A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
TUDOMANY-TECHNIKA. A PR 32 E ipari robot két főszerepben: szöget ver a fapaiettákba (1) és ívhegesztéshez készül (2) ROBOTOK A LÁTHATÁRON Robot — ezzel a szóval a kényszeredetten végzett, egyhangú emberi munkát illették a hűbéri társadalomban. Idők múltával a tudomány és technika nagymérvű fejlődésével új jelentéstartalmat nyert e szócska és ma már munkagépet, műszaki berendezést, esetleg egész rendszert jelent. Habár a robot az embertől függetlenül dolgozik, mégis az embert helyettesíti, ezért gépembernek is hívják. A robot erős, kitartó, szívós és inteligens emberek „hasonmása", vagyis helyettesitője az ipari termelésben, ezért ma már csaknem kizárólag ipari robotokról beszélünk. De miért is van szükség ilyen gépemberekre? — vetődik fel sokakban a kérdés —, hisz így is nagymérvű a munkanélküliség a világban. A válasz kézenfekvő: vannak az ember számára veszélyes munkahelyek is, ahol számtalan baleset, betegség és egyéb veszély leselkedik a dolgozóra, vagy olyan munkahelyek is, melyek egyhangúságuknál fogva egy idő után fárasztóak, sőt egyszerűen elviselhetetlenek. Vannak munkahelyek, ahol csak védőfelszerelésben lehet munkát végezni, pl. olvasztókemencék, égetőkemencék mellett, a vegyi üzemek nagy részében vagy a víz alatt, és gondoljunk csak az atomerőművekre vagy akár az űrkutatásra. A munka humanizálása mellett a robottechnika alkalmazásának egyik nagy előnye a termelés hatékonyságának, a termékek minőségének emelése, és ami napjainkban szinte korparancs: a munka termelékenységének nagymérvű növelése. Az első ipari robotok 1954-ben láttak napvilágot. Komolyabban az Amerikai Egyesült Államokban kezdtek velük foglalkozni és a Ford Motors cég 1962-ben állította munkába az első gépembert. A kezdeti stádiumban még nagyon gyér volt az érdeklődés, mivel a termelés akkori színvonala és szerkezeti felépítése még nem igényelte az effajta változtatást. A hetvenes években már ugrásszerűen nőtt az érdeklődés a robottechnológiák iránt. Tudjuk, hogy egy-egy új technológia bevezetéséhez, elsajátításához, elterjedéséhez néha 20—30 évre is szükség van, így ennek az ágazatnak is fényes jövőt jósolhatunk. A termelés robotizálásának legmagasabb fokával Japán rendelkezik, annak ellenére, hogy ide az első gépembereket Amerikából telepítették 1967-ben. Japánban több mint kétszer annyi robot dolgozik, mint az „őshazában". Főleg az autó és elektrotechnikai iparban, az öntödékben és a fémmegmunkálásban. Korszerű gyárak épültek itt, ahol már „robotok gyártják a robotokat". A Szovjetunióban a hatvanas évek végén kezdődtek a robotikával kapcsolatos kutatások. Az ipari robotoknak több mint száz alaptípusát fejlesztették ki, beleértve az inteligenciakutatás rendszereit is. A további kutatás, fejlesztés tervszerűen folyik és főleg a robotok moduláris rendszereinek kifejlesztésére irányul. Hazánkba az első robotokat 1974-ben importáltuk. A „Versatran 500" elnevezésű „gépemberek" a Kassai (Košice) Műszaki Főiskolára és a Mladá Boleslavi Autógyárba kerültek. Csehszlovákiában 1976-tól foglalkoznak behatóbban a robotkutatással, -fejlesztéssel és -gyártással. Ekkor lett a Prešovi Fémipari Kutatóintézet (VUKOV Prešov) ezeknek a kutatásoknak a központja. A VUKOV dolgozói azóta fáradhatatlanul és — rögtön tegyük hozzá — eredményesen tevékenykednek, ennek köszönhető, hogy Csehszlovákia a KGST keretén belül e progresszív irányzat egyik jelentős képviselője lett. ’ Hazánkban kormányszinten foglalkoztak a robotizálás fejlődésének felgyorsításával. így született meg a 07-es állami célprogram. A szövetségi kormány elnökségének 211/ 81-es határozata irányozta elő a robotizálás fejlesztésének távlatait a hetedik ötéves tervidőszakra. E határozat értelmében a távlati kutatásnak és fejlesztésnek három lépcsőben kellett megvalósulnia. Az első (1975—80) az ipari robotok típussorozatának kutatását és fejlesztését tűzte ki célul, súlyt helyezve a sorozatgyártásra is. A második lépcső (1981 —85) az adaptív ipari robotok első képviselőinek