A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
1. A fagazdaság Akadt még jócskán dolga a jéggel Mátyásnak az idén. Sőt! Csaknem egy hónappal később Gergelynek és Krisztiánnak is, akiknek nevét március derekán mutatja a naptár. Ottjártunkkor kiváltképp megtapasztalhattuk ezt azokon a síkosból latyakossá átváltó, majd alkonytájt ismét deresedő utakon, amelyek a túróéi medencében, a Mártoni Havasok (Martinské Hole) fabirodalmában a sípályákhoz, az etetőkhöz, az erdészek és favágók munkahelyeihez vezetnek. Nem holmi lóbuktató utak ezek, hanem a hegyoldalak leszeletelésével nyert szerpentinek, melyeknek szinte minden kanyarjában az erdei emberek keze nyoma is ott van. Egy mondatban, kőtáblába vésve, ott is áll ez az egyik kanyarulatban: „Erdészek tervezték — erdészek építették." Prédikálószéknek (Kazateľnica) titulálják azt a mostani úticélunkat, ahová a Turiec-patak völgyén fölautózva eljutunk, s ahol favágók melegszenek, reggeliznek éppen. Fa és fa mindenütt. Gyertyánok, tölgyek, bükkök egyaránt akadnak. Veszelszki Antalnak a XVIII. század végén megjelent könyvecskéjéből azt is megtudhatni, hogy melyik fafaj mire való elsőrangúan. így a túróci erdőkben termett tölgy például ilyetén kívánalmaknak felelhet meg:.......a fájja mind tűzre mind épületre jó. Sött a terhek elviselésére, hajók, hámorok, prések és több kéz-mívek fel-állítására a leg-elsők..." A bükkfáról annyit olvashatunk ebben a hovatovább két évszázada megjelent műben, hogy épületre nem, de „kiváló szekér-oldalnak, kerék-küllőnek, rúdnak, tzipő-sarknak és kenyér-sütő-lapátnak." — Amit most vágunk, száz éven felüli fa — szólal meg a tarisznyából reggeliző társaság legidősebb tagja, aki egyben arra is a leghivatottabb, hogy a múltba tűnődjön, hogy fölsorolja az elmúlt harmincharmincöt esztendő megannyi változását. A hajdani tíz-húsz kilométeres gyaloglásoktól kezdve az autóbuszkorszak beköszöntéig, avagy a fejszétől a motorfűrészig megtett utat. Ezek a gépek játszották a legdöntőbb szerepet abban, hogy az évi 90 ezer köbméter fa kivágására ma hetven ember elegendő. Valamikor ugyanis négyszáz fuvaros és kétszáz favágó végzett annyit, mint most hetvenen. Sőt! A fuvarosok zöme el is tűnt, helyükre traktorok, vontatók álltak. Az erdőgazdaságok dolgozói között egyre többen vannak az olyanok, akik már erdőgazdasági szakmunkásképző intézetben tanulták — mondjuk — a Styhl fűrész kezelését és a többi favágói, helyesebben fakitermelői tudnivalókat. A Prédikálószék környékének gazdája: a kassai (Košice) származású Madas Gábor pedig főiskolán sajátította el az erdészeti teendők elméleti tudnivalóit. Persze, a több ezer hektárnyi erdőséget felölelő munkahelyének faállományát már csak a terepen ismerhette meg; bár ehhez biztos eligazítást nyújtanak azok az üzemtervek, amelyek a fásítások, telepítések s az ehhez helyet csináló fakitermelések menetrendjét szabják meg. Tehá^ az erdő fogalmába beletartozik ugyan a turizmus, az üdülés, ám összeegyeztethető velük a vadászat és a fakitermelés is. Jóllehet, kétségkívül ellentmondás rejlik akár az autós és a gyalogos turisták, akár a kirándulók és a vadászok, akár az erdőgazdálkodás és a tájfejlesztés között. De azt is Madas Gábortól jegyeztem föl, hogy az egyensúlyozás mindeme kívánalmak között szintén az erdőgazdaságok irányítóinak tennivalója ... Már amennyire módjuk nyílik erre a környezetszennyezés mai gondjainak sűrűjében. 2. Ibolya és konzervdoboz; avagy az erdő hármas haszna Közismert, hogy erdeink egy részének valamely védő cél kielégítő ellátása az elsődleges rendeltetése. Az erdő faállománya — megfelelő fafajokból és szerkezetben — a forrásokat, a gátakat', a folyók partját óvja. Védi a talajt a szélfúvástól, az erős kiszáradástól. Nem kevésbé lényeges szempont, hogy egészséges testű, megfelelően táplált vadállomány szintén csak körültekintően nevelt erdőkben élhet. Mindez az erdő elsődleges) haszna. A második a fakitermelés, elvégre a különféle iparágak rengeteg fát fogyasztanak. Növekvő szükségleteinket hazai erdők fedezik, bár fakitermelésünk akkor lenne valóban gazdaságos, ha a mainál jóval több jutna belőle kivitelre is. Az erdő harmadik haszna pedig a városiasodás, a gépek számának növekedésével, illetve a vegyszerek mind kiterjedtebb használatával függ össze. Az manapság már a középiskolai tankönyvekben is megtalálható, hogy az erdőknek — különösen a nagyvárosok közelében — igen jelentős szerepük van a környezetvédelemben. Faállományuk megszűri, s így erősen csökkenti a zajt, tisztítja a levegőt. Érthető hát a törekvés, hogy gyarapodjon a városközeli erdők száma, valamint az a szándék, hogy a nagyobb települések magától értetődően kapjanak zöldövezetet is. Az erdők ugyanis — köztudomásúan — felbecsülhetetlen értékű oxigéntermelök. Erdészeti szerveink elsőrendű kötelessége ezért, hogy rendben tartsák és a lakosság fogadására alkalmassá tegyék az erdőt. Hogy ez nem mindig s nem mindenütt sikerül hiánytalanul, az nem feltétlenül az erdőgazdálkodó szervek hibája. Ebben részint a látogatók fegyelmezetlenségének, részint az ipari termelés növekedésével arányosan gyarapodó környezetszennyezésnek egyaránt szerepe van. Ez utóbbi megállapítás számokkal, adatokkal is bizonyítható. Hazánkban eszerint 1970 óta csaknem kétszeresére növekedett a légszennyezés, a vízszennyezés mértéke 12
