A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
Gaal Erzsébet és Jordán Tamás az Embriók című filmben. (Rendező: Zolnay Pál) A Visszaszámlálás című film egyik kockája (A képen: Eperjes Károly és Deklava Jenő: rendező: Erdöss Pál) NAoťTŕr ' A FILM A filmművészet iránt érdeklődök nyilván tudják: alig múlik el hónap anélkül, hogy hírügynökségi jelentésekből. szaklapokból, helyszíni tudósításokból ne értesülnénk az új magyar filmek sikeres külföldi fesztiválszerepléseiről, vagy egyéb szakmai bemutatóiról. A nemzetközi filmszakma elismerésének hátteréről, a kortársi magyar filmművészet világszerte tapasztalható híréről és a szomszédos ország filmgyártásának néhány műhelytitkáról Szabó B. Istvánnal, a Hungarofilm Vállalat igazgatójával beszélgettünk. — Bevezetőben arra kérem: röviden mu- ' tassa be olvasóinkanak az Ön által irányított vállalatot — A Hungarofilm februárban ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Alapvető küldetése a magyar filmek nemzetközi kapcsolatainak fenntartása és ápolása. Ennek gyakorlati teendői lényegében három feladatcsoportban összegezhetők. Elsődleges feladatkörünk a kereskedelmi kapcsolatok, azaz a filmexport és a filmbehozatal irányítása. Hasonlóképpen fontos kötelességünk a nemzetközi filmkapcsolatok gyakorlati lebonyolítása; harmadsorban pedig a több oldalú együttműködést igénylő produkciók szervezésével, tehát a koprodukciók és a filmgyártási szolgáltatások biztosításával foglalkozunk. — Milyennek ítéli meg a magyar filmművészet jelenlétét a nemzetközi filméletben? — Nyugodtan, minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy a magyar filmművészet nemzetközi tekintélye nagyobb, mint az az ország lélekszámából és a magyar filmgyártás méreteiből következne. A filmszakma vezetése, a filmgyártók és persze a Hungarofilm is sokat tesz azért, hogy a magyar filmeket minél több fesztiválon, filmhéten, retrospektív vetítésen ismerhesse meg a világ. Tavaly például 105 nemzetközi filmfesztiválon több mint 400 magyar film vett részt, és szép számban nyertek dijakat is Cannes-tól Moszkváig, vagy Tokiótól Chicagóig. Az elmúlt évben, fesztiválszerepéseinken kívül, csaknem 500 magyar filmhetet és bemutató sorozatot szerveztünk a világ mintegy 60 országában. Természetesen, e számszerű adatokba a rövidfilmek is beleszámítanak. Vállalatunk, illetve az egész magyar filmszakma eredményességében sokat jelent a külföldi magyar intézetek, közöttük például a prágai Magyar Kulturális és Tájékoztató Központ közreműködése. — Szavaiból úgy tűnik, mintha a Hungarofilm — külkereskedelmi vállalatként — az erkölcsi sikerrel is megelégedne ... — E kérdést talán oly módon pontosíthatnám, hogy olyan külkereskedelmi vállalat vagyunk, amelyik erkölcsi sikerre is törekszik. Rendkívül fontosnak tartjuk filmművészetünk jó hírnevének kialakítását, hiszen kevés dolog van a világon, ami az érdeklődők ennyire széles körét érintheti. Egy rangos filmfesztiválon bemutatott jó és érdekes filmről pár napon belül a világ több száz újságjában jelenhet meg beszámoló, több tucat rádió- és tévétársaság adhat róla hírt. Ennek kapcsán természetesen nemcsak a filmet, hanem a szóban forgó alkotás készítőinek országát is megemlítik. Ilyen mértékű nemzetközi visszhangot más termékkel bizony nehéz lenne megszerezni. — E sikerek hátterébe vajon akadnak-e akadályok, amelyek megnehezítik a magyar filmexportot? — Való igaz. hogy filmeink többsége inkább a szakmai, mintsem a kereskedelmi szférában arat sikert. De ez a gond nemcsak bennünket sújt, hanem a kisebb nemzeteket, kisebb filmgyártókat általában. Lényegében mindazokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak szuperprodukciókban gondolkodni, akinek nincs módjuk reklámcélokra dollármilliókat költeni. A nyugati országokban egyre nehezebb feladat filmjeink hálózati forgalmazása. Ezért ősszel, a Budapesten tanácskozott európai kulturális fórumon, pontosabban annak filmes szakbizottságában szintén sok szó esett a kulturális cserék feltételeinek javításáról. A többi szocialista országgal közösen, mi is elítéljük azt a korlátot, amely eszméink és műveink szabad terjesztésének szab gátat a nyugati országokban. Nálunk ugyanis valóban a legszélesebb közönséghez jutnak el ezeknek az országoknak a filmjei, így jogosan szólhatunk elsősorban a szocialista országok filmjeit sújtó hátrányos fogadtatásról náluk. — Melyek azok a területek, ahova mindezzel együtt rendszeresen eljutnak a magyar filmek? — A nem kereskedelmi forgalmazás keretében, tehát a filmklubokban, művészmozikban. különböző kulturális intézmények filmbemutatóin szívesen látott vendégek vagyunk a világ valamennyi sarkán. Jó lenne, ha a jövőben a moziműsorok plakátjain is gyakrabban tűnhetnének fel a magyar filmek címei. Természetesen külön kell szólni a szocialista országokról. A kölcsönös filmátvétel velük többnyire kiegyenlített, ami igen sokat jelent filmművészeteink kölcsönös megismerése, értékeinek cseréje területén. — Jelenleg hány film készül Magyarországon évente? — Számszerint, legalábbis az én véleményem szerint, kevés; bár ebben a gazdasági lehetőségek szűkülése is szerepet játszik. Ebben az esztendőben a magyar filmgyártás négy stúdiójában valószínűleg 16 új játékfilmért készítünk. Ezt a dokumentum-, illetve a rövidfilmek, valamint a tévével közös gyártású játékfilmek egészítik majd ki. — Miként vélekedik a koprodukciós munkák létjogosultságáról? — Nézetem szerint a formális koprodukciókat kár erőltetni. Viszont ha egy film sajátos jellege, témája, környezete megkívánja a nemzetközi együttműködést, akkor valóban ebben a formában ajánlatos elkészíteni. A szlovák és a magyar filmesek között most is folynak például a tárgyalások egy Mikszáthnovella filmre vitelének lehetőségeiről. Ennél is lényegesebbnek tartom azonban, hogy a barrandovi és a kolibai stúdiók, illetve a MAFILM között valóban rugalmasak a napi Major lamas a Csak egy mozi című hímben (Rendező: Sándor Pál) kapcsolatok, ami a kölcsönös szinészcserék, vagy a műszaki szolgáltatások folyamatosságában nyilvánul meg. — Mi áll a kortársi magyar filmművészet tematikai érdeklődésének központjában? — A mindennapi élet, a valóság értelmileg és érzelmileg is megérthető ábrázolása. A magyar film az elmúlt két-három évtized során őszintén szembenéz gondjainkkal és társadalmilag, történelmileg komoly kérdéseket dolgoz fel. Fesztiváldíjaink gyarapodása szintén tanúsítja, hogy kritikus, erkölcsileg is figyelemre méltó filmművészetnek számit a világban. — Úgy érzi, hogy nagy tét a film ? — Nagyon nagy. Képes a legnemesebb és legmélyebb tartalmak, az időszerű társadalmi kérdések, vagy akár az egész emberiség döntő sorskérdéseinek hatásos kifejezésére. Ezért óriási felelősség a filmkészítés, hiszen a világ számtalan vetítőtermében naponta több millió kilométernyi filmszalagot pergetnek le — sok millió nézőnek. Nem mindegy hát, hogy milyen tartalmakat fejeznek ki a vásznon pergő képsorok. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy a mozinézők többsége a fiatal nemzedékhez tartozik, akkor azt szintén látnunk kell, hogy a filmművészet az új generáció erkölcsi világlátását is befolyásolja. Ez pedig valóban komoly tét. MIKLÓSI PÉTER (Archívumi felvételek) 11
