A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
3NNMT HAI^TTUK-OLmSTUK-LATTUK Hallottam egy jó viccet! Mintha Lego-kockákból épült volna ez a tokiói toronyház ... Pap Miklós: A TOKAJI Sok-sok ember ivott már életében legalább egy pohárka tokaji aszút, tokaji szamorodnit. Ezek tudják, milyen ínycsiklandozó, feledhetetlen zamatu a hegyaljai nedű. Neve, minősége ma már az egész világon ismert. Keresett bor, drága bor, nem mindenki engedheti meg magának, hogy poharába töltse. Valaha a királyok, uralkodók, mágnások, pénzarisztokraták kedvenc bora volt, pincéik féltett kincse, s csak különleges alkalmakkor fogyasztották. Ivott belőle a XVI. században uralkodó III. Gyula pápa és sok későbbi pópa is, szerette Viktória angol királynő, de a mai brit uralkodónő sem veti meg; állandó vásárlója a tokaji aszúnak. A lengyelek, németek, franciák ugyancsak kedvelték, de legjobban az orosz cárok. Nagy Péter cár egyik megbízottja állandóan a tokaji vásárlásának az ügyét intézte Magyarországon, egyébként II. Rákóczi Ferenc többször is küldött a cárnak tokajit. I. Katalin rajongott a tokajiért, ivott is belőle jócskán, „halálát is a bor túlzott fogyasztásának tulajdonítják". Erzsébet cárnő és I. Miklós szintén vásárolta a drága nedűt. Még Vlagyimir lljics Lenin is megkóstolta. Kun Béla küldött neki néhány palackkal annak idején. A kóstoláskor fölkiáltott; „Hisz ez medicina! Valóságos orvosság. Lábadozó katonának kell adni!" El is küldte nekik a kórházba. Midőn II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajos francia király udvarában vendégeskedett, tokajit szolgáltak föl az ebédhez, a menükártyára pedig ezt írták: ,,C' est le roi des vins, et le vin des rois — Ez a borok királya és a királyok bora". A tokajinak gyógyító hatása is van, orvosok gyakran javasoltak tokajit némely betegség gyógyítására, vagy a beteg gyógyulásának elősegítésére. Nemcsak a magyar költők énekelték meg a tokaji kiválóságait, hanem idegenek is, klasszikusok, modemek egyaránt. Pap Miklós könyvéből megismerhetjük az évszázados hegyaljai szölőkultúrát, a tokaji világhódító útját, betekinthetünk abba a folklórba, amelyet Tokajhegyalja fogant, megismerhetjük azokat az irodalmi műveket, amelyek a' tokaji bort dicsérik.-dénes*0' MAGYAR MŰVÉSZEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN „Mintha egy héttel korábban érkezett volna a karácsony a prágai színházkedvelök számára" — írja a Tvorba kultúrpolitikai hetilap 2. számának hasábjain Jitka Sloupová, hogy kellőképpen kifejezze azt az ünnepi hangulatot, amit a Magyar Kultúra Napjai rendezvénysorozat keretében Prágában szereplő Győri Balett fellépése, valamint a budapesti Katona József Színház három bemutatója jelentett a prágaiak számára. „A mindössze hat éve működő Győri Balett elkápráztatta Prágát és Bratislavát is táncvízióinak tökéletességével ..." — írja, majd a Katona József Színház három bemutatóját méltatja hosszú sorokban, egyáltalán nem fukarkodva az elismerő jelzőkkel. Ugyancsak a legnagyobb elismerés hangján szól egy másik, a rendezvénysorozatot nagyjából átfogóan értékelő írásban Hana Jelínková, aki méltatásának bevezetőjében röviden kitér a hazai Magyar Kultúra Napjai és a magyarországi Csehszlovák Kultúra Napjai rendezvénysorozatok alig egy évtizedre visszanyúló múltjának ismertetésére is. Az átfogó méltatásban a már előbb említett két művészegyüttesen kívül elismerően ír a MRT Szimfonikus Zenekarának szerepléséről, amely „magas szinten tolmácsolta" nemcsak a magyar klasszikusok, Bartók és Kodály műveit, hanem a kortárs magyar zeneszerzők alkotásait is. Méltatja néhány vendégszereplő művész teljesítményét is, többek között Kukely Júlia Donna Annáját a Don Giovanniban, és Seregi László vendégrendezését a Prágai Nemzeti Színház balettegyüttesében. Felsorol néhány magyar darabot bemutató színházat (többek között két Örkény-darab is megy), s ír a Violában rendezett „Jönnek a harangok értem" című magyar költői estről is. Megemlíti a képzőművészeti tárlatokat, a Redl ezredes filmbemutatóját, valamint a cseh és magyar írók, képzőművészek találkozóit is. A két jelentős terjedelmű íráson kívül még egy rövidebb lélegzetű méltatásnak is jutott hely a lap „figyelőnek" nevezhető rovatában, melyben Dana Paseková a Győri Balett nagy sikert aratott prágai fellépését méltatja, az együttes teljesítménye