A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-07 / 10. szám

TUDOMÁNY-TECHNIKA ÉRNÖVESZTŐ FEHÉRJE ENERGIA 2 500 MÉTERES MÉLYSÉGBŐL Etiópiában jelenleg a Szovjetunió és Koreai Népi Demokratikus Köztársaság segítségé­vel két vízierőmü épül, de 1981 óta más energiaforrás feltárásával is kísérleteznek. Az Etiópián északkeletről délnyugatra vé­gighúzódó afrikai árok földkérgének mé­lyén elképzelhetetlenül gigantikus geoter­mikus energia szunnyad. Addis Abebától 200 kilométernyire délre az utóbbi évek­ben nyolc mélyfúrást hajtottak végre egy krátertó mélyébe. Négy kutatófúrás 2 500 méteres mélységben rábukkant a keresett kincsre: a furatokon 320 fokos vízgőz tör a felszínre. A jövőben ezt a hőforrást villa­mos energiává alakítják majd át a turboge­­nerátorok. MÁGNESES GYÓGYSZEREK Amerikai kutatók megtalálták a módját, hogy miként lehet a gyógyszereket mágne­ses erővel az emberi szervezet kívánt ha­táshelyeire juttatni. A hatóanyaghordozó fehérjegömböcskékbe kis mennyiségű magnetitet kevernek, így a véráramba fecs­kendezett gyógyszert mágneses térrel a célba vett emberi szervbe vezethetik. Az állatkísérletek bizonysága szerint ezen a módon a gyógyszer 90 százaléka a célba vett szervbe juthat. A nagy hatásfok révén csökkenthetik a felhasznált gyógyszer mennyiségét és ezzel a nem kívám.mellék­­hatások kockázatát is. VÉRMOSÓ MŰVESE A művese a „szíve" az orvosi kezelésnek a Német Demokratikus Köztársaság Schwe­rin! megyei kórházának dialízis-központjá­ban. Egy-egy kezelés során 50—60 liter vér halad át a hajszálcsöves dializátoron, amely 15 ezernyi áteresztő müszálcsö­­vecskét tartalmaz. Vesemüködési elégte­lenség esetében hetenként három atka lommal is szükség lehet a „vérmosó” keze­lésre. Az amerikai Harvard egyetem biológusokból, biokémikusokból, enzim- és rákszakértőkböl álló húsztagú kutatócsoportja az orvostudo­mány történetében elsőként olyan anyagot különített el az emberi szervezetből, amely új vérerek növesztésére serkentheti a testet. Az angiogenin-nek elnevezett szervképző fehér­jének a felfedezése és a megfejtése rendkí­vüli távlatokat nyithat a szívbetegek kezelé­sében és a rákbetegek gyógyításában is. A „Biochemistry" című amerikai tudományos szaklap legújabb számában részletesen is­merteti az új anyag elkülönítésének egyes lépéseit, továbbá annak a kísérleti bizonyítá­sát is, hogy már parányi mennyiségű an­­giogenin is „a vérerek extenzív növekedését válthatja ki". A növekedés fehérjéjét kutatva a bostoni kutatók az emberekben gyakori vastagbélrák sejtjeiből indultak ki. A rákos daganatok létrejötte, növekedése és szétterjedése a vérerek erős újraképződésével jár, ahogyan ezt már Rudolf Virchow munkássága óta tudja a gyógyítás. A daganatokban tehát — okoskodott a Harvard-kutatócsoport — a nö­vekedési tényezőnek is halmozottan kell elő­fordulnia. Bélrák-sejteket tenyésztettek táp­oldatban, amelyben a sejtek kereken három hónapig életben maradhattak. A folyamatos sejtosztódás során kis mennyiségű növeke­désserkentő anyag jutott a tápoldatba. Ebből különítették el a hatóanyagot szűréssel, tisz­títással, majd fagyasztással, több munkame­netben. Két és fél évi megfeszített munkával ösz­­szesen 1 250 mikrogrammnyit (a gramm milliomod része) sikerült összegyűjteni az anyagból. Ebből a piciny készletből négy százaléknyit (50 mikrogrammot) használhat­tak fel azokra a kísérletekre, amelyekkel tízezer tyúktojáson az anyag biológiai haté­konyságát bizonyíthatták, a készlet többi része a biokémiai szerkezetelemzéshez volt szükséges. A kísérletekhez kis ablakot vágtak a kuta­tók 4—5 napos megtermékenyített tojások héjába. A vérerekkel dúsan átszőtt hártyára Valósággal mágnesként vonzzák az elefánto­kat az Elgon-hegy, egy óriási kialudt vulkán oldalán levő barlangok a hasonló elnevezésű nemzeti parkban Kenya és Uganda határán. Eddig azonban csak találgatták, hogy mi hajtja éjszakánként ezeket a szürke állatóri­ásokat a hegy mélyébe. Egy brit zoológus most megoldást talált a rejtélyre. Tanyát ütött a 2 400 méter magasságban levő Ki­­tum-barlang bejáratánál és várt. Hogy el ne aludjon, pamutszálat húzott keresztbe a bar­lang szájánál és a szálat rákötötte a saját testére. A 25. estén végre megfeszült a zsinór: megérkeztek az elefántok. Libasor­­ban behatoltak a barlangba és a zoológus követte őket. A barlang végén az elefántok agyarukkal nekiestek a sziklafalnak, nagy kődarabokat törtek ki, megtömték vele a szájukat, szétrágták és lenyelték a kőzetet. Az Elgon-hegy főként vulkanikus anyagok­ból áll: hamuból és kidobott kőzetekből összesülve. Olyan ásványi