A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-11 / 15. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: EMBERKÖZELBEN - BESZÉLGETÉS RÁCZ OLIVÉR érdemes művésszel Zolczer László: KÉREM A KÖVETKEZŐT Adamcsík Ferenc: MEGÉRI MEGNÉZNI Miklósi Péter: ÉJSZAKAI ŐRJÁRAT Polgári László: ROBOTOK A LÁTHATÁRON Trgo Imre: AZ „EMBEREVŐK" FÖLDJÉN Címlapunkon: Tavaszi kankalin Fotó: Valter Bistika A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Péterné Terjeszti a Posta Flíriapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VJ. poschodie tel: 522-72, 81^-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Ügy tudom, hogy eredetileg ' erdész szeretett volna lenni... — Igen, hosszú ideig élt bennem ez a vágy, mert nagyon szeretem a termé­szetet. De mozdonyvezető, festő is szeret­tem volna lenni és valahogy sosem álmodoz­tam arról, hogy főiskolát végezzek. Az érett­ségit megelőző időszakban semmi más nem akartam lenni, csakis hajós. És mert ez nem sikerült, az érettségi után segédmunkásnak álltam, míg aztárj találkoztam az egyik na­gyon jó emlékű tanárommal, Kindemay Edé­vel, aki tulajdonképpen a végső beleegyezé­sem nélkül intézni kezdte a főiskolai jelent­kezésemet. Aztán felvettek. A szüleim na­gyon örültek, hogy végre valamelyikünk ta­nulhat. Én talán kevésbé örültem, hiszen édesapámat akkor már leszázalékolták és egy szoba-konyhás lakásban lakott a csalá­dunk. Tudtam, hogy inkább a támogatásom­ra szorulnának, mintsem arra, hogy költsé­gekkel terheljem őket. Anyuka, ne dicseked­jen azzal, hogy főiskolás vagyok — mondtam az édesanyámnak — mert lehet, hogy előbb, vagy utóbb Ostravából kapnak tőlem leve­let... Aztán teljes ösztöndíjat kaptam és a tanulás is megtetszett. Szüleim, testvéreim önzetlenül segítettek s hatvanötben üzem­­gazdászi diplomával a zsebemben — betet­tem magam mögött a főiskola kapuját. Tele voltam ambíciókkal s immár nem hajózni, mozdonyt vezetni vágytam, hanem azt csi­nálni a gyakorlatban, amit elméletileg már megtanultam. Szerencsém volt, mert a kato­naság után odamehettem, ahol szívesen vár­tak. így lettem a balonyi szövetkezet első diplomás mérnöke. Nagyon élveztem a mun­kámat. Szerető, jóindulatú emberek bizalmát élvezhettem, ami lovat adott alám. Ekkor kezdtem dolgozni az ifjúsági mozgalomban is. — Emlékszem, amikor 1973- ban a békéi szövetkezet elnöké­vé választották. Andrássy Sán­dor volt az ország legfiatalabb szövetkezeti elnöke, s az is ma­radt évekig. — így volt és meg kell mondanom, hogy az ilyen bizalom szárnyakat ad a fiatal szakembereknek. Azt mondtam: ha meg­kaptam a tagság, a párt és a felső szervek bizalmát, akkor nekem bizonyítanom kell. Sikerült mozgósítani, családdá szervezni a tagságot. Sikerült az embereket meggyőzni arról, hogy a költségek csökkentésében óri­ási tartalékok vannak. Mert az az egy szövet­kezet tulajdonképpen két szövetkezet volt, egy név alatt. Béke és Olgya. Ami itt volt, az volt ott is és ez valójában dupla költségekkel járt. Meg kellett tehát változtatni a termelés rendszerét, ami persze korántsem volt köny­­nyű, hiszen minderről az embereket is meg kellett győzni. Sikerült. Rövid időn belül ki­magasló eredményeket értünk el. — 1981 végétől a békéi és a pákái szövetkezet egyesült a nagylégivel, amely ma. egyetlen ötéves tervidőszak után az or­szág legjobb mezőgazdasági üzemeinek mezőnyében szere­pel. Hogy csinálták. ..? — Én ezt az egyesülést a nagyüze­mi módszerek bevezetésének lehetősége miatt támogattam, mert három és félezer hektáron gazdálkodni más, mint a felén vagy a negyedén. Flogy mi van az eredményeink mögött? Mindez nagyon sok. rendszerezhető tényező eredménye, de az első és legdön­tőbb az ember. Mert a minőségi munka, a céltudatos agrotechnika vagy bármilyen más tényező nem önmagától van. Aki kigondolja és megvalósítja, az az ember — beleértve az ANDRÁSSY SÁNDOR mérnök, a nagylégi (Lehnice) efsz elnöke 1941-ben született Nagypakán (Veľká Paka). Apja vasutas volt öt gyermeket nevelt fel, anyja varrónő. Testvérei közül egyedül neki adatott meg a továbbtanulás lehetősége. Somorján, a magyar tannyel­vű középiskolában érettségizett. Ezt köve­tően segédmunkásnak állt, majd a nyitrai mezőgazdasági főiskola hallgatója lett, ahol 1965-ben kapott diplomát. A katonai szolgálat letöltése után a balonyi szövet­kezetben kezdett dolgozni, mint közgaz­dász. 1970-től a békéi (Mierovo) szövet­kezet főmérnöke lett, három év múlva pedig a szövetkezet elnöke. Időközben párttag lett, és különböző szinteken aktí­van dolgozott az ifjúsági mozgalomban, ahol a SZISZ központi bizottságának el­nökségi tagjaként is hosszú évekig tevé­kenykedett. 