mellett külön kiemelve Markó István és Ladányi Andrea teljesítményét. Németh Gyula WOZZECK Január legelején a századforduló egyik •legérdekesebb zeneszerzői egyéniségének mondható Alban Berg: Wozzeck című operáját tűzte műsorára a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház. A premier apropóját a számszerint keveset, ám annál intenzívebb kifejezőerővel alkotó komponista születésének századik, halálának pedig félszázadik évfordulója adta. Az Arnold Schönberg iskolájához csatlakozó Alban Berg a zeneirodalom több ágában is tevékenykedett (írt dalokat, kamarazenét és hegedűversenyt is), főműve azonban a valóban megtörtént eseményre építő Wozzeck című opera, amellyel bebizonyította, hogy az expresszionista stílus egyik legkiválóbb képviselője. A kitűnő formaérzékről tanúskodó operát Alban Berg egy színdarab: Georg Büchner (1813—1837) drámája nyomán írta. A történet főhőse a gyilkosságba keveredő Johann Christian Woyzeck. Egyéni tragédiájának színpadon megelevenedő történetét Berg 1914-ben látta, s a színműből áradó drámai erő, valamint az erős társadaiomkritika azonnal megragadták képzeletét. Zeneszerzői tevékenységének elmélyültségét mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy a rendhagyó zenei képletekre épülő operával csak egy évtizeddel később lett kész. A Wozzeck ősbemutatója 1925-ben volt Berlinben. Egy évvel később a prágai Nemzeti Színház szintén műsorára tűzte, ám itt — a nemzeti demokraták s az agrárpártiak provokálta politikai botrány miatt — a harmadik előadás után le kellett venni a műsorról. A Szlovák Nemzeti Színház operatársulata tehát jelentős dramaturgiai lépésre szánta el magát a Wozzeck bemutatásával. Már csak azért is, mert zenei szerkesztésmódjának külön érdekessége, hogy a történés hordozója javarészt a zenekar; az egyes énekszólamok pedig e szimfonikus formálásmód elemeiként épülnek a cselekmény és a zenei mondanivaló szövedékébe. Nem véletlen hát, hogy a színház jeles erőit összpontosította ehhez az operához. Miroslav Fischer rendezői irányításával Viktor Málek vezényli a zenekart, szólistákként pedig Magda Blahušiaková, František Livora, Peter Mikuláš, Galla János, Judt Arnold és több más neves művész kapott lehetőséget ebben a színészi és énekesi teljesítményt egyaránt igénylő előadásban. Miklósi Péter MÚZEUMI KURÍR A jó másfél évtized óta a Debrecenben megjelenő Múzeumi Kurir-X a Hajdú-Bihar megyei Múzeumbarátok Körének körleveleiként jelölik ugyan, de színes-tartalmas, évente háromszor megjelenő füzeteiben mindig talál az érdeklődő az egész Kárpátmedence művelődéstörténetére vonatkozó adatokat. A legutóbbi, 45. számban például Ujváry Zoltán egy, a magyar szokásanyagban is párhuzamokkal bíró keleti szláv rítusszínjátékról értekezik röviden. A kiadvány örökmozgó, fáradhatatlan szerkesztője, Dankó Imre többek között a régi városok egyik érdekes színfoltjáról, a lacikonyháról beszél, valamint a Számolás-mérés antropológiájához címmel a félig-meddig elfeledett hagyományos mértékegységeinket veszi számba. Bánó István a Györffy Istvánnal kapcsolatos emlékeit, élményeit osztja meg az olvasóval, írásából egy tudós embernevelő arcéle bontakozik ki. Azé a tudósé, aki a sariós fiatalság néprajzi gyűjtőtevékenységét is állandó, segítőkész figyelemmel kísérte. A Sarló pályázatára készült Tardoskedd-monográfiát is ő bírálta annak idején nagyon pozitívan. Szerzője, Morvay Gyula pedig szintén szerepel írással ebben a füzetben, mégpedig a tardoskeddi ragadványneveket adva közre, s ezzel tulajdonképpen adósságot törleszt, hiszen a húszas években készült falumonográfiája (bár annak idején a Sarló kiadását tervezte) azóta sem jelent meg. Töredékek láttak belőle csak napvilágot, s ezek sorába tartozik a most szóbanforgó is. Szintén szlovákiai vonatkozású B. Kovács István rövid közleménye, amelyben egy múlt századi paraszti verses levelet ad közre Gömörből. Belátom, rövid recenziómban még csak tartalomjegyzékszerűen sem lehet megemlékezni egy ilyen gazdag összeállítás minden darabjáról. De hát nem is a teljesség, még inkább nem az értékelő elemzés, hanem egyszerűen a figyelemfölkeltés volt a célom. Igaz ugyan, hogy a Múzeumi Kurír karcsú füzetei jóformán csak a szakemberekhez jutnak el (bár egy-egy szám 1 000 példányban jelenik meg), mégsem haszontalan tán legalább számontartanunk őket. Liszka József 9