kifejlesztését célozta különös tekintettel a KGST tagországok közös programjaira. Hazai viszonylatban minimálisan 3 000 ipari robot és 1 500 automatizált technológiájú munkahely üzembehelyezésével számolt. A harmadik lépcső (1986-tól) az inteligens ipari robotok fejlesztésére helyezi a súlyt és a KGST tagországok együttműködésének további elmélyítését szorgalmazza, főleg a gyártásszakosítás terén. Az automatikus gyártási rendszerek működéséhez elengedhetetlenül szükséges szállítóutak, érzékelők továbbfejlesztését is tervbe vették. Ugyanakkor az ipari robotok szélsőséges körülmények között történő felhasználására, nem gépipari jellegű alkalmazására is gondoltak. A 07-es állami célprogram, melyet a 151/82-es kormányrendelet is megerősített, célul tűzte ki, hogy a 3 000 ipari robot és manipulátor bevezetésével a termelő és nem termelő szférában 5 500 munkaerőt takarítsunk meg. Szlovákiában a fiatalok is csatlakoztak e széles körű program teljesítéséhez és védnökséget vállaltak a manipulátorok és robotok továbbfejlesztése és a termelésbe való gyors bevezetése fölött. A termelés további automatizálása és robotizálása, az ún. rugalmas termelési rendszerek létrehozása a KGST tagországok 2000-ig szóló műszaki-tudományos programtervezetének második kiemelt irányzata. A KGST tagországok szoros együttműködésének szép példája a „Robot" elnevezésű csehszlovák—szovjet műszaki-tudományos társulás, amelynek Prešov a székhelye. Nálunk a robotizálás továbbfejlesztése a nyolcadik ötéves tervidőszakban a 05-ös állami célprogramban fogalmazódott meg. Ennek értelmében a következő öt évben 7 000 ipari robotok állítunk majd munkába és összesen 3 750 robotokkal felszerelt munkahelyet hozunk létre. Stratégiai céljaink: a végtermékek minőségének javítása, a nehéz körülmények között végzett munka robotokkal való végeztetése, az ipari robotok és a velük felszerelt munkahelyek további összetevőinek minőségi javítása és a nem gépészeti technológiák, robotizálása. Ezeknek a céloknak a gyors megvalósítását szolgálja a „Robotech" társulás, melyhez ezidáig 33 tervező, gyártó, karbantartó és egyéb üzem csatlakozott. Végezetül lássuk a robotkutatás és -fejlesztés hazai helyzetképét. Kezdetben csak az elektrotechnikus, pneumatikus vagy hidraulikus meghajtású manipulátorokat gyártottuk, majd ezek továbbfejlesztett változatait, az egységesített manipulátorokat. Ezek teherbíróképessége 160 kg-ig terjedt, és közülük több csehszlovák—szovjet Ttözös kutatás eredményeként született. Legismertebb képviselőik az AM 1T, AM 5, MTL 10, M 40, AM 20, UM 160. A második generációt az ipari robotok képviselik, melyek főleg programvezérlésű forgácsológépeket, megmunkálógépet, hegesztöberendezéseket, öntőgépeket stb. szolgálnak ki, vagy automatikus gyártási rendszerek egy-egy elemét alkotják. A típussor képviselői a PR 4, PR 16P, PR 32E, M63. Ezek sokkal mozgékonyabbak, mint a manipulátorok — tehát több szabadsági fokkal rendelkeznek —, teherbíróképességük pedig 63 kg-ig terjed. Ezen kívül más speciális célra készült robotokat is ide sorolunk. A harmadik generáció képviselői ebben az évben kerülnek a termelésbe. Ezek az ún. adaptív ipari robotok, melyek már inteligensebbek, ami azt jelenti, hogy olyan érzékelőkkel vannak ellátva, melyek lehetővé teszik a munkadarabbal való manipulációt akkor is, ha az nem a pontosan meghatározott helyen van a tárolóban vagy a munkahely bármely programozott pontján. Főleg az anyagmegmunkálásban, a pont- és ívhegesztőben használják majd őket. A kifejlesztett és legyártott prototípusok a következők: APR 2,5; SPR 10; APR 20, APR 40. Ma már nem csupán egy bizonyos munkahely robotizálására törekszünk, hanem egész gépsorok, rendszerek kifejlesztésére, tehát ún. automatizált termelési rendszerek kiépítésére, amelyek moduláris rendszerek és az együttműködés megkönnyítése végett egységesítettek. A robotok fejlesztésén kívül fontos helyet foglal el a vezérlőegységek, érzékelők, szállítóutak és a perifériális berendezések kutatása és fejlesztése is. POLGÁRI LÁSZLÓ 16
