A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
pedig 25—30 százalékkal nőtt. A Cseh-Morva-fennsikon hektáronként 27 kilogramm kén- és kénvegyület szennyezi évente a termőföldet, e szennyezés a hőerőművek közelében a 110 kilogrammot is eléri. A környezetre ártalmas anyagok legnagyobb része égéstermék, aminek csaknem a fele származik az erőművekből. Mintegy harminc százalék a többi ipar „részesedése", a maradék pedig a háztartások és középületek fűtésének, illetve a közlekedésnek tulajdonítható. E körülmények tudatában érthető, hogy hazánk tetemes összegeket költ a környezetszennyezés megfékezésére, de társadalmilag szintén széles körű munka folyik a környezetvédelem hatékonyabbá tételére. Odafigyelni erre — ez már mindannyiunk ügye és kötelessége, hiszen az országjáró riporter számára nem szokatlan látvány, hogy egyik-másik autós az élő vizekben mossa kocsiját, vagy a folyókba önti a fáradt olajat! De szolgálhatok egyéb példákkal is. Az erdőt járva ibolyát, gombát, fenyőtobozt kutat a szemünk; ám a tekintetünk sokkal inkább megcsonkított fákra, elhányt szemétre talál. A szellő málló papírt kerget, lábunk alatt rozsdás konzervdoboz nyikorog, s bármerre is pillantsunk, szinte mindenütt műanyagból vagy üvegből készült tárgyak henteregnek. A kisebbnagyobb települések közelében púpos kupacokban áll a háztartási és az ipari hulladékba hajdanában tisztavizű patakok medrét pedig lim-lom rútítja. Mindennek eltüntetésére, erdeink megóvására lényegében önnönmagunkban kellene nagytakarítást kezdenünk. Jelenleg mindenesetre úgy tűnik, mintha nem tudatosítanánk kellőképpen, hogy fa nélkül nem lehet, vele viszont — ki tudja mi okból — nem tudunk élni... 3. Az élet élni akar Az erdő maga az élet. Nemcsak szimbolikusan az, hanem a lehető legvaskosabb valóságban is. Élőlények szerves együttese, valóságos társadalma. Hasonló az ember alkotta társadalmakhoz, melyekben az újszülöttektől az aggastyánok nemzedékéig minden generáció megtalálható, s mindnek létfontosságú szerepe van. Az érintetlen erdő képes önmagát megújítani, akárcsak az egészséges család; létrehozza és fölneveli utódait, kivénhedt s életképtelen egyedei pedig saját porladó testükkel válnak az új élet forrásává. Sajnos, elmúlt már az a világ, amikor a Föld erdei zavartalanul tudták véghez vinni ezt a csodát. Az emberiség alaposan megbolygatta az erdők, az egész természet születésének és halálának körforgását. Az erdőségek sorsa az utóbbi évtizedekben vált igazán figyelmeztetővé, amikor nem számolva a következményekkel — a környezetszennyezés mértéktelen elburjánzásával — fosztogatni kezdtük saját életünk forrását. Aki látott már halott, kiégett erdőt, tudja, mit értek ezen. Az ilyen erdőben alig van nyoma az életnek. A fák tetemei kusza összevisszaságban borulnak a kiszikkadt földre, madárdal helyett már csupán a fatörzsek utolsó roppanásai törik meg a csöndet. A haldokló erdőben már nem él meg a vad, a földben alig lel táplálékot a növény; a haldokló erdő már képtelen önmagát megújítani, de arra sem képes, hogy lélegzetével pótolja a levegő oxigénjét. Az erdőnek számtalan ellensége van, de ezek között is a leggyilkosabb a szennyezett levegő. A levegőt pedig az ember szennyezi. Az erdők védelme ezért nemcsak az erdészek, a mezőgazdászok, hanem valamennyiünk dolga. Az erdészek úgy mondják: nevelik az erdőt. A csemeték számára biztosítják az életteret, s gondoskodnak a már nem termő faállomány pótlásáról. Némelyik fajta erdő tovább él, mint az ember („amit most vágunk, száz éven felüli fa ..."), ezért az erdőnevelés az egymást követő generációk folyamatos feladata. Folyamatos és határidő nélküli. Vajon mi hát a mi szerepünk az erdönevelésben ? Elvégre mi „csak” sétálni, pihenni, felüdülni szeretnénk az erdőben. „Csak" meleget akarunk otthonainkban, „csak” nyaralót akarunk építeni az erdőszélen csobogó patak partjára ... Az erdő védelmében is „csak" annyi lehet a részünk, hogy nem élünk vissza az erdő kínálta kincsekkel, s nem teszünk bennük kárt. „Csak” annyit tehetünk, hogy gyermekeinket is arra neveljük, hogy ismerjék meg, szeressék, kíméljék, védelmezzék az erdőt. Akárcsak az életüket. MIKLÓSI PÉTER "1 ■fi KEDVÉS OL VASÓINK! Hetente három híres író, költő arcképét közöljük rövid, ismertető szöveggel. A kérdésre adott helyes válaszokat tiz napon belül, a versenyszelvénnyel együtt be kell küldeni a szerkesztőségünkbe. A megfejtők között minden héten két darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. Várjuk a megfejtéseket és sok szerencsét kívánunk szórakoztató játékunkhoz. Világhírű francia regényíró. 1836-ban merül fel benne a terv, hogy egyetlen, regényekre, elbeszélésekre osztott hatalmas műben foglalja össze a kor társadalmát. Regényeiben megmutatta, hogy az arisztokrácia hatalma letűnöben van, a társadalmi élet legfőbb mozgatórugója a pénz. A polgárság a vagyon utáni, hajszában elveszíti eszményeit. Regényalakjai az európai gondolkodás maradandó alakjaivá váltak. Kérdés: Regényei közül nevezzen meg egyet. A világ- és az orosz irodalom jelentős elbeszélője, drámaírója. Csehov hősei nem békéinek meg a sekélységgel, de nincs elég erejük ahhoz, hogy legyőzzék. Drámái külsőleg cselekménytelenek, az összeütközések a lelkek mélyén rejlenek, és hirtelen robbannak ki. Groteszk aláfestéssel árnyalja hősei pózolását, álmodozását. A XX. század csaknem valamennyi neves íróját befolyásolta. Kérdés: Nevezzen meg egyet művei közül. Népszerű cseh regényirónő, elbeszélő. Egyik legismertebb regényében saját ifjúkorát írja le. A főhős a nép erejét, biztonságát, derűjét jelképezi. Csodálatosak a cseh vidék természeti képei. Négy évszak keretében rajzolja meg a cseh népi világot. A mű stílusa nagy hatással volt a cseh realista prózára. Meséi is népszerűek. Műveinek alakjai számos alkotásra ihlették a cseh képzőművészeket. Kérdés: Mi a fent említett regénynek a címe? A 10. számú fejtörő nyertesei: Mészáros Sándomé, Dernő (Drnava) Kalina Gyula, Léva (Levice) BOŽENA NÉMCOVÁ (1820-1862) ANTON P. CSEHOV (1860-1904) HONORE DE BALZAC (1799-1850) 13
