A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

Zvolen. Szlovákia hat legfontosabb vasútállomásainak egyik csomópontja. A déli országrészen áthaladó személy- és teherforgalom központja. Különösen a teherforgalma jelentős. Huszonnégy óra alatt körülbelül ötven tehervonat útját egyengeti, de az ottani vasutasok is összeállítanak legalább ennyi tehervonatot.

A személyszállítás központjának is tekinthető a csomópont, hiszen a nap huszonnégy órája alatt induló- és érkező személyvonatok száma meghaladja a százat. A vasútállomás napi tolató-teljesítménye 1 800 tehervagon.

Vyletel Marian mérnöktől kapom a felvilágosítást, aki harminchét éves, tehát a világon volt már, de még csak a második életévében, amikor én utolsóosztályos, érettségiző diákként gyakran átutaztam a vasútállomáson. Éjszakai várótermét is volt szerencsém megismerni. Mindig zsúfolt volt, és elviselhetetlen izzadságszagot árasztott.

Azóta, az ötvenes évek végén felépült az új állomásépület, amelyre rá sem ismert az. aki csak a régit látta, de a számításba mindig belecsúszik a hiba is. Például a munka kulturáltságához nélkülözhetetlen szociális berendezések épülete máig nem készült el, gond az éjszakai szállás- és pihenőhely, a ruhásszekrények még mindig a folyosón sorakoznak. Mindez hátrányosan befolyásolja a munkaerőgazdálkodást. Pedig a fizetésre nem lehet különösebb panasz, kezdőnél is eléri a háromezret, sőt meg is haladja, s a vasutasok étkeztetése is ingyenes, saját üzemi konyhájukban, a további előnyök felsorolását nem is folytatom.

Vyletel mérnök jó beszélgetőtársnak bizonyul, igyekszik átfogó képet nyújtani a vasútállomás munkájáról, a közlekedési vérkeringésben betöltött szerepéről, a vasutasok helytállásáról a munkában és a történelem nagy pillanataiban, a szlovák nemzeti felkelésben, vagy a város felszabadítását megelőző hónapokban. Az állomásépület és a vár között vakvágányon áll az a néhány kocsiból álló páncélvonat, amely jeleskedett a harcokban.

Az állomásfőnök helyettese azonban a mindennapok valóságát szeretné jobban feltárni előttem, szakszerűen, a Közlekedési és Távközlési Főiskolán szerzett műveltségével, és szavaiból félreérthetetlenül kiderül, hogy a vasútállomás már nem felel meg az élet diktálta tempónak, kevés az irányító- és tolatóvágány, jelenleg is kisebb átépítés folyik három körzetük egyikében, a keletiben, ahol gyakorlatilag ötven millió korona értékű árut raknak ki, illetve be. Három további vágány építésével készülnek a nagyobb teheráru-forgaiomra, de csak nehezen haladnak előre a munkában. A nyolcadik ötéves tervben körülbelül hatvan millió tonna lesz a ki- és berakott áru mennyisége.

— Várjuk, hogy a vasútállomás a jelenlegi igényeknek megfelelően átépül egész irányítórendszerével együtt. Ha a nyolcadik ötéves tervben még nem is, de a következőben már biztosan. Szeretnénk remélni, hogy az ezredfordulóig — mondja a mérnök.

4