A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
„Tekintetes Berzsenyi Dániel Tábla Bíró Úrnak" egyetlen hiteles személyleírása maradt az utókorra, nevezetesen az az okirat, mely nem egyéb, mint „Somogy Vármegyének 1831-ben kiadott utazó levele. Tulajdonosának állapotja: Földes Úr. Ideje- és Testállása 55 esztendő. Köpcös, alacsony termetű. Arczája telylyes és piros. Haja fekete, kezd őszülni. Szeme fekete. Orra egyenes. Bajusza fekete." Az utazó levél több mint száz esztendővel a kiállítása után elveszett. Becses dokumentum volt, melynek másolatát ismerjük ugyan, de Berzsenyi Dániel arcképéhez mégsem tesz hozzá igazán sokat, hiszen Dani uraságnak arc- és lelki képmását verseiből és egyéb írásaiból ismerte meg igazán az utókor. Ezen írások által lett Berzsenyi Dániel a magyar költészet kiemelkedő lírikusa, a 18. és 19. század fordulójának egyedülálló irodalmi alakja. Most, februárban emlékezünk halálának százötvenedik évfordulójára és májusban lesz kétszáztíz esztendeje, hogy Berzsenyi megszületett. Egyházashetyén, apjának tekintélyes birtokán született. Tanulni küldték a soproni líceumba, de a fegyelmet nem tűrvén, apja tudta nélkül otthagyta az iskolát, majd rövid katonáskodás után Niklán húzta meg magát, s ott élt Thulmon Jánosnál, Berzsenyi szobra A mklai kúria aki rokona volt. Aztán az apja hazakényszerítette őt a szülői birtokra, de az ifjú várfogságnak érezvén az atyai szigort előbb-utóbb kikövetelve részét az örökségből, ismét Niklára költözött. Élete másik felét, három évtizedét töltötte e csendes faluban. Tíz esztendeig titokban írt míg versei végül eljutottak Kazinczy Ferenchez, akivel megismerkedésük után kölcsönösen lelkesedtek egymásért, de később hosszú időkre kihűlt e barátság, mi több, korának másik nagysága, Kölcsey is megbántotta, megbírálta őt. Berzsenyi végképp visszavonulva, sértődések és kétségek között remetéskedett niklai birtokán, a halálát megelőző hosszú esztendők során el sem hagyva a falut. Elég-A költő ükunokája tételben már csak megkésve részesülhetett, ám ez az elégtétel bátor volt, férfias és becsületes. Eképp méltatta őt Kölcsey az Akadémián: „Az ifjú. Tek. Társaság, az ifjú. ki a nemzet nagy énekesét megítélni merész volt. s ki e merészséget oly felette drágán. Berzsenyi elhülésével fizette meg, ez az ifjú — én valék." Niklán ma is áll még a Berzsenyi-kúria. Emlékmúzeum. Berzsenyi lelke lakja, meg egy idős nénike, akiben a látogatók a költő ükunokáját tisztelhetik. A kúria még a kapuból se látszik. Ősi fák sűrűje öleli körül, lombjuk kegyeletes árnyat ad a költő mellszobrának, mely ott áll a két híres gesztenyefa között. Ezeket a gesztenyéket még maga Berzsenyi ültette. Lombjuk bujazöld s a fehér fürtökben ágaskodó gesztenyevirág elevensége akár képletesen is felfogható, ráilleszthető a költő másfél évszázados utóéletére. A genius loci, a hely szelleme, — mint az árnyék a fák alatt — ott van, jelen van, töményen meglegyinti azt, ki a kapun belép. Kétségtelen, hogy a magyar költészet legnagyobbjai nem a nemes földesurakból verbuválódtak. Berzsenyi a kevés kivételek egyike, tulajdonképpen egyedülálló. Költőként s gazdaként egyaránt túltekint korán, ki a népnek szövetségét nem csak a harcban s a szellemben, de a gazdálkodásban is lehetségesnek és megvalósítandónak tekinti. így ír erről: ..Szorosabb népegyesület lenne az: midőn a nép annyira egyesülne, hogy az egész gazdaságot a Vének kormánya alatt egyesült erővel folytatná, melynek minden jövedelmiből minden ember a maga közreadott pénze vagy munkája szerint venné ki részét. — Legszorosabb és legjobb egyesület lenne pedig az: midőn a nép nem csak az egész gazdaságot közerővel űzné. de még konyhát és asztalt is közösen tartana, s ezáltal magábul egy nagy háznépet formálna . .. így az öregek figyelme alatt folyó nyájas életbül oly patriarchális világ fejlődne, melynél szebbet és jobbat képzelni sem lehet." Az emlékmúzeumként becsült házat a költő maga építette 1812-ben. Huszonnégy esztendeig lakta a zsalugáterekkel elsötétített, hűvös szobákat, de a nép emlékezete szerint írni és olvasni hátul a kertben, a méhesben szokott. A négy holdat kitevő gyümölcsöskert csaknem a falun kívül eső temetőig nyúlik, melynek legmagasabb síremléke, egy obeliszk jelzi a költő örök nyugvóhelyét. Itt nyugszik az örök nyughatatlan, kinek nagyságát olykor-olykor az utókor még kétségbe is vonta, de alakja, költészete immár végérvényesen besoroltatott a magyar líra legnagyobbjai közé. Itt nyugszik a „Reggel", a „Közelítő tél" s még számos nagy vers Berzsenyije, aki fiatalkori önmagáról így írt Kazinczyhoz: „Én egy korúim között legelső magyar tánczos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam. és az én első szeretőm az én karjaim között e la lé It." Itt nyugszik százötven esztendeje Berzsenyi. KESZELI FERENC (A szerző felvételei) A havasi mormota talán a legálmosabb állat a világon. Téli álma több mint hat hónapig tart. A közeljövőben mutatják be a Szökőkút Zsuzsának című új szlovák filmet, amelyet Dušan Rapoš rendezett. A képen Jirí Bábek, a film egyik szereplője. ar 8
