A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-14 / 11. szám

Ml TÖRTÉNT LITTLE GREENBEN?

U Ml H CAHI’l NII K

JANE a férfi vállát simogatta és közben egy iszonyatosan buta dalt dúdolgatott.

— Gyerekünk lesz, Jeff — mondta váratlanul.

— Ha ez az a trükk, amivel arra akarsz kényszeríteni, hogy feleségül vegyelek, akkor vegyük úgy, mintha egy szót sem szóltál volna.

— Nem hazudok, Jeff. Vegyél el feleségül.

— Erről szó sem lehet — válaszolta Jeff Adams, és dühösen ellökte magától a lányt.

A férfi összehúzott szemmel nézte ifjú szerelmesét, az ír származású Jane Holm kisasszonyt.

— Nem törődsz velem — mondta a lány halkan.

— Nincs egy vasam se ...

— Szerzünk valahogy... valamilyen úton.

— Sokat gondolkoztam ... és megvan a zseniális ötlet, drágám. Hershey, az öreg David Hershey, a főnököd a gyárból... ö a mi emberünk. Majd megbolondul érted, nem igaz? Udvarolt is neked sokáig és te meglátogattad a lakásán, nemdebár?

— Hát ezt meg honnan tudod?

— A nyomodban voltam, drágám.

— Csak te tudsz erről.

— Az öregnek tudomására hozzuk, hogy mi ketten szakítottunk, tehát felgyújtjuk a fantáziáját. Engedd, hogy megközelítsen és bújj bele az ágyába. Néhány hét múlva beszélj neki a gyerekről. Az is meglehet, hogy megkéri a kezedet. Az édesapádra hasonlít inkább, de ... gondolj a pénzre.

— Én téged szeretlek, Jeff.

— Ez semmit sem változtat a lényegen. Hershey lesz a mi aranyborjúnk, akit bármikor megfejhetünk. Mi ketten ... nos ... hát én nem mondok le rólad. Bármikor felkereshetsz. majd nálam vigasztalást találsz, cicám.

— Istenem! Miért is találkoztam egy ilyen emberrel, mint amilyen te vagy?

Az öreg gyáros a vártnál sokkal óvatosabb volt. Néhány nappal később Jeff a hotel bárjában találkozott a lánnyal. Azonnal megkérdezte:

— Mi újság? Lépre ment az öreg?

— David Hershey öreg, de nem túlöreg. Erről az első estén meggyőződhettem ... az ötleted azonban ésszerű.

— Várj. Várj. Az öreg nem szereti, ha az

emberek a háta mögött összedugják a fejüket. v

— Az istenért! Hersheyt megüti a guta, ha megmondom neki, hogy gyereket várok.

— Alaposan elintézzük az öreg dereglyét, hehehe.

— Én ... én félek, Jeff. Meg akart fojtani.

— David Hershey? Tréfálsz?

— Nos ... elmondok mindent. Szóltam neki a gyerekről. Azt válaszolta, hogy szabaduljak meg tőle, a pénz nem számít. Mondtam, hogy erről szó sem lehet: ragaszkodom a gyerekhez. Ekkor elvörösödött... gyilkos tüzek égtek a szemében ... és ... és elkapta a nyakamat. Attól tartottam, megöl.

— Begyulladtál, mi?

— Nem ismered ... ingerlékeny ember... veszettül ingerlékeny. Átkozta a balszerencséjét, amikor összeállt velem. Egy gyerektől pedig mentse meg az isten, mondta.

Jeff már nem volt olyan biztos zseniális tervének a sikerében. Mégis reménykedett: nem szabad csüggedni.

Néhány nap elmúltával ismét találkozott a lánnyal.

— David bocsánatot kért — újságolta Jane boldogan — időnként az idegei felmondják a szolgálatot. Azt válaszoltam, hogy ez a viselkedés meglepett, a sokk erejével hatott rám, mert másban reménykedtem. Abban, hogy megkéri a kezemet. Erre azt válaszolta, hogy elvesz feleségül, de minderről ne szóljak senkinek.

Aznap este tizenegy óra körül David Hershey Jaguárja Jane lakásának az ajtaja előtt fékezett. David kiszállt a kocsiból és körülnézett, Jeff a közelben tartózkodott és a kocsijából látta, amikor Hershey maga mellé ültette Janet. Hamarosan eltűntek az éjszakában. Jeff a nyomukban maradt.

