A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
TUDOMAUY-TECHUIKA ARANYBÁNYA A SZENNYVÍZBEN Szovjet mérnökök'uj módszerével teljes egészében kivonható az arany a már felhasznált oldatokból. Eddig munkaigényes módszerekkel nyerték ki a nemesfémet: elgőzölögtetéssel, majd a katódon végrehajtott kiválással. Az új módszer folyékony ioncserélőket használ, és közvetlenül az önműködő galvanizáló futószalaghoz csatlakoztatva kivonható vele az arany a felhasznált oldatból. Jelentősen növeli a rádiótechnikai, az elektronikai, az óra — és ékszeripar termelékenységét. GÉP TISZTÍTJA A FOKHAGYMÁT Grúz mérnökök gépet szerkesztettek a fokhagyma tisztítására. Első példányát már üzembe is helyezték egy élelmiszeripari kombinátban. Az új gép kis helyet foglal el és könnyen kezelhető. Gépesíti a gerezdek munkaigényes leválasztását a fokhagymagumóról és megtisztítja a gerezdeket a héjuktól is. Minderre az acélhengerben kerül sor, amelyben gumilapátok forognak percenként maximálisan 300-as fordulatszámmal. A leválasztott héjat ventillátor távolítja el. A gép teljesítménye eléri az óránkénti 150 kilogrammot. MIKROÁRAMKÖRÖK RIZSHÉJBÓL Lehetséges, hogy a rizshántoló üzemek lesznek a jövőben a chipek és a napcellák nyersanyagának szállítói? Amerikai és norvég kutatók szerint igen. Nemrégiben közzétett tanulmányuk szerint a rizshéj valóban alkalmas kiindulási anyag, de feldolgozásának módszerét még nem fejlesztették ki részleteiben. A rizshéj a rizsfeldolgozás terhes mellékterméke. Egy tonnája körülbelül 20 dollárba kerül. Egyedül a világ rizstermelésének két százalékát előállító Egyesült Államokban százezer tonnányi szilíciumot vonhatnának ki a rizshéjból évente. A rizshéj ugyanis szenet és kovasavat tartalmaz — szilíciumból és oxigénből felépülő anyagot. Megfelelő hevítési folyamattal szilíciummá redukálhatnák a kovasavat, ennek során szén-dioxid keltkezne. A rizsből előállított szilíciumnak nagy előnye, hogy nincsenek benne alumínium- és vasszennyezések, amelyek manapság sok gondot okoznak a mikroáramkörök előállítóinak. TANULÓK AJÁNDÉKA A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi Múzeum és a járás iskoláinak kapcsolata évek óta példás. A múzeum munkatársai gyakran tartanak történelmi, néprajzi, honismereti és természettudományi témájú előadásokat az általános és középiskolai tanulóknak, az iskolák pedig időnként hozzájárulnak a múzeum gyűjteményeinek gyarapításához. Krascsenits Géza felvételén az a mammutállkapocs látható, amelyet az Ekecsi (Okoč) Alapiskola tanulói ajándékoztak a Csallóközi Múzeumnak. RÁKSEJTEK HŐHALÁLA A prágai Tesla-gyárban kifejlesztett Apteron elnevezésű hipotermiás orvosi készülékkel megkezdték a klinikai kísérleteket a prágai sugárterápiái intézetben. A készülék kombinálja az elektromágneses felhevítést a sugárterápiával a test felszínén és a felszín közvetlen közelében elhelyezkedő daganatok kezelésére. Bizonyos körülmények között a rákos sejtek sokkal érzékenyebbek a hőre, ezért 41 —45 fokos hőmérsékletre hevítve elpusztulnak, az egészséges sejtek viszont ugyanakkor nem károsodnak. A készülékkel a felszín alatt maximálisan két centiméterre elhelyezkedő és legfeljebb száz négyzetcentiméter kiterjedésű daganatokat kezelhetik eredményesen. A KALMODULIN IZOLÁLÁSA A kalmodulin központi szerepet játszik a sejtekben található, kalcium-komplexeket alkotó fehérjék között. A kalmodulin molekuláját egy 148 aminosavból álló, ismert szekvenciájú polipeptidlánc alkotja, relatív molekulasúlya 16 700. A kalmodulin több biokémiai folyamatban is résztvesz, de a szakemberek szerint más, eddig még nem vizsgált folyamatokban is szerepet játszhat. Fontos biokémiai és fiziológiai szerepe miatt egyre nagyobb mennyiségben igénylik a tiszta kalmodulint a kutatók, s mivel eddig csak nyugatról és igen drágán tudtuk beszerezni, szükségessé vált a kalmodulin hazai izolálási módszerének a kidolgozása. Ezt a feladatot a Szlovák Tudományos Akadémia Fiziológiai Intézetének munkatársai sikeresen megoldották. Hidrofób granulált cellulóz segítségével kromatográfiai úton nyerték ki az oldatból a tiszta kalmodulint. AGYPUSZTÍTÓ SAVAS ESŐK A savas esők által a talajból kioldott alumínium okozhatja az öregkori elbutulás (szenilis demencia) számos súlyos kórformáját, beleértve a Parkinson-kórt és az Alzheimer-kórt. Dr. Dániel Perl, az amerikai Vermont egyetemének kutatója jelentette ki ezt az angol tudományos akadémia egyik ülésén, a geokémia és az egészség összefüggéseiről beszélve. Sokfelé van alumínium a talajban — a földkérget felépítő anyagoknak mintegy öt százaléka alumínium. Vízben oldhatatlan, amíg a víz nem erősen savas. Napjainkban a savas esőktől táplált víztárolókból bejut a vízellátó rendszerekbe, és a vízzel jelentős mennyiség jut az emberi szervezetbe. Erre a veszélyre eddig senki sem figyelt fel. Már vagy egy évtizede tudják, hogy a vízben levő alumínium elbutulást, görcsöket, még halált is okozhat a művese-kezelésre (dialízisre) szoruló betegekben. Ezért manapság már a legkisebb alumíniummennyiséget is eltávolítják ioncserélőkkel abból a több mint száz liter vízből, amely egy-egy kezelés során a betegek szervezetén átáramlik. Most Perl és munkatársai összekapcsolták az alumíniumot az egész népességben jelentkező öregkori elbutulással. Az Alzheimer betegség, az elbutuláš különösen virulens formája, körülbelül hárommillió embert érint az Egyesült Államokban. Új, röntgensugaras technikával vizsgálva Perl és munkatársai nagy koncentrációban találtak alumíniumot az Alzheimer-betegek jellegzetes agyi elváltozásaiban. Oka vagy következménye az alumínium jelenléte a betegségnek? A Csendes-óceán három távoli közösségében különösen gyakori az Alzheimer-kór, és a betegek elváltozott agyában százszor annyi alumíniumot találtak, mint az amerikai betegekében. Minthogy a helyi talaj nagyon sok bauxitot, az ivóvíz pedig nagyon sok alumíniumot tartalmaz, nyilvánvaló a következtetés, hogy az alumínium okozza a betegséget. A savas eső nagyon sok alumíniumot szabadít fel. Mérgező a növényekre és a halakra. Különösen nagy kárt okoz kalcium- és magnéziumhiány esetében. Ilyenkor kötést létesít a fehérjékkel, áthatol a sejtfalakon és szétroncsolja a biológiai folyamatokat. Az európai országokban egyelőre még nem ismerték fel az alumínium veszélyeit. Nagy-Britannia északi részén például ezer mikrogrammnál is több alumíniumot tartalmazhat az ivóvíz, százszor többet, mint a megengedhetőnek tartott határérték. (Delta) 16
