A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
(1901*1943) ron. Ásója nyomán piros, barna, kék, fehér, fekete kövek kerültek felszínre a föld belsejéből. Sima és lyukacsos, kerek és szögletes kövek. Néha kövecskéket vitt haza leánykáinak Jano. Más apák is kövekkel kedveskedtek gyermeküknek. A gyerekek tiszta kedve új játékot alkotott. Nevet kaptak a kövek. A feketék, amelyekben aranyként vékony erekben fém csillogott, generálisok lettek, a kékek, amelyekben fehér kristályok látszottak, ezredesek, a pirosak hadnagyok, az egyszerű sárgák bakák. Egy generális húsz bakát ért. Azért a régi értékek is megmaradtak: egy rézgombért négy generálist lehetett kapni. Ingadozott a kövek árfolyama, akár a részvényeké a börzén. Még háborúságot is okozott. Nap nap után összeverekedtek a gyerekek a faluban. Közel volt Jano a földhöz, új gondolatokat ébresztett benne. Föld. Paraszt. Nem lehet elválasztani a kettőt egymástól. Parasztok. Azelőtt megvetette őket, valahogy lovakhoz hasonlította, akik nap nap után ugyanazt a szekeret húzzák. Erőlködtek, akár a lovak, és a szaguk is lószag volt. Király volt ö hozzájuk képest! Végtelen volt a fatörzs kezei alatt, végtelen volt munkája is. nem függött naptól, esőtől, szárazságtól. A gatter mindig tudott dolgozni. Vasárnaponként gondtalanul élhetett, azt tehette, amit akart, a parasztok pedig ezalatt ünneplőben a földjeiken jártak, kóstolták a földet, az eget nézték, remegve a termésért. És éjszakánként nem tudtak aludni, mert arra gondoltak, hogy jaj. Istenem, jég verheti el a termést. Aztán egyszerre csak vége lett a fatörzsnek, vége lett a munkának. Tétlenül, munka nélkül folyt az élete, a parasztok pedig még mindig dolgoztak. Parasztok. Igáslovak. Arra gondolt, kár, hogy az apja eladta a földjét, ha nem adta volna el, mily jó is lenne dolgozni rajta. Mert a munka madár, elrepül, a föld tehén, szelíden legelészik. — Jó volna parasztnak lenni! Irigyelte Jano a parasztokat. Pedig most volt munkája. De nem örülhetett neki, mert arra gondolt, hogy amióta megállt a gatter. már hányszor esett meg vele, hogy munkájától elkergették. Ki tudja, mikor kell majd itt is letennie az ásót?! Kegyetlenül becsapottnak érezte magát, nem hitt már a munka végtelenségében. És a munka megváltoztatta a környék képét: új formákat alkotott, kemény, egyenes Vonásokat rajzolt a földbe, a dolgok véletlen rendje helyén szándékos rendet teremtett. Néha mintha fellázadt volna a föld, megindult, töltések csuszamlottak meg, árkok dőltek be. de hiába, béklyóba volt már verve: acélbéklyók voltak a sínek és a föld testén. De nemcsak a környék változott meg, megváltozott a munka is. Kezdetben vékonyka hangja volt, vinnyogott, akár a csecsszopó. de mélyült, fiú lett, legényke, sudár legény, dübörgött, akár a haragos férfibeszéd. Az emberek is megváltoztak. Munkanélküliségtől puhára vert emberek kezdték meg a vasútépítést: gondolatuk alázatos volt, akár a hívők imája Istenük árnyékában. De a munka haladásával kihullott az alázat lelkűkből, farkasfoguk nőtt a bárányoknak, gondolatuk merész lett, nem állott meg Isten és ember előtt. Napirenden voltak a rossz munkaviszonyok elleni apró. egyéni lázadások. RAVASZ JÓZSEF Újra eljön SOÓKY LÁSZLÓ A tó tükre csöndcipőben mégsem nesztelen itt marad a jegenyesor fáin zöld arcán pír itt a tavasz hányadik utód tér vissza hozzám ? elfogy az árnyék a madárerődítmény lehull valami mégis megmarad bennünk: kezdet újra kezdet... A lehalászott tó foncsorát vesztett tükör. Belenézve a tükrön túli dolgokat látod, ami nem más, mint a tükör vallomása. Leginkább egy szürke kiskutyára hasonlít amelyet szétlapított a hatalmas dömper. De kivirágozhat-e valaha is a tükör úgy, mint a tó, vagy akár a kiskutya ? A választ talán az a kopott sirály tudhatná, amely a kőangyalka fején emésztve most a viharos tengerről álmodik. De megmondhatná a vak öregember is, aki a bokor túloldalán ült midőn a szeretkezés neszei átjárták az erdőt, s aki most a zsilipakna pereméről beleszédült a vágyakozásba. Múltidejű lehetőség. Csotó László: Metamorfózis (hideg tű, 1985) FELUNGER KAROLY Chaplin cipőfűzői hallgatunk mosolyog raitunk a csönd úgy ahogy vagyunk úgy ahogy létezünk minden egyéb szépséghiba SÁNDOR KÁROLY Leltár Gyűlés értekezlet egyre megy volt három Kávé cigaretta három meg vagy harminchárom ötlet okos három Éjjel van egy óra vagy talán már három Ki tudja hol lehet szememről az álom 15