anyagot tartalmaz, amelyből kevés van a hegyi növényzetben, mert az állandó eső kilúgozza ezeket az ásványokat a talajból. Valószínűleg főként a kis mennyiségű hatóanyagot (egy mikro­­gramm ötezred részét) juttattak, majd inkubá­torba helyezték a tojásokat. Már 24 órával később járulékos elágazásokat fedezhettek fel a beültetés helyéhez vezető vérerekben. Azután állatkísérletekben is kipróbálták a kutatók az új hatóanyagot. Felmetszették egy elaltatott kísérleti nyúl szemét, és pará­nyi mennyiségű hatóanyagot helyeztek a vér­erektől csaknem mentes szaruhártyára. A nyúl szaruhártyája ugyanúgy reagált a be­avatkozásra, mint a tyúktojások hártyája. Ezekkel a kísérletekkel párhuzamosan si­került pontosan felderíteni a fehérjemolekula 123 épitőegységének (aminosavjának) pon­tos sorrendjét. Még ennél is fontosabb, hogy sikerült megfejteni annak a génnek a szerke­zetét, amely az angiogenin-molekula tervraj­zát tartalmazza. Ezután baktériumtenyésze­tekben sikerült nagyobb mennyiségű an­­giogenint előállítani, így már embereken is kipróbálhatták a hatékonyságát. Egyelőre még csak ködös elképzelések vannak az angiogenin felhasználásának lehe­tőségeiről. Bevezethetnék például szív- és keringési betegségek esetében, hogy új ér­szakaszokat hozzanak létre a beszűkült vagy elzáródott régi érszakaszok kiváltására és ezzel talán feleslegessé tehetnék egyik-má­sik bypass-mütétet. Ennél kevésbé drámai alkalmazási lehetőség a bőrsebek, a csontok és ínszalagok sérüléseinek a gyógyítása. A kutatók meggyőződése szerint talán meg is fordíthatják az angiogenin hatásmód­ját. Ha már tudjuk, hogy miként serkenti az erek növekedését, akkor rövidesen talán azt is megtudhatjuk, hogy miként lehet megállí­tani ezt a folyamatot — mondják a kutatók. Azután ezt az ellentétes hatású molekulát felhasználhatnák a rákbetegek kezelésére, a daganatok érfejlődésének megállítására — új érpályák nélkül nem burjánozhatnának a daganatok. Egyelőre még tisztázatlan, hogy hol és mikor kezdik meg az angiogenin gyógyszer­­gyári előállítását. nátriumra van az elefántoknak szükségük — a vulkáni hamu százszor többet tartalmaz ebből az elemből, mint a vastagbörű állatok takarmánynövényei. A barlang falát fehér nátriumszulfát-kivirágzás borítja —• a gyó­gyászatban enyhe hashajtóként használják ezt a giaubersót. Semmi jel sem vall arra, hogy az elefántok szorulásban szenvedné­nek. Más növényevők is felkeresik a barlan­gokat. Három antilopfaj csontjait is megta­lálták a barlangokban a kutatók. Még maj­mok is érkeztek időről időre, hogy néhány kortyot nyeljenek a sós léből. A kutatók meggyőződése szerint az elefántok vájták a barlangokat a hegy gyomrába. Egyszerű szá­mítás szerint, ha egy-egy állat hetenként csak 1 liternyi kőzetet tör ki, százezer év elegendő olyan sóbánya kialakításához, mint a 150 méter hosszú. 40 méter széles és néhány méter magas Kitum-barlang. Elefán­tok pedig kétmillió éve élnek Afrikában. Hogy milyen szorgalmas bányászok, azt egyik-másik elefánt letört, lekopott, rövid agyara is bizonyítja. SZOVJET-SVÉD ŰR­­EGYÜTTMŰKÖDÉS Svédország is bekapcsolódott abba a szovjet űrkísérletbe, amelynek célja a Pho­­bos Mars-hold, a Mars-közeli tér és a csillagközi plazma kutatása — a megálla­podást nemrégiben írták alá a Svéd Tudo­mányos Akadémia megbízottjai. Ennek ér­telmében a Phobos elnevezésű szovjet űr­szondában elhelyezik a kirunai geofizikai intézetben kifejlesztett műszert is. A két ország tudósai között már az 1970-es évek eleje óta gyümölcsöző együttműkö­dés alakult ki az űrkutatásban. Ugyanezt a műszert már több szovjet műholdba be­építették. A legújabb megállapodás új táv­latokat tár fel a két ország űrkutatási együttműködésében. BAKTÉRIUMOK CSIPKERÓZSIKA-ÁLMA A baktériumok évmilliókon át megőrizhetik életképességüket — a szovjet kutatók ju­­tqttak erre a következtetésre a nagy mély­ségben, fagyott állapotban elhelyezkedő ősi talajokat vizsgálva. A talaj egyedülálló természetes közeg, amely kedvezőtlen kö­rülmények között is biztosítja a mikrobák tartós életben maradását. A szovjet kuta­tók életképes baktériumokat (egy gramm talajra számítva százezer sejtet) találtak 400 ezer éves üledékekben. A viszonylag nagy mélységből kiemelt 1,8 millió éves mintákban is körülbelül ugyanennyi életké­pes baktériumot találtak. ROBOT A TÉGLAGYÁRBAN Nincs többé szükség nehéz fizikai munkára a rostocki (NDK) téglagyárban. Az új tégla­rakó robot üzembe állításával sikerült telje­sen gépesíteni a téglagyártást a nyers­­anyagkibányászástól egészen a rakodásig. BÁNYÁSZKODÓ ELEFÁNTOK 16

Next

/
Thumbnails
Contents