1980-ban került a nagylégi szövetkezet élére, ahol 1981-ben három szövetkezet egyesülésével már egy közös mezőgazdasági nagyüzem vezetőjeként folytatta munkáját. 1983-tól a nyugat­szlovákiai kerületi Pártbizottság Elnöksé­gének tagja, több közéleti tisztség viselő­je. 1981-ben a „Kiváló munkáért", 85-ben pedig az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetést kapta meg. éjjeliőrt és az elnököt, mindenkit. Az adni és kapni viszonya egy fontos viszony. Mi az embereknek úgy fizetünk, hogy bérezésünk a legjobb átlag közé sorolható. Van miből, mert az emberek is úgy dolgoznak, ahogy kell. Ez persze nem önelégültség. Tudjuk, mit lehet, mit kell javítani. Ugyanakkor a földnek is megadjuk azt, amit kér. Vizet, tápanyagot, talajművelést, modern technológiát s nem utolsósorban a tudományos kutatások ered­ményeit, illetve azok alkalmazását. Mindezt csak szigorú terv- és munkafegyelem mellett lehet megvalósítani. Mi ma egy modern mezőgazdasági üzem kialakulásának a folya­matát éljük, ami természetszerűen modem üzemszervezést követei, beleértve ebbe az egészséges kockázatvállalás módozatait is. Nagyon fontos, hogy az emberek a maguké­nak tudják azt, amiben részt vesznek. Ez garantálja a legkisebb terményveszteséget, a költségek effektiv eredménnyel járó csök­kentését, az eszközalap lelkiismeretes keze­lését, a beruházások ésszerű kivitelezését... Nagyon sok tényezőt sorolhatnék. — Hogyan telik el egy napja Andrássy Sándornak? — Most mondjam azt, hogy nem tudom? Hiába csinál az ember egy napi tervet, az menet közben változik, hiszen a problémák nem tervszerűen jönnek. Márpe­dig az irányítás egyik legfontosabb tényezője a problémák megoldása, ami a mezőgazda­ságban hangsúlyosan igaz. Itt ugyanis napi­renden jönnek a váratlan körülmények. Esik. amikor nem kellene és fordítva. Az esőt ugyan nem lehet megállítani, de pótolni igen. Ám ha esik, az ember akkor se nézze a fészer alól az esőt... Koránkelő vagyok, igyekszem elsőnek itt lenni, lehetőleg már hat óra előtt, mert hétkor már beindul az üzem, jönnek a telefonok, emberek állnak az ajtó előtt. Hogy mikor fejeződik be a munkanap? Azt sem tudom előre, csak akkor, amikor már befeje­ződött, ilyenkor pedig már nem nézem az órát. Ha meg akad némi szabadidőm, akkor legjobban sportolni szeretek. Valamikor va­dászni is szerettem, de most már nem telik rá az időmből, mert tetszik, nem tetszik, ott a rengeteg szakirodalom, amit követni kell, ott van a kandidátusi munkám, amit az idén szeretnék megvédeni, s nem utolsósorban az a néhány tisztség, amit ha vállaltam, becsü­lettel el is kell látnom. De ha lehet, egyetlen DAC-meccset sem hagyok ki. — És szeretek utazni. Bejártam számos európai országot, ázsiait, voltam Amerikában, Afrikában, igye­keztem mindenütt nyitott szemmel járni, ki­vált szakmai tekintetben. — A szövetkezet évzáró köz­gyűlését végighallgatva felje­gyeztem néhány adatot. 1985- ben 125 milliós értéket képvi­selt a teljesítmények összege s ebből húszmillió volt a tiszta nyereség. Sok ez. vagy kevés? — Eredményeinkkel szert tettünk némi tekintélyre. Szép volt a tavalyi nyeresé­günk, de az idén már kevés lenne. Ezért is terveztünk többet. — Annak ellenére, hogy most bevezették a biotechnológiát hogy enzimgyártással kezdenek majd foglalkozni, hogy ezenkí­vül is számos új. a nagyüzemi gyakorlatban még szinte forra­dalmian újszerű termelési tech­nológiát kezdenek alkalmazni? — Hát persze. Az eddigi eredmé­nyek mögött is hasonló tényezők állnak. Közismert, hogy milyen sikeres az évi két termést biztosító módszerünk vagy a len­cseprogramunk, melynek termelési rendsze­re iránt most külföldről érdeklődnek. Ha annak idején nem vágunk bele, most nincs belőle se kár, se haszon. Több ilyen példát mondhatnék azt magyarázandó, miért lehet­tünk tavaly elsők a búza és az árpatermelés­ben. Hogy miért kaptunk Munka Érdemren­det, miért lehettünk egyetlen termelőszövet­kezetként jelen mint kiállítók az Inchebán, vagy Moszkvában, hogy miért nyertük el az Aranysarlót az Agrokomplexen? — Elégedett ember Andrássy Sándor? — Ugyan, dehogy! A mezőgazda­ságra továbbra is nagyon komoly feladatok várnak, ugyanakkor nagyon nagyok a mező­gazdaság lehetőségei is. Ezt teljesíteni és ezzel élni csakis egyfajta egészséges elége­detlenséggel lehet, mert anélkül nem lehet előbbre lépni. KESZELI FERENC 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents