A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
TUDOMANY-TECHOTKA A kórházalapító (Emlékezés Kovács Sebestyén Endrére) Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1861. január 5-én született Ipolypásztó (Pastovce) községben Kovács Sebestyén Endre sebészorvos, az ipolysági (Šahy) kórház alapítója. Nagybátyja volt az országos hírű sebész, dr. Kovács Sebestyén Endre, az MTA levelező tagja, a magyar szellemi élet nagyjainak — Arany Jánosnak, Madách Imrének, Deák Ferencnek — kezelőorvosa. S bár Hont megye főorvosa nem tett oly nagy hírnévre szert, mint a pesti rokon, neve mégis említést érdemel. Szelleme előtt tisztelegtek nemrégiben Ipolyságon, a Honti Közművelődési Klubban. Az egykori orvos mindenképp megérdemelte ezt, hisz tevékenységével a szülőföldet, annak egészségügyi és szellemi emelkedését szolgálta. Kovács Sebestyén Endre életútját és munkásságát dr. Kiss László ipolysági körorvos, fiatal helytörténész ismertette. Jól szerkesztett előadásában elsősorban a főorvos szakmai felkészültségére, szervezőképességére s a megyei egészségügy terén végzett áldozatos munkájára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Egyetemi tanulmányai után a fiatal főorvos „utaztató ösztöndíjat" nyert, s így jónevű berlini, párizsi és bécsi professzoroknál bővíthette szakmai tudását. 1889-ben tért vissza szülömegyéjébe, ahol mint tiszti főorvos nyomban komoly munkához látott. Jól kamatoztatta ismereteit: mindenekelőtt sebészként szerzett elévülhetetlen érdemeket, de sikeresen járt el a járványos megbetegedések és a tüdő-tébécé gyógyítása terén is. Munkájára felfigyeltek a főváros ismert orvosprofesszorai is. Nem véletlen hát, hogy a szakmai berkekben is komoly tekintélyt szerzett főorvost az Országos Közegészségügyi Tanács rendkívüli tagjává, valamint a Magyar Sebésztársaság Igazgatói Tanácsának vidéki tagjává nevezték ki. Egy évtizedes megyei működése után Hont megye főorvosa széleskörű gyűjtést szervezett az ipolysági kórház építésére. Kezdeményezése eredménnyel járt: 1900. okt. 10-én átadhatták a megyei kórház két újabb modern pavilonját. Kovács Sebestyén Endrének nyilván nagy szerepe volt abban, hogy főorvosi tevékenysége idején Hont megye közegészségügyi viszonyai országos méretben is a legjobbak lettek. Említett előadásában Kiss László méltatta a főorvos közéleti tevékenységét is. Hisz Kovács Sebestyén Endrének a megyeszékhely a gyógyításon kívül még nagyon sokat köszönhetett. Többek közt a városka „csinosodását", közvilágítása korszerűsítését, az utak portalanítását, a Honti Atlétikai Klub megalakítását stb. A jónevű sebész ezenkívül gondnoka volt a polgári leányiskolának, elnöke a kaszinó könyvtárbizottmányának, levelezője a helyi lapoknak, szorgalmazója a főgimnázium felállításának. Nem csoda, hogy Kovács Sebestyén Endre halála 1915-ben sokakat megdöbbentett. Az ipolysági temetőben nagy tömeg kísérte őt utolsó útjára. A főorvos emlékét a városka temetőjében ma már nehezen olvasható sírköve, a kórház udvarán pedig sötétedő mellszobra őrzi. Halála óta alig-alig emlékezett rá valaki errefelé. Pedig életműve sok-sok példát kínál okulásként a jelennek is. Csak dicséret illeti a Honti Közművelődési Klubot, hogy az Ipoly mente nagy szülöttéről és jótevőjéről nem feledkeztek meg. Természetesen Kiss László körorvos kutatómunkája is méltó elismerést érdemel. Örülünk annak, hogy a helytörténet eddig csaknem ismeretlen területeit térképezte fel. Előadása során ugyanis