A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
NÉPI ÉKSZEREK. A testen viselt ékszerek között a legjelentősebb hiedelembeli szerepe a fülbevalónak van. Ősrégi ékszer, történeti múltja valószínűleg messze a honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. Az Altaj vidéki sztyeppek nomádjai és a honfoglaló magyar férfiak és nők is viseltek értékes, rangjelző fém fülbevalókat. Régészeti feltárások alkalmával sok olyan csüngő ékszert találtak, amit hajba, fejre erősítettek vagy a két fül tájékán viselték a nők és férfiak egyaránt. A XI.—XII. században ez a fajta bronzból készült ékszer még általános volt a magyar társadalom minden rétegénél. Később a hajkarikák a magyar nép körében jelentőségüket vesztették. A középkor és az újkor folyamán a valódi fülbevaló is vesztett fontosságából a parasztság körében. A XIX. és a XX. században a nők városi hatásra kezdték újra viselni. A katolikus vidékeken előbb elterjedt, a hagyományokhoz merevebben ragaszkodó református községekben csak a XX. század elején kezdett meghonosodni. Míg a nők körében erősödött, a férfiak körében csökkent a fülbevaló jelentősége. A legtöbb fülbevaló fémből készült. A réz, ezüst, arany különböző aránya tájat, kort és vagyoni helyzetet jellemzett. A szegényebb vidékeken és ahol korán föltűnt a fülbevalóviselet a nők ez ékszere legtöbbször rézből készült, de egy helységen belül is a kevésbé módosak ezüstből valót, a vagyonosabbak aranyat viseltek. Leginkább a „lencse fülbevalót" kedvelték, a köves fajták csak az 1930-as években váltak gyakoribbá. A szegényebbek egyköveset, a módosabbak háromköveset vásároltak. Gyakran házilag is készítettek természetes anyagokból fülbevalókat, az ügyes kezű juhászok lószőrből. Rimaszombatban (Rím. Sobota) a „csutorás" (esztergályos) mesterek ökörszarvbói is készítettek fülbevalót a XX. század elején. A női fülbevaló elsősorban ékszer, a két szemgolyó csillogását hivatott kiemelni, a női szépséget hangsúlyozza. Csak másodsorban óvó és gyógyító erejébe vetett hitből. Főként Dél-Szlovákia zártabb, hagyományőrző vidékein végzett kutatásaink igazolják azt, hogy századunk elején hittek a nők a fülbevaló gyógyító és megóvó erejében. „Ha szémfájós volt a kicsi, akkor ki kellett szúrni a fülét, akkor meggyógyult" — vallják a ma élő idős asszonyok. De hogy a szembetegséget elkerüljék, már az újszülöttnek átfúrták tűvel a fülét, és amíg fülbevalóra nem telt, cérnát vagy madzagot húztak bele. Gömörben a ciroksöprűből törtek le egy darabkát, azt tették a frissen átszúrt fülbe, amíg a seb begyógyult és ezüstfülbevalót vehettek a gyereknek. A hiedelem szerint tehát fülbevalóval elsősorban a szembetegséget gyógyították. A férfiak a fülbevalót amulettként viselték. Náluk az ékszer-szerep kevésbé ismert. Pedig a fülbevaló a természeti népeknél és Ázsia nomádjainál is férfiékesség és rangjelző volt. Honfoglaló elődeink viseletében is ilyen szerepet töltött be, és ezt a funkcióját megőrizte a középkorban is. Az újkorban többnyire csak egyik fülükben viseltek fülbevalót a férfiak. Ezek leggyakrabban aranyból készült, többnyire csavaros zárószerkezetű, véséssel díszített kerek lapok voltak. A XIX. és a XX. század elején vidékünkön férfiak már egyáltalán nem viseltek fülbevalót. Ezzel szemben a nők körében napjainkra erősödött és teljesen általánossá vált a fülbevaló viselése. MÉRY MARGIT Baross Mihály felvétele
