A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
CHRIS POLLACK CSIKOROG A SZELKAKAS — Ez tehát az a bizonyos új szökőkút — mondta mosolyogva és büszkén Benjamin Drewhurst, a villa gazdája a vendégeinek. — Valóban gyönyörű — vetette közbe Chris Walken, a fiatal ügyvéd, Cheryl, a házigazda leányának a vőlegénye. — Semmit sem láttunk, amikor befordultunk az ösvényre. Végül elhagytuk a kanyart és ekkor teljes pompájában elénk tárult ez a vízicsoda — lelkendezett Patricia Hill. — Bizonyára sokba kerül az üzemeltetése? — kérdezte az ügyvéd. — Semmiség — válaszolta Drewhurst. — Mindig ugyanazt a vizet használom. Éjjel pedig egyszerűen kikapcsolom a szerkezetet, de a szakácsnő már veri a gongot, uraim és hölgyeim — utánam! A vendégek és a házigazda az orgonabokrok között a villa irányába siettek. Drewhurst és a többiek a vacsoraasztalhoz ültek. Cal Brenner szemmel láthatóan nem sokra becsülte a házigazdát. Patricia Hill majdnem megkérdezte, hogy miért tűrik maguk között az olyan vendéget, aki nem tiázteli a házigazdát. Csak anynyit tudott róla, hogy időről időre megfordul a villában és ilyenkor egy hónapig marad a házigazda nyakán. Észrevette azt is, hogy úgy szórja a pénzt, mint a pelyvát. Drewhurst mintegy három esztendővel ezelőtt telepedett le a környéken. Az első pillanatban rokonszenvesnek találta. Cal Brenner egy esztendő elmúltával látogatta meg először. Patricia Hill még mindig szemrevaló, középkorú hölgy volt, aki abban reménykedett, hogy Drewhurst, akinek a felesége régen meghalt, végül is megkéri a kezét. Elhatározta magában, hogy már az esküvő napján kitessékeli a házból Brennert. A vacsora után az ügyvéd szólalt meg elsőnek: — Mit szólnak egy parti bridzshez? — Utálom a kártyát — húzta el a száját Brenner. — Hol a szolga? Megyek a szökőkúthoz. Mondják meg neki, hogy hozzon utánam egy üveg whiskyt. Benjamin Drewhurst, Cheryl, Patricia és az ügyvéd fél tizenegyig kártyáztak. Ekkor Patricia felállt és azt mondta, hogy hazamegy. Drewhurst természetesen elkísérte. Drewhurst azon az estén feltűnően jókedvűnek mutatkozott. Csery esküvője után azonnal feleségül veszem Patríciát, a gazdag szomszédasszonyt, gondolta. A nappaliban Jeremyvel, a szolgával találkozott. — Hol vannak a többiek ? — Mr. Walken néhány perccel ezelőtt távozott. Cheryl kisasszony visszavonult a szobájába. — Brenner visszatért? — Nem tudom, uram. — Lefeküdhet. Megkeresem Brennert ... és bezárom az ajtót. A szökőkutat kikapcsolta? — Fél tizenegykor. Drewhurst szórakozottan a szolga után nézett. Jeremy lassan átsétált az udvaron és eltűnt a roskatag melléképületben. A kővetkező pillanatban — kissé tántorogva — Brenner lépett be a szobába. — Elszórtam a pénzt, amelyet a múltkor adtál. Szükségem van még egy köteg fontra. — Nem adok — csattant fel Drewhurst. — Ebben az évben nem kapsz tőlem egy fityinget sem.- — Csak nem felejtetted el, hogy valamikor börtönlakó voltál? — Hallgass! — Attól tartasz, hogy meghallja a szolga? Vagy Cheryl meg a vőlegénye? A fickó alaposan elzöldülne, ha megtudná, hogy a nagyra becsült após szökött rab, aki okmányhamisítás miatt tíz évet kapott. Tele van pénzzel, én pedig... Számolj le az asztalra ezer fontot. — Nincs nálam annyi pénz. Adok egy csekket... ötszázra. — Holnap estig annyit adsz nekem, amennyit kértem. Értjük egymást ? Drewhurst válasz helyett öklével Brenner áliára csapott. Zuhanás közben a zsaroló beleverte a fejét a kandallóba és pillanatok múlva már halott volt. Vér nem folyt egy csepp sem. De Drewhurst látta a mély sebet Brenner halántékán. A falióra ekkor elütötte a tizenegyet. Megölte Brennert. Egy pillanatig sem gondolt arra, hogy megöli, és mégis megtörtént, amitől a legjobban rettegett. A rendőrség ujjlenyomatokat vesz tőle, és ekkor kiderül, hogy a ház gazdája szökött fegyenc. Megdönthetetlen alibire volt szüksége. Ezért elhatározta, hogy mindent úgy tervez el, mintha a gyilkosság — pontosabban : szerencsétlenség — nem tizenegy órakor, hanem jóval előtte történt, abban az időben, amikor a többiekkel a kártyaasztalnál bridzsezett. Megfordította a falon a kapcsolót és ezáltal működésbe hozta a szökőkutat. Ezután lerohant a parkba. — Brenner! — ordította — Brenner! Ez is beleillett a gondosan előkészített tervbe. Bement a házba, majd gumikesztyűket húzott az ujjaira és halkan becsukta maga mögött az ajtót; ismét a parkba sietett. A fészerből egy kocsit tolt ki, amelyben elhelyezte Brenner hulláját. A holttestet a szökőkút mellett hagyta. Elképzelhető, hogy Brenner részegen megbotlott és fejével előre zuhanva előidézte a váratlan szerencsétlenséget. A medence széle ugyanis éles. Az enyhe szellő magával vitte a vizft, és Brenner hullája hamarosan alaposan átnedvesedett. Hatvan percig működött a szökőkút. Éjfél után egy órakor Drewhurst kikapcsolta a szerkezetet. A nyomozást Fuller felügyelő végezte. Mit is állapíthatott meg? Brennert utoljára Jeremy, a szolga látta a vacsora után, fél kilenc körül. Időközben Drewhurst, Cheryl, az ügyvéd és Patrícia Hill a szalonban kártyáztak ... fél tizenegyig. Drewhurst hazakísérte Patricia Hillt. A szolga ezután kikapcsolta a szökőkutat. Az ügyvéd 10.40-kor távozott. Öt perc múlva a házigazda visszaérkezett. Cheryl és a szobalány elvonultak. Drewhurst Jeremynél a vendége után érdeklődött. A szolga lefeküdt. Félúton a ház és a szökőkút között Drewhurst hangosan szólítgatta Brennert és mivel nem kapott választ, azt hitte, hogy már ágyban van. A szobalánynak úgy tűnt, hogy tizenegy után az úr Brenner nevét kiáltozta. Egyszer... vagy kétszer. A holttestet másnap reggel Jeremy fedezte fel. A hulla nedves volt a szökőkút vizétől. Mivel a szökőkutat 10.30- kor kikapcsolták, biztosra vehető, hogy Brenner már a kikapcsolás előtt a medence szélén feküdt. Sok whiskyt ihatott, tehát esés közben beleverte a fejét a medence szélébe és a helyszínen meghalt. Minden arra mutatott, hogy Brenner 9.30 és tíz óra között szenderült a másvilágra, tehát szerencsétlenség történt. * Benjamin Drewhurst úgy érezte, hogy újjászületett. Brenner könyörtelenül zsarolta. Néhány nappal később Jeremy megszólította. — Szeretném, ha a háznak abban a szárnyában kapnék szobát, amelyben ön lakik. — Mit akar ezzel mondani? Megőrült? — Átkozottul könnyű az álmom és roppantul idegesít a háztetőn felszerelt szélkakas csikorgása. Azon az éjszakán a szél váratlanul megfordult és a csikorgásra felébredtem. Mindent láttam, uram, mindent. Drewhurst tanácstalanul nézett a szolgára. — Nem szólok egy szót sem a rendőröknek a szélkakasról — mondta fesztelenül a szolga. — Tartson meg örökre a szolgálatában és emelje fel a fizetésemet ... mondjuk a duplájára ... egyelőre. Az infláció ijesztő méreteket ölt, nem igaz? Fotó: Kontár Gyula V 23