széleskörű összefüggéseiben vizsgálta Kovács Sebestyén Endre munkásságát és a honti egészségügy történetét. Ismertette pl. Kovács Sebestyén Endre elődeinek, a megye régebbi főorvosainak tevékenységét, az 1835-ben alapított első sági „ispotály" működését, a vidék közegészségügyi viszonyainak alakulását, a tömegpusztító betegségek ellen folytatott harcot stb. Előadását korabeli dokumentumokkal és képekkel tette színesebbé. CSÁKY KÁROLY A londoni Természettudományi Múzeum új állandó kiállitása a cetek kiterjedt családjával ismerteti meg a látogatókat. A legkorszerűbb technikát (hangfelvételeket, videót stb.) felsorakoztatva mutatja be, „kik" is ezek a nemegyszer hatalmas méretűre nőtt állatok, mi a helyük a törzsfejlődésben, milyen szerepet töltenek be a szárazföldről vízbe visszavándorolt góliátok a tenger életében. Az óriásbálna, mely 30 méteresre is megnő, félelmetesen fürge: óránként 60 kilométert is képes megtenni, ezzel a sebességgel bármelyik modern tengeralattjárót lehagyná. A kiállítás talán legdöbbenetesebb része az, ahol bemutatják, mennyire értelmetlen ezeknek a szerencsétlen behemótoknak a vadászata, hisz minden, ami miatt szigonyvégre kerülnek, más — természetes és mesterséges — anyaggal helyettesíthető lenne manapság. A borok hamisításáról Az elmúlt hónapokban gyakran hallhattunk-olvashattunk az osztrák borhamisítási botrányról. Hogy a borok minőségének mesterséges „javítása" nem újkeletű dolog, azt az alábbi, először 1880-ban, tehát több mint 100 esztendővel ezelőtt megjelent cikk is bizonyíthatja. Szerzője nem más mint a múlt század egyik legnagyobb magyar vegyésze, WARTHA VINCE (1844—1914), aki a magyar agyagipar fellendítője és az analitikai kémia jeles művelője volt. A cikket kivonatosan közöljük. A hamisítás korszakában élünk. A chignon, arczfesték és hamis fogtól kezdve, egészen a szegény embert üdítő italig mind csak látszata annak, a milyennek kellene lennie. Ráspolyozott szivarládát, cassia-olajjal szagosítva, adnak ceyloni fahéj, piros ólomoxydot pedig paprika helyett. Az isten adománya, az egri bikavér ma már nem egyéb mint fukszinnal festett borsav-, gliczerin- és spiritusz-trilógia! Nem csoda, hogy az ily módon megtámadott társadalom felbőszül és irtó háborút akar indítani a hamisítók serege ellen, kik piszkos nyerészkedésből nemcsak elég lelkiismeretlenek, hogy embertársaik élete ellen valóságos merényletet követnek el, hanem még elég arczátlanok, hogy a magyar terméknek jó hímévé} a külföld előtt végképen elrontsák. Valóságos hazaárulás az ilyen cselekedet! Tévesen állítják, hogy a hamisítás elleni mozgalom csak a legújabban történtek következménye. Úgy látszik, hogy csakis maga Noé ivott hamisítatlan szőlőnedvet; mert már Athénben kényszerítve voltak a piaczi áruczikkek hamisítói ellen külön törvénnyel védeni a közönséget és az öregebb Plinius panaszkodik, hogy „Rómában a bort már a kádban hamisítják"! Azóta sokat haladt a tudomány, de vele együtt annak parazitái, a hamisítók is. 1868 márczius 4-ikén tartottam a Természettudományi Társulat szakülésén egy előadást a kátrányfestékekről, mely alkalommal különösen a fukszint (sósavas rosanilint) azért emelem ki, mert e festőanyag a többi színek (kék, ibolya, zöld és sárga) előállítására is használatik. Akkor még nem sejtettem, hogy e festék egy évtized leforgása után a legnépszerűbb szerves vegyületté válik az egész hazában és hogy nekem jut feladatul annak jelenlétét még a legszerényebb magyar