A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
MNAN HAILOTTUK-OLmSTÜK-LATTÜK Margarethe von Trotta, a neves rendező Volker Schlöndorff felesége, filmet forgatott Rosa Luxemburgról, a német munkásmozgalom nagy alakjáról és mártírjáról. A filmben Barbara Sukowa kelti életre Rosa Luxemburgot. Clara Zetkint Doris Schade alakítja, August Bebelt pedig Jan-Paul Biczycki. A képen: Barbara Sukowa és Margarethe von Trotta a forgatáson. Örök harag! Látni sem akarlak többé! Két veterán is látható ezen a képen. Az egyik az autó, a másik a gazdája: Rudolf Babuck az NDK-beli Bebelsbergböl. A 89 éves férfi a legidősebb autóvezető a kerületben. Ötven évig volt hivatásos sofőr, egyetlen balesetet sem okozott, még mindig vezet, igaz, csak nappal és legfeljebb öt kilométert. Ezt a postabélyeget annak tiszteletére adták ki, hogy Szvetlána Szavickaja személyében kilépett a világűrbe az első ürhajósnö. A bélyegen Dzsanibekov, Szavickaja és Volk arcképe látható, akik a Szojuz-T-12 űrhajót és a Szaljut-7 űrállomást összekapcsolták. A bal oldali rajz azt ábrázolja, amikor Szavickaja fedélzeti mérnök kipróbálta a világűrben a bonyolult technológiai műveletek elvégzésére alkalmas új, univerzális szerszámot. A bélyeg felső szélén emlékszöveg olvasható. Zelk Zoltán: EGYSZERVOLT EMBER Zelk Zoltánt általában költőként tartjuk számon, pedig prózaíróként is felfigyeltetö életművet hagyott hátra. Nem regény- és novellaíró volt ő, a kisprózát szerette és művelte, a tárcát, karcolatot, emlékezést, a hangulatképet és prózai költeményt. Úgy látszik, erre is telt tehetségéből, hiszen életműsorozatában Az egyszervolt ember már a harmadik kötet, s nem is csekélyke, hiszen ez is hatszáz oldalas. Zelk prózai írásait annak idején már olvashattuk a különböző lapokban, főleg az Élet és irodalomban, az Új Tükör elődjében, a Tükörben. Ezeknél a lapoknál rovata volt, hétről hétre jelentette meg írásait. Most egybegyűjtve szervesebbé váltak ezek az írások, patinájuk keletkezett, amely alól előelőbukkan Zelk Zoltán írói és emberi magatartása, attitűdje. Az egyszervolt ember az 1964-től 71-ig keletkezett írásait öleli fel. Bár ezek a cikkek nem spontán módon jöttek létre, hiszen a költőnek határidőre kellett dolgoznia, ezt minőségükön nem venni észre, szerzőjük nagyon is megtanulta a kispróza mesterfogásait. S azt sem feledhetjük, Zelknek szinte kimeríthetetlen tangernyi élménye volt. A kötetben közel 250 karcolatot, emlékezést ad közre a zelki keserédes humorral, érett és megbocsájtó bölcsességgel. Szó van ebben a könyvben a költő tollára kívánkozó hétköznapi eseményekről, amelyek éppen azáltal kaptak csillogást, hogy leikével átvilágított rajtuk, akadnak itt zelki színekkel festett életképek meg hangulatképek, egy-egy hidegrázós emberi sors felvázolása, élmények a háborús évekből és néhány Írói arckép, főképpen az elmerült időkből. Ezek az írói pillanatképek a legjobbak, hiszen ezekhez az Írókhoz személyes kapcsolatok fűzték a költőt. „Lehet, hogy tudománytalan — Írja a könyv előszavában — de le merem jegyezni: az írás mindig kegyelem dolga, minden sikerült kép, jelző, rím: csoda. S különös csoda, ha valakinek ilyen gyertyaszagú gyermekkorból sikerült kilépni a Homoród partjára, szót érteni az ott élő munkásokkal, parasztokkal, otthonra lelni a munkásotthon hodályában. Ez a csoda legalább úgy hozzátartozik az életemhez, mint minden egyéb, ami azóta történt velem ..."-dénes-HÉRAKLEITOS MÚZSÁI VAGY A TERMÉSZETRŐL Szokatlan könyvet adott ki az elmúlt évben a Helikon Kiadó „Helikon Stúdió" nevű sorozatának első kiadványaként. A Hérakleitos múzsái ugyanis először 1936-ban látott napvilágot az un. Stemma-kör munkájának eredményeként a Kétnyelvű Klasszikusok sorozatban. Pontosabban, az akkori kiadvány egy része jelent meg most, sajnos, mert Hamvas Béla fontos tanulmányát a jelen kiadvány nem közli újra. Közli ellenben Steiger Kornél Írását, amely azt is elmagyarázza, mi volt a Stemma-kör, s ki volt a szellemi atyja, az európai hírű ókor-tudós, Kerényi Károly, Hérakleitos töredékeinek magyar fordítója, s a jelen kötetben is megtalálható „Hérakleitos és a görög filozófia eredete" című tanulmány írója. „A Stemma — koszorút jelent a szó — Kerényi Károly barátainak és tanítványainak köre volt — írja Steiger s így folytatja: „Hétfőn esténként gyűltek össze szövegolvasásra és vitára a kör tagjai. A hérakleitosi szövegek közös olvasásából született meg ez a fordítás: a műhely, nem pedig egyetlen személy műveként". Aligha szükséges említeni, hogy a mostani kiadvány, mint a Helikon valamennyi kötete, szemet gyönyörködtető