A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
... Adódnak az életben olyan események, amelyeket tanácsosabb volna meg sem élni; ám ha már megtörténtek, úgy a legjobb mielőbb túl lenni rajtuk. Azokra a váratlan, jobbára veszélyes szituációkra gondolok, amelyeket a rendőrség közbelépése nélkül aligha volnánk képesek önerőből megoldani. Ilyenkor — vagy mások szorult helyzete láttán — nyúlunk a telefonkagyló után, hogy kitárcsázzuk a rendőrség készültségi akciószolgálatának országosan érvényes hívószámát: az egy-öt-nyolcat. A vonal túlsó végén, az illetékes rendőrségi körzet ügyeletén, többnyire egy hatalmas, mondhatnám pultszerű műszerasztal előtt veszik föl a hívást: — Itt a 158-as, hallgatom ... Kagylóemeléskor egy automata bekapcsolja a magnetofont, az minden bejelentést, segélykérő telefont rögzít, de felveszi a vaklármát vagy a beugrató hívásokat is. Ezenkívül rendszeresen naplózzák a hívásokat. A bejelentés után mindig a helyszínhez legközelebb cirkáló kocsit utasítják, hogy hová menjen. 22.00 ÓRA A sárga-fehér, VB-feliratú rendőrkocsi első ülésén egy rendörzászlós, az autó parancsnoka, a volán mellett egy - főtörzsőrmester, a hátsó ülésen pedig egy újságíró ül. A főtörzsőrmester bekapcsolja a motort, indulunk. — Azt hiszem, ma csöndes éjszakánk lesz — mondja a zászlósi rangban szolgáló altiszt, akit azért érdekel a rendőri munkának ez a területe, mert a jövőben nyomozótisztnek készül. És hát hol szerezhetne leendő munkájához alkalmasabb tapasztalatokat, mint épp az „élet sűrűjében". — Általában péntekenként, azután ünnepek előtt és a hónap eleji fizetésnapokon. Szlovákia fővárosának utcáin éjjel-nappal több URH-s járőrkocsi cirkál. Állandó összeköttetésben vannak a városi rendőrkapitányság diszpécserközpontjával. Minden kocsinak megvan a saját körzete, a kijelölt területe, és menet közben riasztják őket a helyszínhez. A mi kocsink ezúttal nem kap körülhatárolt területet, lényegében oda mehetünk, ahol valami érdekes történt. 23.00 ÓRA Autónkkal egyelőre cél nélkül araszolgatunk az utcákon. A Zoch utca és az egykori Zsidó utca, a mai Óvárosi út (Staromestská) közepe táján poroszkálunk éppen, amikor a főtörzsőrmester hirtelen beletapos a fékbe és jobbra húzza a kormányt. Kocsink oldalát szinte súrolja egy, a helyi közúti aluljáróból előbukkanó piros Škoda. Bevág elénk, aztán szemrebbenésnyi idő múlva balra indexel és az ellenkező menetirányba fordul. — Pedig itt záróvonal jelzi, hogy tilos menetirányt változtatni — bosszankodik járörkocsink parancsnoka. — Mint aki nem fér a bőrébe! Valóban: az ámokfutó meglódul, most már irányjelzés nélkül kitér a forgalmi sávból, egy előtte haladó Trabantot az Április 17 - a Közbiztonsági Testület napja