bortermelő pinczéjében is kikutatni. Ezen szerencsétlen vegyület a bor festésére való alkalmazását leginkább rendkívüli festőképességének köszöni; mert mig a rendesen a bor festésére használt növényfestékekből (mályva, fagyalfa, gyalogbodza, alkörmös stb.) annyit kell a festendő borhoz keverni, hogy ez által annak íze vagy szaga lényegesen változik, vagy a bor tartóssága szenved általa, addig a fukszinból bámulatos kis mennyiség elegendő, hogy már a fehér bort vörösre fesse: 10—12 miligramm 1 literre a legtöbb esetben már elég. Minthogy azonban a tiszta fukszin csak nehezen oldódik a borban és idővel ki is szokott válni, a borhamisítók nem a tiszta vegyületet, hanem az előállításánál nyert melléktermékeket használják, melyek nemcsak jobban oldhatók vízben, hanem szinök is jobban hasonlít a természetes vörös bor színéhez. A kátrányfesték-gyárosok valóságos sportot űznek új meg új borfestékek előállításával; a legújabb időben a savfukszint és az úgynevezett bordeaux-t ajánlják. Az előbbi nem egyéb mint vízben könnyen oldható sulpho-vegyülete a közönséges fukszinnak, míg a másik a ß-naphtol és naphtylamin származéka. Azonkívül még vízben oldható anilinibolyát (menthylrosanilint) is használnak a bor festésére, mi mellett az ibolyaszínek valamelyes elfödésére az égetett czukor (caramel) sárga színe is szolgál. Volt már alkalmam két magyar borban ezen ibolya kátrányfesték jelenlétét kimutatni. Végre még az úgynevezett mouvanilin, anilinbarna. chrysotoluidin, saffranin, cerisin, grenadin és még számos más anilin-festéket használnak, sőt még a zöldes-sárga fehér borok festésére is pikrinsawal kevert anilinzöld festék szolgál (...) Néhány szóval fel akarom még említeni a fukszinnak és a hozzá legközelebb álló grenádinnek hatását az emberi szervezetre. Franczia physiológok kutatásai szerint sem szenved kétséget, hogy hosszabb használat után, még a tiszta, tehát nem arzéntartalmú kátrányfestékek is általános megsoványkodás tünetei mellett leginkább a vesére gyakorolnak befolyást, úgy hogy a vizelletben az albumin (fehérje) jelenléte kimutatható. Huseman észlelése szerint az arzéntartalmú fukszinnal festett czukorfélék élvezete után 3 gyermek meghalt, ámbár a megevett czukorfélékben csak oly csekély mennyiségű arzén foglaltatott, hogy gyermek is 4—5-ször anynyit elbírt volna arzénnessav alakjában. Úgy látszik, hogy az arzén szerves vegyületekkel kapcsolatban még pusztítóéban hat, mint az említett vegyület alakjában. A kereskedésben „aurantia" név alatt ismeretes sárga kátrányfestékről pedig Dr. Gnehm kimutatta, hogy az a bőrrel érintkezvén, olyan alakú izzadékot (exanthem) idéz elő, minő akkor keletkezik, ha krótonolajjal kenjük be a felbőrt. E tünetek néhány selyemfestő gyárban oly nagy mértékben mutatkoznak a munkásoknál, hogy ezt a szép aranysárga festőanyagot mással kellett pótolni; pedig ma országszerte használják ugyanazt az anyagot a czukorfélék sárgára való festésére, sáfrány helyett!! (...) Nem lesz érdektelen megemlíteni végre a kiderített hamisítások viszonyát a megejtett vizsgálatokhoz. Németországban 1872-ben a megejtett elemzések 65 százaléka hamisítást derített ki. 1875—1876-ig 26%, 1877-ben 18%, 1878-ban 16% volt a hamisítás. E számokhoz magyarázat nem szükséges. Ma már a mi törvényhozásunk sem odázhatja el az oly annyira fontos kérdést, melyet aránylag igen könnyű lesz megoldani, minthogy az utolsó években rendkívül becses tudományos anyag jutott birtokunkba. 16
