályokból főiskolára lehet menni. Ebben az iskolai évben tizenhatan jelentkeztek, további négy fiatal Leningrádba készül, hajóépítést tanulni legfelsőbb fokon. Látogatásunkat nem korlátoztuk az iskolára. Elmentünk a tanműhelyekbe is. Ott a gépek monoton zaja, de kellemes, szinte családias hangulat fogadott. A szakoktatók vezetője, Bohoš Ľudovít kísért végig a csarnokon. Elmagyarázta, hogy a mai fémmegmunkáló szak mögött három szakma is rejtőzik. Ezek a gyerekek megtanulják az esztergályozás, a marás és a fúrás fortélyait. Háromhavonta váltják egymást a gépeknél. 4
