A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
Konflisok a Hofburg udvarán A Semmering hágó legmagasabb pontján Alpesi táj AZ ALPOKON TOL ITALIA . Aki Bergnél lépi át Ausztria határát készakarva sem kerülheti el Bécs kapujában a Schwechati repülőteret. A kíváncsiság becsalogat a csupaüveg várócsarnokba. Úgy érzem, hogy a nyáron itt is a terrorizmus kísérteié vibrált a levegőben. Aki netán megfeledkezett volna erről, annak a kijáratnál strázsáló géppisztolyos rendőr juttatja az eszébe. De rendőr legyen a talpán, aki ebben a forgatagban felismeri, hogy ki-mit rejteget a bőröndjében. Látok itt szemüveges japán üzletembereket, kaftános hindukat, színesbőrű farmernadrágos szenegáli fiatalokat. Egyik az induló gépre siet, másik meg éppen most érkezett meg valahonnan, s maga előtt tolja a bőröndökkel megrakott koffer-kuliját, tetején a zsemleszínű daxli kutyával, aki kíváncsian forgatja a fejét és gazdájával együtt, a taxi felé tartanak. Az éppen kipattant borhamisítási botrányon, amit az újságárus standján olvastam a lapok szalagcímeiben, az emberek csak legyintenek, mondván, biztos az újságírók röppentették fel a kacsát, hadd legyen szenzáció a nyáron. Nem sejtettem, hogy pár hét múlva leszedik az üzletek polcairól áz osztrák borokat. Bécsnek a belvárosi utcáit járom, közben azon tűnődöm, hogy mit lehetne ellesni rövid másfélórai nézelődés alatt, az egykori patinás császárváros életéből. A Graben, Kärtner Strasse és a Mariahilfer Strasse fényesre csiszolt kirakatai minden fortélyt és üzleti fogást bevetnek a turisták pénztárcáinak meghódítására. A Hofburg udvarán Savoyai Jenő lovasszobra előtt a hosszú sorban várakozó konflisok lovainak patái dobbantanak. Szemlátomást unatkoznak, gazdáikkal együtt. Majd estefelé jönnek azok a vendégek, akik lovashintón szeretnek várost nézni. Mi tagadás, elfogultan nézem Hofburgnak és környékének az egykori uralkodóház ősei kőbefaragott, bronzbaöntött szobrait, kiknek sarjai „jóvoltából" elsikkadtak a forradalmak, vagy éppen elfojtották azokat. Sokkal jobban szeretem Bécsben a művészetek gazdag hagyományait őrző alkotásokat, legyenek azok akár zeneművészeti, — Mozart örökszép melódiáitól egészen Straussig — vagy pedig a képzőművészeti, illetve épitöművészeti vonatkozásúak. Itt van mindjárt az Opern Ringen a belváros egyik legforgalmasabb és legszebb kőrútján a bécsi zenei élet fellegvára az operaház pompás épülete. Fennállása óta a második világháború ütötte rajta a legmélyebb sebet. Egy évtizedig némaságban agonizált, amíg újjá nem építették. Ma a városi szmog kezdi belepni. A civilizációnak ez az átka, úgy mint sok más műemléket, a városházát vagy a Stephans Kirchét is kikezdte, amelyeket félig, vagy teljes egészében állványzat fed. Innen ágaznak szét sugárszerűen a városból kivezető főútvonalak. Áthaladva a külső körúton a Gürtel-en rátérünk a déli autópályára. A kéklő Alpok felé hajtunk Ausztria egyik legforgalmasabb útján, amely Semmering hágón át Klagenfurt és Tarvisio érintésével Olaszországba visz. Az Alpoknak ez a kapuja a Semmering hágó mindössze száz kilométerre esik Bécstől s felfelé kapaszkodva a meredek hajtűkanyarokon látom a szemközti hegyoldalban Európa első hegyivasútját a Semmelringbahnt, amelyet Kari Ghena mérnök irányításával építettek és számtalan alagútjával és merész viaduktjaival még ma is komoly építészeti bravúrnak tartanak. Márvány obeliszk jelzi az út mellett a hágó legmagasabb pontját, ahol érdemes néhány percre megállni. A fenyvesek zöldjébe ágyazva szállodák, fogadók, kívül-belül szép penziók csalogatják az utazót. A kisebb szállók családi penziók házikonyhával s a bejáratnál nagybetűs étlappal hirdetik, hogy ropogós kacsasültet vagy csülkös bablevest kínálnak a vendégnek. Mindenütt ragyogó tisztaság és az erkélyen muskátli virágzik. Ez nemcsak erre a tájra, hanem egész Ausztriára jellemző. Semmering az Alpok egyik télen-nyáron át látogatott magaslati üdülőhelye, komoly hazai és nemzetközi turizmussal. A hágó fölött magasodó Hirschenkogel-re üléses libegő viszi fel nyáron a turistákat, télen pedig a síelőket. Azt mondják, hogy a hegy legmagasabb pontjáról fel-felcsillan a Fertő tó víztükre. Nyugat felöl pedig szinte karnyújtásnyira szikráznak a Rax Alpok nyáron is behavazott csúcsai. A hágó túloldalán Stájerország, majd Karinthia délutáni napfényben sütkérező falvai, városai suhannak el mellettünk. Az üdezöld alpesi réteken lekaszálták a szénát és katonás sorban felkupacolták száradni. Illatát idehozza a völgybe az esti szél. Az emberek már a TV-t nézik, így hát mi sem zavarjuk az álmos kisvárost. Holdvilágban csillognak a hegyi tavak víztükrei s partjait apró fények szegélyezik, talán ott, ahol Veiden fürdőváros éppen nyugovóra tér. Innen csak egy 20