Hershey nemsokára letért a föútról az erdei ösvényre. Jeff úgy ismerte a környéket, mint a tenyerét. Little Greenbe ember csak nagy ritkán tévedt be. Az erdő szélén várt egy ideig, majd elunva az ácsorgást, megindult az ösvényen. Lábujjhegyen lopakodott előre és még a lélegzetét is visszatartotta, majd hirtelen megtorpant. Az történt, amire számított. Hershey éppen egy tisztáson Jane mozdulatlan teste fölé hajol. A gyáros pillanatok múlva sekély gödröt ásott a holttestnek. Mi történt! David Hershey megfojtotta a szerelmesét.

Jeff elégedetten csettintett: pénz áll a házhoz.

Hershey megvető arckifejezéssel vette tudomásul, hogy Jeff zsaroló szándékkal kereste fel az irodájában.

— Valamiről megfeledkezett, Jeff — mondta a gyáros magabiztosan. — A kapcsolatról köztem és Jane között senki sem tudott. Csak maga. Az emberek feltehetik a kérdést: mi közöm nekem a lányhoz?

— Mi történik abban az esetben, ha valaki megkérdi, hogy vajon hova tűnhetett el a lány. Ugyanis...

— Hagyjuk a részleteket — szakította félbe a beszélőt a gyáros. — A lány át akart hurcolkodni hozzám. A többieknek azt mondta, hogy visszautazik Írországba. Megszerveztem a dolgot, de alaposan.

— Jane a föld alatt nyugszik Little Greenben. Megsúghatom a rendőröknek, hogy ássák fel a terepet.

— Megsúghatná, de nem teszi meg. Nem teszi meg azért, mert a lánynak sok köze volt magához, mindenki tudja. A rendörök kiássák Jane hulláját és az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy a lány másállapotos volt. Maga is lefeküdt vele, nem?

— Én mégis úgy gondolom, hogy ...

— Nézze ... néhány napra elutazom. Szívesen elbeszélgetek önnel az esetről, de majd akkor, ha visszatérek. Időközben gondolkozzon. Kaphat a gyáramban egy jó állást ... tisztességes fizetéssel... de meglephetem önt egy kerek összeggel is. Mit szól hozzá?

— Végül mégis szót érthetünk Mr. Hershey.

Az újbóli találkozás alkalmával Hershey arca az örömtől sugárzott. Ironikusan mondta a zsarolónak:

— Ne örüljön, barátom. Áthelyeztem a holttestet.

Jeff Adamsnak a meglepetéstől tágra nyílt a szeme.

— Igen — folytatta a gyáros —, nyugodtan elküldheti a rendőröket Little Greenbe. Jane biztos helyen van. Sohasem fogja megtudni, hogy hol ástam el.

— Egy szavát sem hiszem. Ez valami piszkos csel! A maga érzékeny gyomra nem bírja el egy szétmálló hulla látványát. Nem, nem nyelem le a horgot. Bebizonyítom, hogy ön hazudott! A helyszínen győződöm meg arról, hogy igazat beszél-e ...

Jeff Adams dühösen botorkált Little Green erdejében. A zseblámpája fényénél azonnal felismerte azt a tisztást, ahol a gyáros megfojtotta a lányt. Egy lapátot hozott magával és munkához látott. Hershey hazudott Jane holttestét nem lehet csak úgy egyszerűen eltüntetni.

— Lódítsa fel a karját a magasba, barátom — szólalt meg valaki váratlanul a háta mögött. Jeff megfordult. Három férfi, három rendőr nézett farkasszemet vele.

— Jane a szeretőd volt — mondta a legmagasabb. — Megfojtottad és elástad. A bűnös mindig visszatér a tett színhelyére. Megbántad, amit tettél? Most már késő, barátom.

— Nem értem .. . nem értem — nyögte Jeff verejtékezve.

— Mit nem értesz? Valaki betelefonált a rendőrállomásra, hogy nézzünk körül ma este Little Greenben. Mi pedig rendszerint megfogadjuk a névtelen telefonálók tanácsait.

Jeff engedelmesen lehajtotta a fejét. Besétált a gyáros csapdájába.

23