A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA. Dobroljubov, Csernisevszkij, Belinszkij — művei, valamint Szecsenov, híres orosz fiziológus 1863-ban megjelent Az agy reflexei című könyve) úgy döntött, hogy a továbbiakban a természettudományokkal fog foglalkozni. 1875-ben elvégezte a szentpétervári egyetem természettudományi fakultását, néhány évvel később pedig orvosdoktori oklevelet is szerzett. Tudományos pályafutását /. F. Cion professzor asszisztenseként kezdte a szentpétervári Orvosi Sebészeti Akadémia fiziológiai tanszékén. Ezekben az években (1875—1880) elsősorban a vérkeringés fiziológiáját tanulmányozta. Arra volt kíváncsi, mi az a mechanizmus az élő szervezetben, amely állandó értéken tartja a vérnyomást még a legszélsőségesebb helyzetekben is. Megállapította, hogy az agy az idegrendszeren keresztül kapja az információkat a szervezetben lejátszódó folyamatokról, s ha valami rendelleneset észlel azonnal utasítást küld és az egyensúly helyreáll. Ha megakaA REFLEXEK KUTATÓJA (50 éve halt meg Ivan Petrovics Pavlov) Ivan Petrovics Pavlov nevét, gondolom, olvasóink közül sokan hallották már, annál is inkább, hiszen a kutyákkal végzett híres kísérleteinek vázlatos leírása bekerült az általános- és középiskolai biológiai tankönyvekbe, s ha valahol a feltétlen reflexről vagy a feltételes reflexről olvasunk-hallunk, akkor bizonyosan elhangzik Pavlov neve is. De alighanem ez minden, amit róla, a tudósról és emberről tudunk, pedig nemcsak legjelentősebb tudományos felfedezései, hanem egész élete, tudományos és pedagógiai tevékenysége is megérdemelné, hogy alaposabban megismerjük. Pavlov 1849. szeptember 26-án született Rjazanyban. Apja és anyai nagyapja is pap volt, így aligha meglepő, hogy a 15 éves Ivánt is papi szemináriumba adták, de olvasmányélményei hatására (ekkor kerültek kezébe az orosz forradalmi demokraták — dályozzuk, hogy a szükséges információ eljusson az agyba, illetve, hogy onnan a parancs megérkezzék, az egyensúly visszafordíthatatlanul felbillen, a rendszer összeomlik. Elég a mellkasban és a hasüregben található szervek bolygóidegeit elmetszeni, s a vérnyomást az agy már nem képes többé szabályozni. Ezeket a folyamatokat Pavlov főleg kutyákon tanulmányozta, s később, már más jellegű vizsgálatainál is kitartott a kutyák mellett. Fontos megemlíteni, hogy olyan megfigyelési módszereket dolgozott ki, amelyek egyrészt kímélték az állatokat, s lehetővé tették, hogy ugyanazt az állatot akár éveken át megfigyelhessék, másrészt garantálták a megfigyelések reprodukálhatóságát és objektivitását, ami nélkül a tudományos kutatásnak aligha volna értelme. De legalább ennyire fontos volt az az új, szigorúan materialista alapokon nyugvó szemléletmód, ahogyan az élet megnyilvánulásának és a szervezet működésének kérdéseihez közelített. Pavlov azt vallotta, hogy az élő szervezet összefüggő rendszert alkot, az egyes szerveket nem lehet a többitől elválasztva és elvonatkoztatva tanulmányozni, s a kísérleteket is úgy kell előkészíteni, hogy a vizsgált testrész vagy szerv továbbra is normálisan lássa el feladatait, mert ellenkező esetben megfigyeléseink megtévesztő vagy hamis konklúziókhoz vezetnek. Pavlov 1880-ban Szergej Petrovics Botkin (1832—1889), híres orosz fiziológus munkatársa lett, az ő laboratóriumában kezdte el azokat a kísérleteket, amelyek meghozták számára a világhírt és a legnagyobb nemzetközi tudományos elismerést: a Nobel-dijat. 