A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
Sellyéi József (1909*1941) sorból Jóska bácsi csupacsont, sokszor éhezett rongy kis teste a robotban. Felesége lefektette a kereszt tövébe, a már elrendezett, ért, telt kalászok szellőzizzenésen susogó kévéi közé. Nedves borogatásokat rakott a fejére, szemére, a hasára, a pipát a szájába dugta és ott hagyta nagy nyögések és káromkodások között. És azontúl két csókéhes némbernek vágtam a robotot a magam robotjával, és együtt kuncorogták a nevetésüket mögöttem. De én csak biztatgattam őket, hogy jöjjenek a nyomomba, és kezemmel a hunyó nap felé mutattam. Mert nyugaton már erösbödött a felhő, mely mögé lebukott fáradtan és dühösen, mert senki más meg nem adta magát neki a nagy törekvésben. Vagy a barázda végét mutattam és hogy mert kell, odaérünk, csak jöjjenek utánam a vágott rend nyomán. Nótázva és dalolva jöttek a nyomomba és örültek az életnek, a csóknak és a vigasztalan robotnak. És ime két cigánygyerek esett az égből közibénk, és közel hozzánk a kereszt felső kévéjére ültek és előszedték rozzant hangszereiket, hogy nótákat csaljanak elő a húrok és hullott könnyek alól. , A nótára már egészen megbolondult a két vad személy és azontúl ott táncoltak a zenére, a hegedű ritmusára. A két cigánylegény csak húzta a nótát, és csalta, csalogatta magához robotosaimat a táncba a szögként szúró tarlón. Hiába sikongott oda nekik kaszám zenéje, és hiába daloltam másfelé másféle nótákat; egyedül maradtam a robotban a határ földjén, egyedül a nyárban, az átokban, egyedül az ért búzában. Zsigmond Elemér felvétele tani, és végül kiderül, ráterelik a szót a felelősség elől menekülve arra. hogy az egyik tátrai hotelben azt a tanácsot kapták, hogy a Kisalföldön kóstolják meg a sült kukoricát, de ők nem tudják megsütni. Kiderül, hogy a kosztjuk konzervekből áll. Ez nekem nevetséges: konzerveket pakoltak egy élelmiszereket túltermelő vidék beutazásához. Egy lépésre állok tőlük a zöld gyöpön, és világok vágódtak közénk. Forradalom, irodalom és hamisan értelmezett nemzetiségi kérdés, ami nem lehet, mert csak osztálykérdés létezhetik. Két bankhivatalnok jött le a folyón északról délre és eltávoztak. Tavaly is jöttek, jövőre is jönnek, és eltávoznak. Konzerveken élnek és azt hiszik, éneklő faluk mellett és között utaznak; pedig a parittyás gyerekek állnak őrt tulajdonuk fölött, a kenyér fölött, csakhogy ők ezt nem látják. Hatvan éve, 1926. március 30-ikán született a jeles szlovák költő, Vojtech Mihálik VOJTECH MIHÁLIK GENEZIS A bölcsesség könyvét nem olvastam ki, most már nem is fogom. Kék magasokba tűnt kamaszkorom, legelők füvébe merült, a Vág zöld vizével áradó évei kamrába zárva alusznak. Auguruk tanítottak, hogyan értsem e világot a madarak rejtelmes röptét, ördögtől mint féljek, szentelt gyertyát gyújtsak, szentek arcába, görvé/ykórjába suttogjak reménytelen vágyakat, gyóntatószék rácsába e/követetlen bűnöket. Az ideiglenes, a változtathatatlan világról, pokláról a szabad észnek, s hogy mily nyomorult az emberi lényeg: ők tanítottak, az augurok. Tiltott könyvek viharától védtek éjszín reverendákkal, beborították nyugtalan lelkem, mert sejtett már valamit: a gondolat évszázados harcáról, kozmikus geometriáról, lázítók álmairól s az igazságról. Szívemmel is csak a korhatag lábú trónust támogatták volna, melyen ott bóbiskol a közömbös isten. Az űrrepülésnek korszakában, mikor a hatalmas anyag már végre kikezdi a te/evény butaság életterét, mintha mocsarakat csapolna, szívek közt feszülő távokat rövidít, gyógyít, fényt terjeszt, és helikopterekkel előzi meg az angyalokat, s a homokban Arkhimédész körei újra fénylenek, s föleszmélnek a nemzetek: íme, szemem tárul, fülelek éberen, éhes érzékszerveimmel gyűjtöm az ember-merészség, az értelmes emberi csillag szédítő színárnyalatait. Bölcs sátán, hozsánna! hozsánna, hogy a kényelem és a szavatolt vágyak édenében megkísértetted Ádámot, ősapánkat, hadd vonulhasson át lángpallosok kíséretében a világba, mely munka s küzdelem, hadd kóstolja meg a tudás kemény almájának csodáját. (TANDORI DEZSŐ FORDÍTÁSA) 15