munka, Szántó Tibor remeke. S azt még fölöslegesebb ismételni, hogy a tanulmányok és a fordítások ugyancsak a magyar műfordítás és esszéirodalom mintapéldányai. így hát örömmel ajánljuk mi is ez olvasmányt, mottójával együtt: „Lassan bánj a lapokkal e hérakleitosi könyvben. Itt átjutni nehéz: útja nagyon meredek. Sűrű sötét a homálya. De béavatott vezetővel napnál is naposabb fény, ami benne ragyog." (cselényi) ŕ3' A VÍG ÖZVEGY A saját színházépületének átépítése miatt hontalanná vált, s így a bratislavai Szakszervezeti Palota nagytermében vendégeskedő Új Színpad zenei társulata Lehár Ferenc művei közül ezúttal minden idők egyik legsikeresebb színpadi alkotását: A víg özvegyet tűzte műsorára. Azt az operettet, amelyet a statisztikusok becslése szerint az 1904-ben tartott ősbemutató óta, a világ valamennyi sarkán, kereken negyedmilliószor tapsolt meg a publikum. E páratlan siker is bizonyítja, hogy A víg özvegyben Lehár továbbfejlesztette Millöcker és Strauss örökségét, egyúttal megcáfolt minden borúlátó jóslatot az operett jövőjét illetően. Felismerte az idők szellemét s ráérzett arra, hogy mit vár majd a századfordulós évek közönsége. Muzsikája — e műfaj korábbi gyakorlatától eltérően — valós életet lehelt az operettfigurákba. A víg özvegy minden alakja elfogadható és a darab drámai, de főképpen zenei felépítése szintén logikus. Ugyancsak Lehár érdeme, hogy új megvilágításba kerül az operettszerzés zenekari technikája is, hiszen az ő zenekara lényegesen gazdagabb és szebb színekben csillog, mint a régi felfogású, amikor csupán nyolc hegedű s legföljebb fél tucatnyi egyéb hangszer szerepeltetése volt a szokás. A vig özvegy zenei és színpadi erényeit villantja elénk a bratislavai Új Színpad művészeinek előadása is, ami egyben azt is bizonyítja, hogy Lehár Ferenc mindmáig jó szórakozással szolgálhat és biztos sikert ígér, ha megfelelő énekes-színészek ügyes rendezésben állítják ki a produkciót. A Szakszervezeti Palotába költözött előadás esetében ennek vagyunk tanúi. A címszerepet a jó hanggal és megfelelő színészi adottságokkal egyaránt megáldott Mária Andrašovanová alakítja első színházi bemutatkozását feledtető biztonsággal és rutinnal. Danilo szerepében Jozef Benedik, Kamii figurájában pedig Oswald Péter tudja bizonyítani tehetségét. A Branislav Kriška rendezte előadás táncainak koreográfusa Tóth Károly, a lendületesen játszó zenekart az operettmuzsika kiváló ismerője: Zdenék Macháček vezényli. Ez az előadás újfent igazolja azt a szellemes „megállapítást, miszerint a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett — és Lehár! Miklósi Péter ALBAN BERG EMLÉKEZETE A századfordulót követő évek Bécsének zenei életében három név — Arnold Schönberg, Alban Berg és Anton Webern neve válik uralkodóvá. A zenetörténet a „második" azaz az „új bécsi iskolaiként emlegeti őket. Egyiküknek, Alban Bergnek tavaly volt születése 100. és halálának 50. évfordulója. A Szlovák Filharmónia novemberben és decemberben a megfontoltan alkotó Berg terjedelemben szerény, de annál jelentősebb hagyatékából három művet is megszólaltatott. Az autodidakta módon zeneszerzővé lett Alban Berg kezdetben az utóromantika hatása alatt állt, később aztán egyre határozottabban szakít a hagyományokkal és eljut a dodekafóniához és az atonális zenéhez. A három Berg-mü, mely az évfordulók alkalmából műsorra került, a zeneszerző kezdeti, majd kiforrott alkotóperiódusának gyümölcse. Az 1905/6-ban komponált Hét korai dal, mint azt a címe is jelzi, Bérg korai periódusából való és magán viseli a szeceszszió minden jellegzetes vonását. Ezt a több német költő versére írott dalciklust Éva Blahová szólaltatta meg finoman, árnyaltan, Miloš Starosta remek kíséretével. Éppen húsz évvel későbbi alkotás, s így a tiszta dodekafónia terméke már a rendhagyó szerkezetű, Lírai szvit címet viselő hattételes vonósnégyes, melyet legfiatalabb vonósnégyes-társulatunk, a Moyzes kvartett szólaltatott meg. Kiváló előadásuk ismét bizonyította, hogy nagyszerűen értik századunk zenéjét. A mű érdekessége, hogy 1927-es ősbemutatóján a bécsi közönség lelkes tetszésnyilvánításban részesítette. A harmadik elhangzott mű 1929-ből való, s nemcsak Berg életművének egyik gyöngyszeme, hanem megszólaltatása is igazi élmény volt. Baudlaire versciklusának Stefan George által készített német változatát zenésítette meg A bor címmel Alban Berg Mozart koncertáriáinak stílusában. A mű megszólaltatója a gyönyörű hangú Sigune von Osten volt, akinek eszményi tolmácsolását a Libor Pešek vezette Szlovák Filharmónia foglalta méltó keretbe. Varga József 9