1883-ban megvédett doktori értekezése még a szividegekkel foglalkozott, de már ekkor is az emésztőrendszer idegi szabályozásának problémái izgatták a leginkább. A táplálék feldolgozása tulajdonképpen a szájban kezdődik. A nyálmirigyek kellő mennyiségű és sűrűségű nyálat termelnek, amely elvegyül a megrágott táplálékkal és megkezdi a lebontását. De vajon mi szabályozza a nyáltermelést? Miért termelődik több nyál olyankor, amikor a táplálék száraz, s miért kevesebb akkor, amikor nedvdús? S mivel magyarázható az, hogy a táplálék öszszetételétöl függően a nyál összetétele is megváltozik? Hogy ezeket a kérdéseket egyáltalán fel lehessen tenni, előbb azt kellett kideríteni, hogy ez valóban így van. Ehhez Pavlovnak megfelelő kísérleti és megfigyelési körülményeket kellett kialakítania. Az emésztőmirigyek kivezetőcsövét a test felületére varrta, a termelődő váladékokat egy speciális edénybe gyűjtötte. Nemcsak a szájüregben lejátszódó folyamatokat vizsgálta így, hanem a gyomor és a hasnyálmirigy működését is. Pavlov megfigyelései sokrétűek voltak. Egyrészt tisztázta, hol találhatók azok a nyálmirigyek, amelyek a sűrűbb nyálat termelik, és hol helyezkednek el a hígabb nyálat produkáló nyálmirigyek. Ugyanakkor arra is kereste a magyarázatot, hogy miért indul meg a nyáltermelés már jóval a táplálék szájbakerülése előtt. Mindnyájan jól ismerjük azt az érzést, amikor egy finom étel ínycsiklandó szagának hatására „összefut a nyál a szánkban". De sokszor már az étel neve is kiválthatja ezt a jelenséget. Pavlov megállapította, hogy a szájba került táplálék feltétlen reflexet vált ki, ez meghatározza, milyen mennyiségű és összetételű nyál termelődjék, ugyanakkor bizonyos ingerek (pl. illat, látás, a táplálkozással összefüggő dolgok: hangok, tárgyak stb.) már a tápláléknak a szájbajutását megelőzően kiválthatják a nyál termelődését; ezt a reakciót nevezte el Pavlov feltételes reflexnek. A feltétlen reflexek (mint pl. a szívműködéssel kapcsolatos reakciók) az élőlények veleszületett, öröklődő képessége, a feltételes reflexek kialakíthatók és megtanulhatók, de később el is felejthetők. Ha például a kutya úgy kapja a táplálékot, hogy közben megszólal egy csengő is, akkor egy idő múlva akkor is megindul a nyáltermelése, ha csak a csengő hangját hallja, de táplálékot nem tesznek elé. Pavlov elmés eljárást dolgozott ki a gyomornedvelválasztás tanulmányozására is (látszatetetési kísérlet, „kisgyomormódszer"), ezeket azonban helyszűke miatt sajnos nem ismertethetem. Jellemző a múlt századi oroszországi viszonyokra, hogy Pavlovnak és családjának — jóllehet Pavlov neve már a nyolcvanas években ismert volt külföldön — sokat kellett nélkülöznie, s tulajdonképpen csak idős korában, a forradalom győzelme utám kapta meg az államtól azokat az eszközöket és lehetőségeket, amelyeket nagy fontosságú tudományos kutatásai igényeltek. Mert Pavlov — sokszor kissé gúnyosan emlegetett — kutyakísérletei tulajdonképpen az életműködés alapvető kérdéseire adtak egyértelmű választ. Amikor 50 éve, 1936. február 27- ikén meghalt, nemcsak sok tanítványa, hanem az egész tudományos világ tudatosította, hogy a XX. század egyik legnagyobb biológusa és fiziológusa hunyta le örökre a szemét. LACZA TIHAMÉR Vakoknak készített számítógépet Tom Vincent, egy angol egyetemi előadó. A gép billentyűzetén a jeleket a Braille-írás jeleire cserélte, az így beütött információkat, illetve az eredményt a gép természetesen nem képernyőre viszi, hanem egy hangszintetizátor „közli". A vakok sincsenek tehát kizárva abból, hogy tanulmányaikban, mindennapi munkájukban használhassák a számítógépet. Az egész annyira egyszerű, hogy ... csak ki kellett találni. ROBOT NEHÉZBÚVÁR Távirányítású, tenger alatti robotot fejlesztett ki egy angol vállalat. Segítségével akár 1800 méteres mélységben, erős sodrású vízáramlásban is el lehet végezni a legkülönfélébb vizsgálatokat. Beépített kamerájával vízalatti ellenőrző és karbantartó munkákhoz, tisztítási műveletekhez is felhasználható. A berendezés a mindenkori feladat által megkívánt szerszámokkal egészíthető ki. Elektronikus vezérlése, nagy képfelbontású videokamerája és helyváltoztató szerkezete optikai kábellel kapcsolódik a felszíni vezérlő központhoz. 16
